14. fejezet: megyek vagy maradok ?

56 4 0
                                    

- még van valami...
Mondtam halkan, de a hangom út közben elcsuklott.

- igen ?
Hallottam a komor hangot.

Határozottan megfordultam, de mikor megláttam apám arcát akkor a bátorságom elillant.

- hát...ő...
Ennyit tudtam csak kinyőgni, miért is gondoltam hogy jó ötlet ha improvizálok ?

- azt hiszem tudom mit akarsz mondani.
Hangja komor, a tekintete pedig sötét  volt.

- tényleg ?
Kérdeztem olyan meglepődéssel hogy az még neki is feltűnt.

- igen.
Aztán felállt az asztaltól, és az mellé sétált.
Egész végig a szemembe nézett, és a tekintete folytogató volt.
Legalább most nem jött be az aurámba.
( Mindenek van jó oldala, vagyis Majdnem mindennek )

- kivánkozol elmenni idén is
Miss Watson-hoz, jól mondom ?

- hát őő.. igen
Lepődtem kicsit meg
- Akkor.. mehetek ?
Lassan motyogtam ezt a pár szót.

Lenézett, majd egy nagyot sóhajtott.
De mikor vissza nézett rám akkor a tekintete a megszokottnál is sötétebb volt, amitől kissé hátra hőköltem.

- tudod jól hogy veszélyes oda kint, Sirius Black kint garázd...
Tudtam hogy mi lesz ennek a beszélgetésnek a vége, ezért azonnal közbe szóltam.

- hát persze megint Sirius Black.
Mondtam hisztérikusan
- Már volt egyszer a kastélyban, és eszébe se jutott bántani, sőt a közelébe se jött.

- te nem ismered Black-ket.
A hangjából csak úgy csöpögött a szemrehányás.

- őt nem ismerem, de magamat igen, és tudom hogy megtudom védeni magam.

Mind a ketten tartottuk a szemkontaktust, és egyikünk sem szakította meg azt.

- Sirius Black nagyon erős, és veszélyes Varázsló.

- nem is hinném hogy megtámadna.
A hangomat egy kissé felemeltem de azonnal észbe kaptam.

- hidd el, ha lesz alkalma akkor meg fog.
Ezután elfordította a fejét.

- nem hiszem el, talán akkor ha elmondanád miért támadna meg, akkor...
Be se tudtam fejezi a mondatom, Piton felemelt hangom bele vágott.

- Emma azt mondtam Nem.

Nem ordibált, sőt a hangja nem is volt erős csak váratlan.

- értem én, utálod Black-ket, és itt akarsz maradni egész szünetben,
de én nem akarok itt dekkolni.

- Pedig maradni fogsz, itt ahol védelem van !

- Nincs szükségem a Védelmedre !
Emeltem fel a hangom.

- dehogynem szükséged van rá !
A hanját mostmár nem csak felemelte hanem lényegében ordibált.

Meglepődtem, még soha nem kiabált velem, lehet fura, de tényleg még egyszer sem.
Annyira még egyszer sem érdekelte velem kapcsolatba semmi hogy vitába is száljon.

Látszólag őt is váratlanul érte a dolog,
és azonnal kedvesebb hangnemben folytatta:
- rendben
Motyogta
- jobb lesz ha most vissza mész a hálókörzetetbe...már el későre jár.

Elfordítottam kissé a fejem, és egy apró gúnyos mosoly került a számra, ez a gúnyos mosoly azt jelentette hogy
" Számítottam rá hogy nehéz lesz veled beszélni, de nem azt hogy  ennyire, mit is vártam ? "

Ezután kiviharzottam a teremből, úgy nézhettem ki mint maga Piton.

Bekell vallanom szomorú voltam,
Nem dőltem a kardomba,
De attól még csalódott voltam.
Nem volt kedvem egyedül itt maradni 1,5 hétig.

Mikor beléptem a szobám ajtaján
Lia elém ugrott és egy pálcát tartott a szemem közé.

Mielőtt még észbe kaptam volna hallottam a mély szándékosan megváltoztatott hangját:

- Mond az információt, Áldozat !

- mi a franc Lia ?!
Kérdeztem kitérve a rám szegezett pálca alól.

- nyugi csak viccelek, nem szált meg semmi
Mondta kissé nevetve.

Én kérdőn néztem rá, még mindig nem értve a történteket.

- ... Oké, naaa hogy ment ?

Nem válaszoltam csak bosszúsan fújtattam egyet.

- Nee, nem engedte meg ?
Kérdezte csalódottan.

- nem, és nem volt valami kedves a beszélgetésünk.
Huppantam le az ágyra.

- Sirius Black miatt ?

- elvileg ha lesz rá alkalma akkor megfog ölni.
Utánoztam apámat a legidegesítőbb hangon amit csak ki tudtam adni.

A helyzet ellenére, elnevettük magunkat.

- oké, akkor maradok veled.
Ötlötte ki Lia ezt a " bámulatos " tervet.

- mi ? Nem. nem nem nem. Nem fogsz miattam lemaradni életed vakációjáról.

Oké lehet hogy nem élete vakációja lesz, de úgy éreztem muszáj túloznom.

A Watson család Lia egyik távoli rokonához mennek karácsonyra,  Spanyolországba,

sőt Lia szülei már annyira megszerettek hogy egy ilyen családi programba is beszerveztek, VOLNA ha persze apám megengedi és nem makacskodik.

Szívesen mentem volna én is,
Spanyolország biztos szép, Liával pedig még jobb lett volna.

- De hát..

- Nem Lia, nem engedem hogy te is szívj velem együtt.
Szakítottam félbe barátnőm mondatát.
- nyugi meglesznek, ráadásul itt lesz Harry is, majd vele csinálok valamit.
De lehet hogy apám azt is meg fogja tíltani, hogy beszéljek Harry-vel, mert biztos Harry is rám fog támadni mint
" Elméletileg " Black.

Liából kitört a nevetés, amiben én is követtem.

......

Eljött az idő, hétfő reggel.
Minden diák aki elment a szünetre most indult.
Én Liától köszöntem el:

- majd hozz valamit Spanyolból.
Mondtam vigyorogva  és megigazítottam a Mardekáros sálamat.

- nyugi, ne parázz kapsz majd valamit, ami azt illeti én is kiváncsi vagyok az ajándékomra.
Mosolyodott el ő is.

- hidd el örülni fogsz neki, ajánlom hogy a bőröndöd utolsó zsebét csak karácsonykor nyisd ki.
Mutattam a kezében tartott, szintén mardekáros poggyászra.

Nevettünk még pár sort, aztán megöleltük egymást és a vissza felé tartó vonat elindult, a barátnőmmel együtt.

Mikor vissza mentem a kastélyba akkor láttam hogy teljesen kiürült.
Úgy látszik szinte mindenki haza ment.
" El kellett volna szökni " gondoltam magamba.

Nem volt kedvem egyedül barangolni az üres folyosókon, így vissza kullogtam a pincébe, a mardekár házba.
Nekem még túl reggel volt, így mivel nem volt más dolgom, tanulni nem kellett (úgyse tanultam volna )
Vissza feküdtem az ágyamba, és csak aludtam, aludtam, és aludtam.

Piton lánya Where stories live. Discover now