Facing death - Egy Kylo Ren fanfiction

28.

Egy jó forró zuhany után tényleg sokkal jobban éreztem magam. Ren megint nem jelentkezett, sőt, még csak hozzám sem szólt. Én meditálással próbáltam elütni az időt, és lefoglalni a gondolataimat. A kamrámban ültem, a kardomat hívtam magamhoz, aztán aktiváltam, és kipróbáltam hogyan tudom forgatni. Aztán, elővettem egy kis gömböt, ami apró lézersugarakat lövell ki magából. Gondoltam, kipróbálom, de egyedül nem ment. Sőt, csak az edzős ruhámat és a heges bőrömet sikerült megégetnem. Aztán, pont, ahogy vártam, a hang újra megszólalt a fejemben.
Nem koncentrálsz eléggé.
- Nem megy.
És mégis miért nem?
- Ren...Azért jöttem be ide hogy kiverjem őt a fejemből legalább egy kis időre...de nem megy.
Á, a szerelem.
- Nem vagyok szerelmes.
Haha... - nevetett fel úgy, hogy beleborzongtam. - én is úgy gondoltam, mikor Liliana Simmonst megismertem.
- Ki a franc vagy te?
Azt hittem mostanra már kitaláltad.
- Hát, nyilván nem.
A nevem Diego Kenobi.
- Mi? De hát...ez nem lehet.
Oh, dehogy nem.
- Halottnak kellene lenned.
Hát, nyilván nem vagyok az.
- A...apa?
Lena...
- Mégis merre vagy? Mindenki halottnak hisz.
Ez volt a cél.
- De Édesanyám úgy halt meg, hogy...
Ő tudta. Elmondtam neki, amikor elfogták. Elmondtam neki mindent. Erőt adtam neki, hogy tartson ki. Mert tudtam, ha őt meglátod, elég dühös leszel hogy kiszabadulj.
- De...hiszen...belehalt!
Igen. Nem volt sosem olyan erős, mint te.
- Persze, hiszen nem volt erőérzékeny. Fogalma sem volt az Erőről!
Talán.
- Te komolyan, csak úgy...feláldoztad?
Nem. Emlékszel, Dameron hogy fogalmazott?
- Mindig is kereste a bajt, de most a baj találta meg őt.
Pontosan. Sosem fogták volna el, ha nem akart volna annyira visszaszerezni. Annyi év után - nevetett keserűen. Úgy gondolta, most végre visszakaphat.
- Miért most? 
Azt tőle kérdezd. 
- Hát, már nem nagyon van rá lehetőségem. 
Lena, megoldod. Ott van Ren. 
- Jah, csak ő kiszámíthatlan. 
Mindent megtenne érted. 
- Hát, azzal sokra megyek. 
Figyelj. A saját mestere ellen fordult. Miattad. 
- Jah. Mert Snoke holtan akar látni. Utánam küldte az elit osztagot, hogy öljenek meg. Ott volt Dameron, Finn, de még egy 6 éves kislány is. 
Oh, Lora. Aranyos lány. 
- Az. 
Megkedvelted nagyon, nem igaz?
- Lehet. De szerintem mikor legközelebb találkozunk - már ha így lesz - már nem fog felismerni.
Oh, dehogy nem.
- Még csak 6 éves.
Az lehet. De hidd el, nagyon megkedvelt, és nem fog egyhamar elfelejteni, ne aggódj. Visszaadtad neki az apját.
- De mégis milyen áron?
Neki hidd el sokkal jobb így.
- És ezt mégis miből gondolod?
Nem gondolom, tudom. Az anyja egy bűnöző volt. Milyen élet lenne az neki?
- Az anyja lehet hogy rossz útra tért, de attól még nem volt rossz anya.
Nem is azt mondtam.
- Mondd csak...apa...én láthatlak valaha?
Oh, igen. Nemsokára találkozunk.
- De mégis...hogyan?
Az Ellenállásban megbízol?
- Talán. Poe-ban.
Szuper. Náluk leszek. Amint tudom, felveszem veled a kapcsolatot. De addig is...olvasd édesanyád feljegyzéseit. Abból sok mindent megtudhatsz.
Bólintottam egyet, de már nem válaszoltam. Elmerültem a gondolataimban. Apám él, sőt találkozni fogok vele nemsokára. De előbb le kell győznöm Snoke-ot Rennel. Ami nem lesz egyszerű. Tekintve, hogy Ren olyan, mint ha nem is mondta volna komolyan, amiket mondott nekem. Pedig hát...így is össze vagyok zavarodva. És ő még rátesz egy lapáttal.
Nem sokkal később éreztem, ahogy apám közelsége eltűnt.
Kilépve a kamrámból Ren ott ült az asztalom mellett. Meghökkentem. Nem csak hogy a közelségét nem éreztem, de ha nem nézek fel, fel  sem tűnt volna, hogy a szobában van. Folytattam mindent, amit egészen addig csináltam. Elővettem édesanyám naplóját, és elkezdtem olvasni.

"Kedves Lena!

Ha ezeket a sorokat olvasod, valószínűleg nem én adtam át ezt a noteszt neked. Vagy eltűntem, vagy meghaltam, az nem lényeges. A lényeg az, hogy te élsz, és valószínűleg már mindent tudsz arról, hogy ki is vagy te. Ha nem is, tudnod kell. Ennyit legalább megérdemelsz. Apád neve Diego Kenobi, Obi-Wan Kenobi Jedi mester fia. Talán ő az egyetlen férfi, aki iránt valaha is éreztem valamit. Brendol Hux, a féltestvéred, Armitage Hux apja; és az én valaha volt férjem. Bár, azt kell hogy mondjam, korai halála sokak számára inkább megkönnyebbülést jelentett, mintsem gyászt vagy szomorúságot.
Ebből gondolom sejtheted, milyen volt férfiként vagy apaként; pocsék. Viszont a biztonságot biztosította ahhoz, hogy fel tudjalak nevelni titeket. Ez részben sikerült is. Viszont sok minden megváltozott, mikor Diego Kenobi újra felbukkant az életemben. Az ő lánya vagy, és talán miatta veszítettelek is el. De, bocsáss meg neki. Nem tehet róla. Miután elmenekültem Brendol Huxtól az Ellenálláshoz, nem vihettelek magammal. Túl veszélyes lett volna. Tudnod kell róla, hogy van egy testvérem. Bár, számomra inkább már csak volt. A lényeg az, hogy ő nevelt volna fel helyettem. De sosem jutottam el odáig, hogy odaadjalak neki. Először nem voltam rá képes, aztán pedig már nem tehettem, az Első Rend megtámadta a bolygónkat, és elvittek téged is. A szívem tört össze, viszont tudtam, hogy valószínűleg túlélted a támadást és azt is, hogy így vagy a legnagyobb biztonságban, ahogy én is. Nagyon sajnálom, hogy ennyi éven át nem mondtam semmit. Egy ideig nem tehettem, aztán pedig féltem. De, tudnod kell, hogy mindig is te voltál és te leszel az egyetlen lányom, és azt is, hogy mindennél jobban szerettelek és foglak szeretni mindig. Akármi történjék is.

A naplómban leírtam mindent, amit tudnod kell a családomról, apád családjáról, a származásodról, és az élő rokonaidról. Remélem, hogy nem te leszel a családom utolsó tagja; ha egyszer gyermeked lesz, talán megérted mit miért tettem.

Édesanyád; Liliana."

Sosem gondoltam volna, hogy édesanyám naplót írt, azt pedig pláne nem, hogy ennyire őszinte volt benne. Egy könycsepp elindult az arcomon, és lecseppent a napló papírlapjára. A könycsepp koppanására Ren is felfigyelt, mert a következő pillanatban már velem szemben guggolt, és próbálta felvenni velem a szemkontaktust.
- Lena? Minden rendben?
Én nem válaszoltam. Milliónyi kérdésem volt, de egyet sem akartam hangosan kimondani. Csak végre szabad akartam lenni; el akartam felejteni a fájdalmat, sőt, minden érzésemet. Tiszta levegőt akartam szívni, a napsütést az arcomon érezni, mindent, amit az Első Rendben nem kaphattam meg. Aztán, eldöntöttem, ha már úgyis idejött Ren, akkor felteszek neki pár kérdést.
- Miért? - a kérdésemre újra a szemembe nézett. - Először elmondod, hogy mennyire akarsz engem, mindent sutba vágnál kettőnként. Snoke ellen fordultál, miattam. Aztán meg ugyan úgy nézel rám, mint Dameronra; utálattal, úgy, mintha semmit sem jelentene ez az egész. Mondd, miért csinálod ezt...Ben?