Piton lánya

8. fejezet: SVK helyettesítés

Másnap már mindenki vissza mehetett a háza tornyába.

Reggeli után minden harmad éves diák ki ment Hagrid kunyhójához hisz ott volt a találka a legendás lények gondozása órára.

Az óra izgalmasan telt, Harry felült csikócsőrre a hipogrif-ra és repült vele pár kört. Az izgalom csak akkor fokozódott amikor Malfoy fejébe szállt a féltékenység és nagy képűen oda rontott Csikócsőr elé, mondanom se kell hogy ez az állatnak nem tetszett így azonnal rátámadt Malfoy-ra. Csak egy kicsit karcolta meg Malfoyt de a tejfel szőke hajú fiú csak úgy sipitozott.

Én és Lia, hátul, mindenki mögött szakadtunk a nevetéstől, akkor kezdtünk el még jobban nevetni amikor Malfoy, Hagrid keze között  kiabálni kezdett :
- az apám hallani fog erről. Az apám hallani fog erről...

Még mindig nevetve mentünk vissza a kastélyba, a nagy terem felé kezdtünk haladni. Jó sok diák volt ott. Leültünk az asztalunkhoz és beszélgetni kezdtünk pár mardekáros csajjal, vagyis ők és Lia beszéltek, én hallgattam a griffendéles diákokat.

Az újságot olvasták,
- egy újabb dolog amit Sirius Black követett el.
Olvasta fel Seamus a cím szöveget, láttam hogy Harry gyorsan kisiet a teremből.
Azonnal fogtam magam és utána szaladtam.

- Harry
Kiáltottam nevét a folyosón, amire ő szinte azonnal megált.
Nem szólt semmit, csak megfordult.
- Harry minden oké ?
Álltam meg előtte
- persze minden szuper
Mondta de nem tűnt valami meggyőzőnek.
Már épp ment volna el amikor megfogtam a csuklóját, amire vissza fordult hozzám.
- ha szeretnél valakivel beszélni akkor... én itt vagyok.
Mondtam aggódóan nézve rá.
A csuklóját még mindig nem engedtem el, egyáltan nem szorítottam a csuklóját csak szimplán rajta maradt a kezem.
( Aki ezt a pillanatot messziről látta volna akkor tuti azt hitte volna hogy egy pár vagyunk )

Harry bólintott eggyet, és egy erőltetett mosolyt dobott felém.

                            .......

Én már nagyon izgatott voltam, hiszen már csak pár óra és kezdődik a tanév első Mardekár Kviddics meccse, ráadásul a Griffendél ellen.
Tudtam hogy Harry ellen kell majd játszanom ( hisz ő a griffendél fogója )
De nem bántam, szerettem
Harry-vel / vagy ellene játszani. Egyiküknek se a verseny vagy a nyerés számított, csak az hogy jól érezzük magunkat.

Éppen sötét varázslatok kivédése óránk következett, már mindenki a teremben volt. Kiváncsi voltam hogy Lupin professor mit talál ki erre az órára, bár a reggelin nem láttam biztos voltam benne hogy ő fog bejönni a terembe és órát tartani.
( Hát mekkorát is tévedtem )

Lia éppen megnevetetett ezért borzalmas nagy vigyor telepedett az arcomra, de a vigyor az arcomról hamar elszált.
Az ajtó kinyílt és Piton az én "gyönyörű" édesapám toppant berajta.

Nem szólt semmit, csak a menete közben egy pár lendítéssel, a pálcájával behúzta a függönyt.

Ezt a drámai belépőt még dumbledor is megirigyelte volna.

- na, a dráma király megérkezett.
Suttogtam oda barátnőmnek, amit csak egy kisebb kuncogással illetünk.

Piton megállt a tábla előtt, lehúzta a kivetítőt és szokásos komor hangon szólalt meg :
- lapozzatok a 394 oldalra .

Mindenki elővette a könyvét és lapozgatni kezdtek benne.
Én is ezt tettem, csak annyi eltéréssel hogy én lapozgatás közben Lupin professzort átkoztam hogy nem jött be erre az órára.

Szeretem az apámat meg minden de az utóbbi időben a kapcsolatunk a szokottnál is rideggebbé vált, már nem kerestem a társoságát ( bár régen is mikor kerestem akkor folyton lerázott ) és már rüheltem hogy folyton rajtam tartotta a szemét.
Tudom jól hogy ez az apák feladata meg minden de már nagyon idegesített.

Kiváncsi voltam hogy mi lehet Lupin professzorral, de Harry megelőzőtt a kérdéssel.
- nem hinném hogy ez magára tartozik Potter, de legyen annyi elég hogy a professzor nem érzi jól magát.
A kérdésemre megkaptam a választ úgyhogy vissza fordultam a könyvem felé, és végül megérkeztem a 394. Oldalra.

- vérfarkasok ?!
Hallottam a másik padsorból Ron értetlen hangját.
Én is meglepődtem, hisz még egyáltalán nem a vérfarkasoknál tartunk, Hermione ezt szóvá is tette, de csak csendre intette őt Piton.

- vérfarkasok ? Még nem is ez következik, nem gondolod hogy ez gyanús ?
Fordultam oda a Mardekáros lányhoz mellettem.
- nem tudom Em. Lehet hogy csak ez tetszik piton-nak 
Fordult ő is oda hozzám, már épp válaszoltam volna amikor apám mély komor hangjára lettem figyelmes.
- A "csőnd" szó mindenkire vonatkozik Miss Snape.
Nézett rám kissé dühösen de nem nagyon zavart, vissza fordultam a könyvem felé, és tudomásul vettem hogy azt akarja hogy fogjam be a pofám.

Az óra végén tartottunk már, alig vártam hogy elhúzzam innen a csíkot.
Az óra nem volt olyan rossz, SVK-ből tök jó vagyok úgyhogy jó pár kérdésre válaszolni tudtam, de attól még szabadulni akartam apámtól.
Már csak pár perc volt vissza az órából, a kezem a könyv legvégén volt, nagy izgalommal vártam hogy mikor csapphatom be a könyvem tetejét, amikor megkaptuk az utolsó döfést.

- holnapra mindenki rakjon le egy két tekercses dolgozatot az asztalomra a vérfarkasról.
Mindenki sóhajtozni kezdett, na itt nem tudtam csukva tartani a szám :
- de professzor, holnap Kviddics me-..
Mondatommat nem tudtam be fejezni mert az apám rátenyerelt az asztalomra és bele jött a pofámba, nekem kellett már hátra hajolni hogy legyen egy kis távolság.
Akartam mondani hogy a távolság azért jó lenne, de nem volt kedvem emiatt két hétig büntető munkára járni úgyhogy, tartottam a pofám.
- akkor ajálom hogy vigyázzon magára mert végtagvesztést nem fogadok el, 394. Oldal.
Mondta és meglepetésemre nem hajolt fel az asztalról csak tovább néztük egymást.
Nem tudtam hogy mivan, mert nem düh-vel volt tele az arca vagy komorsággal, olyan mintha látott volna valamit ( vagy valakit ) a szememben. Már rohadtul zavart hogy csak néz és néz, a hátam is már fájt attól hogy elkellet hajolnom hogy meg legyen a távolság, a kínosságról pedig ne is beszéljünk.
Elkaptam a tekintetem, így megzavarva a merengését a szemembe, ezután fel hajolt és ugyan arra a komor arcra váltott mit amit mindig lehet rajta látni.
Én vissza hajoltam a padomhoz és Liára néztem a " mi a franc volt ez " arccal.