Két hét Párizsban [Szünetel]

Négy

Amyvel hajnalban keltünk fel, de már nagyon éhesek voltunk.
-Szerinted nyitva van még valami?- nézett rám Amy szenvedő arccal.
-Itt? Biztos- mondtam korgó gyomorral.- Lenézhetünk a lenti étterembe (avagy bárba), ami a -1-en van, vagy kimehetünk egy éttermet keresni a városban- Ajánlottam fel, mire Amy kinyitotta bőröndjét és elkezdett kényelmesebb ruhákat kiszedegetni. Ebből már tudtam, hogy a bár mellett döntött, mert ha étterembe mennénk, akkor szebb ruhát tett volna ki.

Miután Amy átöltözött a fürdőszobában, azután én is bementem. Átvettem a repülőgépre még jónak látt melegítőt, de a szállodában már melegem volt benne, helyette egy sortot vettem fel egy fekete oversized pólóval.
-Meg vagyok- jelentettem ki büszkén kilépve és Amyvel kiindultunk az ajtón.
A hajnali órákban nem sok ember jött velünk szembe a folyosón.
A liftbe bélépve megnyomtam a mínusz egyre vezető gombot, és csendben vártuk, hogy leérjünk.
Kilépve a liftből meglepetten néztük az elénk táruló termet, ami szinte tömve volt emberekkel.
Amyvel körül sem bírtunk nézni, de már egy pincér elénk teremve próbált terelni, minket egy asztalhoz.
Engedelmesen követtük, majd miután megállt egy asztal mellett mi leültünk és pár másodperccel később már étlappal a kezünkben ültünk, azon gondolkodva, hogy mit együnk.
-Te mit eszel? -kérdeztem Amyt érdeklődve.
-Szerintem kipróbálom boeuf  bourguignont -mutattott a képre, amin az említett étel volt.
-Jól hangzik. Szerintem én egy ilyen moules frites kagylós izét -mutattam egy másik képre.
Amy válasz nélkül hagyva csak mosolyogva bólintott egyet.
Nem sokkal később már ki is hozták a rendelt ételeket, ami meglepetésként ért, mert ugye a bár tömve volt emberekkel. Ezután Amyvel még kértünk egy-egy pohár narancslevet, amit szintén hamar kihoztak.
-Ez finom- nyelte le az első falatot Amy. -Kóstold meg -tartotta felém a tányérját, amiről a villámra felszúrva egy darabot megkóstoltam.
-Ez tényleg jó- adtam igazat Amy állításának. Ezután megkóstoltam a sült kagylómat, amiből Amy is szintén evett és neki is ízlett.

Ezt csináljuk 7 éves korunk óta. Akkor költöztünk Amyék mellé, és az iskolában is szinte csak vele barátkoztam. Akkoriban váltak el Amy szülei és őt ez nagyon megviselte, aztán jöttem én és állítása szerint feldobtam a kedvét. Nekem is nagyon sokat segített a támogatása, mert például mikor kisebb voltam kicsit túlsúlyos voltam, és sokat csúfoltak, meg mikor összevesztem a szüleimmel párszor mindig átmehettem hozzájuk, és ő szintúgy. Amikor depressziós lett, amiért az anyukájának új udvarlója volt(akivel azóta össze is házasodtak), akkor volt tizenhárom és alig beszélt emberekkel. Velem kivéve. Én mindig igyekeztem a lehető legjobban bánni vele és ő is ugyanígy tett.Ez a barátság a mai napig megmaradt, lényegében együtt nőttünk fel.

Miután végeztünk fizettünk, majd úgy döntöttünk vissza megyünk a szobánkba még aludni, mivel naygjából hajnali 4 óra volt. Csakhogy visszaérve a szobába nem tudtam vissza aludni, Amyvel ellentétben, aki békésen aludt tovább a mellettem lévő ágyon.
Úgydöntöttem lezuhanyozok, hátha az segít, meg a repülőgépes koszt, izzadságot is le akartam már mosni magamról.
Megnyitva a zuhanyt vártam még melegre vált, addig pedig előkerestem a tusfürdőt és a sampont, majd mikor megéreztem a meleg vizet aláálltam.
Gyorsan kimostam a hajam és lemostam magam, kilépve pedig belebújtam a köntösömbe.

Mivel meleg volt, úgy döntöttem nem szárítom meg a hajam, és előkeresve a pizsamámat(ezúttal egy spagetti pántos toppot vettem fel a sortommal), majd visszamászva az ágyamba megnyitottam a Facebookot és gondolkodtam.
Végül az írtam be a keresőbe, hogy Brian, New York és informatika szak. Hát ebből rohadt sokat megtudtam...
Ki a franc gondolná, hogy New Yorkban több ezer Brian nevű ember van? Hát eddig nem tudtam, de mostmár tudom.
Egész addig a Facebookon görgettem a profilok közt míg egyszer már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább tartani a fejem, és bezárva a Facebookot elaludtam.

***

Reggel Amyvel kényelmesen, magunktól keltünk ébresztő nélkül tíz után pár perccel. Nagyon jól aludtam, a szállodai ágy nagyon kényelmesnek bizonyult, bár nem igazán kételkedtem benne, a szobából ítélve.
Így kezdődött az első napunk Párizsban.
Az hajnali étkezésünknek köszönhetően nem igazán voltunk éhesek, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk várost nézni. Abban is megegyeztünk, hogy minden nap egy nevezetességet nézünk meg, hogy minden napra jusson valami, de nem hiszem, hogy két hétig minden nap lenne kedvünk nézelődni. De mindegy.
Amyvel miután sikerült kimászni az ágyból előbb én kerestem az újonnan vásárolt vörös rövid ruhámat vettem elő, majd bevonulva a mosdóba elkezdtem öltözni.
-Lauu- visított Amy, mire én gondolkodás nélkül magamra rántottam egy törölközőt és kirohantam.
-Mi történt? -kérdeztem és szerintem a pulzusom lehetett kétszáz abban a percben.
-Nézd!- mutatott a sarokba, ahol nem láttam semmit.
-Mit? -léptem oda, még mindig magamhoz szorítva a törölközőt, mert Amy annyira megijesztett, hogy nem volt időm visszavenni a pólóm.
-Ott van! -visított, de én még mindig nem értettem, hogy mi van ott?
-Amy, mondd már el rendesen, kérlek, hogy mit kellene, hogy lássak - kérdeztem, teljesen szétkapcsolva, attól, hogy mit akar.
-Ott egy nagy pók- visított, mire szememet forgatva, de mosolyogva odasétáltam és a bőröndömből időközben kivett papuccsal lecsaptam.
-Kész- mondtam, és visszamentem a fürdőbe befejezni az öltözést.
Felvettem a ruhát, majd előkeresve a szempillaspirálomat használtam, egy a ruhámhoz passzoló, vörös rúzs kíséretében. A barna hajamat, ami általában kiengedve ömlik a válllamra, most egy hajcsattal hátrafogtam.
-Megetsz- mondtam lehuppanva az ágyra, és amíg vártam, hogy Amy is végezzen kicsit jobban körülnéztem a szobában.
Az ágyak egymás mellett voltak, Amy ágyával szemben pedig volt egy komód, ami fölött egy tévé helyezkedett. Volt egy nagy üvegajtó, ami a teraszra vezetett. A komódhoz odasétálva megnéztem a rajta szétrakott katalógusokat, amin elképedve néztem mennyi lehetőség van a szállodában. Van medence, lovaglás, idegenvezetéses túra, wellness és még sok más is.
A  bőröndömhöz lépve(amit még nem pakoltam ki) és kivettem belőle az egyik fekete szandálomat, és felhuzakodva nézelödtem a szobában.

Amy mindig az a kedves, extrovertált lány volt, akinek sok barátja van és mindenkiben megbízik, és ha átverik ő érzi magát emiatt rosszul. Én pedig az ellentéte vagyok. Ha nem muszáj nem megyek emberek közé, és inkább introvertáltnak vallom magamat. Nem volt sok barátom, de Amy már az első pillanattól kezdve szimpatikus volt, és mindig próbáltam megvédeni, az ilyen hazug és rossz emberektől, akik árthatnak neki.
Ekkor pedig Amy lépett ki, és ő is szintén az újonnan vett halványzöld ruháját vette fel, szempillaspirál, halvány rózsaszín rúzs, és szőke, enyhén hullámos haja kiengedve.
-Csini vagy -dícsert meg végignézve rajtam.
-Köszi, te is- mosolyodtam el.- Mehetünk?
-Pillanat, csak felveszem a cipőm.
Miután Amy is felhuzakodott, kiindultunk az ajtón és a kulcsot betéve a táskámba elindultunk a lifthez.

__________________________________________

Sziasztok! Remélem tetszik
ez a fejezet, igyekszem minél jobbat
írni, csak időm sincs nagyon, vagy éppen fáradt vagyok.
Köszi, hogy elolvastad!

<3
___________________________________________