Két hét Párizsban [Szünetel]

Öt

Amyvel csendesen beszélgetve indultunk a lift felé, de most a folyosón nagyobb nyüzsgés volt, mint hajnalban.
-Te mikor aludtál vissza?- érdeklődött Amy, miközben elpakolta a fülhallgatóját a hátizsákjába. Egyébként nagyon elegánsak lehettünk kiöltözve, és túrahátizsákkal a hátunkon.
-Fél öt körül. Addig Brian profilját kerestem a neten -mondtam szomorú mosollyal az arcomon.
-Majd meglesz -tette a vállamra kezét biztatóan.
-Remélem. Tényleg szimpatikus volt-
Belépve a liftbe már voltak ott, szóval gondolom megállítottuk őket, miközben ők a felettünk lévő emeletről jöttek lefelé.

A liftben Amy és én is csak csendben álldogáltunk, várva, hogy leérjünk. Velünk ellentétben a német család hangosakat nevetve beszélgettek, nem mondhatni, hogy csendesen.
Leérve gyorsan kiléptünk a liftből és megindultunk az egyik hallban lévő, szabad kanapé felé.
-És hova menjünk ma?- nyitotta ki Amy az egyik asztalon lévő katalógust.-Mondjuk... a Louvre? Vagy az Eiffel torony, esetlen a Notre-Dame?
-Szerintem a Notre-Dame. Azt már régóta készülök megnézni itt, csak eddig ugye nem jutottunk el ide. Neked jó? -néztem rá mosolyogva.
-Persze - mondta, majd odahívva egy pincért, kért két reggeli kávét. Bár megint elég nehezen értette meg mit akarunk.
-Sucre?- nézett ránk, mire értetlenül néztünk rá, aztán a hangzásból rájöttünk, hogy azt kérdezi mennyi cukrot kérünk bele.
-Öhmmm... Oui, merci -mondtam majd felmuttam 1 ujjam, jelezve, hogy ennyit kérnék. -Te?- néztem Amyre.
-Kettő - mutatta fel a hüvelyk- és mutatóuuját. A pincér csak bólintva elsietett és a terem másik végén lévő minibárban lévő kávéfőzőn lefőzte a kávét és két cseszébe szétöntve beletette a kért cukor mennyiséget. Ezután megindult felénk és Amy elé letette a két cukros kávét, illetve elém azt, amiben egy van. Csak mosolyogtam a pincérre megköszönés képpen.

Belekortyolva a kávéba éreztem, hogy egy égető érzés fut végig rajtam és azzal valahogy nem számoltam, hogy ilyen forró.
-Mmm- hümmögtem magam elé könnyezve.
Amy időben észrevette a reakciómat, szóval szerintem értette, hogy kicsit forró.
Könnyezve letettem a csészét vissza az asztalra, addig Amy példájat követve elővettem a telefonom és írtam anyunak, hogy minden rendben, és hogy itt vagyok. Velem ellentétben Amy nem csak az anyukájának írt, hanem a jelenlegi majdnem barátjának, akivel lassan egy hónapja randizik, olyan hetente háromszor, csak ugye most elutaztunk és most nem jött össze.
A kihült kávéinkat kortyolva beszélgettünk, kisebb dolgokról, mint például a szállodában lévő szappan illata, vagy a éppen kedvenc előadóink zenéiről.

Én mindig is nagyon szerettem a zenéket és ha én megszeretek egy énekest vagy bandát én annak majdnem minden zenéjét fejből tudom. Ilyen nálam TV Girl, tőle a Not Allowed és a Cigaretta out the Window és például Amynél Sabrina Carpenter, Feather meg a Read your mind. Szóval mind a kettőnknek megvannak a kedvenceink és lényegében ellentétek vagyunk, de ettől olyan különleges a barátságunk.

Miután megittuk a kávéinkat kiindultunk az épület elé, ahol már ott várt a taxi, amit Amy rendelt időközben.

-Ide -tartotta előre a telefont a sofőrnek a Notre-Dame képével, aki megint csak bólintva indult el az úton. A sofőr csendben dúdolászott egy francia számra, mi pedig hátul ülve fotóztuk és figyeltük a tájat.j

A szállodától nagyjából húsz percre lévő épület közelében megállva Amyvel kifizettük a taxit, és kiszállva slkezdtünk sétálni. Mivel nem nagyon volt beszédtémánk, így mind a ketten elővettük a fülhallgatóinkat és fél fülbe berakva hallgattuk a zenét, ami háttérzajnak szántunk, bár az utcán így is elég sok ember, leginkább turista beszélgetett a legkülönbözőbb nyelveken.

A The Blonde-ot dúdolgatva sétáltam, bár Amy mellettem teljesen másat hallgatott. Szerintem a because I liked a boy-t hallgatta, a dallamból ítélve.