•Mia Wilson forma 2-es versenyző. Lyon-ban született és ott is él. Gyerekkorát Charles Leclerc féle társasággal töltötte majd amikor a srácoknak bejött az élet eltávolodtak egymástól.
Daniel Ricciardotól kér segítséget, hogy valaki legyen az eddzőj...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A boxutcában sétálva mindenki végigmért és végre nem azt éreztem, hogy azért mert nő vagyok, hanem mert aggódtak és megkönnyebbültek, hogy jól vagyok.
-Ránk hozod itt a szívbajt!-kiabált ki az egyik garázsból egy srác.
-Ilyen ez!-vontam vállat.
Amikor előre pillantottam, Lando-t vettem észre elsőnek. A fejét a tenyereibe temette talán azért mert nem hitte el, hogy ekkora baleset után kiszállok az autóból, bár először én is azt hittem, hogy már meghaltam.
Szaladni kezdtem Lando felé, s habár féltem, hogy a remegéstől ami még a baleset következménye össze esek vagy valami történik velem, de pont nem érdekelt.
Lando nyakába ugrottam a lábaimmal körbe fontam a derekát és úgy öleltem.
-Azt hittem meghaltál-csuklott el a hangja majd leszálltam róla.
-Halhatatlan vagyok!-mosolyogtam.
-Én nem is kapok ölelést?-kérdi Daniel.
-Ez most nem várhat! -Most igazán felfogtam ésszel, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy titkolózzak vagy, hogy magamban tartsak dolgokat-sóhajtottam.
-Ez rosszul kezdődik-jegyezte meg a brit.
-Lando, mióta az eszemet tudom imádok versenyezni, az álmom a forma 1 mint itt minden embernek aki a forma 2-ben van. -Amikor először hallottam rólad fogalmam sem volt ki a fene vagy, majd Daniel a csapattársad lett és folyton rólad hablatyolt-csavargattam a szemeimet.
Egy kicsit vissza emlékezem a múltra, bár talán nem annyira tud arról, hogy mit gondolok róla.
-Aztán ezen a hétvégén találkoztunk életemben először, ami furcsa-vontam vállat. -Bár mivel én nem voltam rád kíváncsi így ez is közre játszhat. -Amire ki akarok lyukadni ezzel, hogy én egy nőcsábásznak tartottalak és megerősítette bennem ezt a dolgot a nem rég történt eset-sóhajtottam.
-Mia kérlek ne kínozz már csak mondd!-nyavajgott a srác. -A lány pedig a "barátnőm"-mutogatott a kezével. -Épp szakítani akartam vele, amikor odajöttél, csakhogy amikor meglátott a bejáratnál akkor körbe csókolt és eszem ágában nem volt téged megbántani, mert tudod te is, ha pedig nem akkor most tudatom veled, hogy igenis fontos vagy és-vágtam a szavába.
-Csak fogd be!-feleltem majd megcsókoltam. Sokan voltak körülöttünk, köztük a csapattársam Ollie, Arthur és persze Daniel arról nem is beszélve, hogy a mérnökök és az a rengeteg dolgozó is látta mindezt.
-Ez most legyen minden kérdésemre a válasz?-kérdezte a srác.
-Akár-vontam vállat, majd Daniel-hez fordultam és megöleltem.
-Mia te, hogy tudod ilyen könnyen előhozni a könnyeimet?-kérdezte.
-Nem tudom
-Erre vártam amióta itt vagyunk!
-Hát akkor megérte!-jelentettem ki. -De még el kell intéznem valamit-sóhajtottam.
-Most inkább menj fel a szobádba és pihenj-mondta a mérnököm. -Az időmérőig összerakjuk az autódat!
Egyetértve velük felmentem a szobámba, ahová Lando is követet, persze Arthur és Ollie ezt sem hagyták szó nélkül.
-Elmegyek mosdóba-felelte a srác.
Küldtem egy szakítós üzit John-nak és mivel Lando kint hagyta a telóját amint elküldtem az üzit a srác telója felvillant. A kezembe vettem majd ráleheltem, hogy lássam az ujjlenyomatokat és fel tudjam nyitni.
A társkeresőbe belépve megpillantottam a lányt akit én hoztam létre, aki én voltam ezen az oldalon és ott volt, ott állt feketén fehéren amit kb fél perce küldtem el "Johnnak".
Ezek szerint igaz, John és Lando egy és ugyanazon személy mostmár 1000%.
Vajon most ez lehet ilyen egyszerű?-dőltem hátra az ágyon.
Tényleg ilyen könnyen megy nekem most ez a szerelem dolog, pikk pakk és kész, neeem itt még lesz valami, érzem. Rossz előérzetem van.
-Na itt vagyok!-jött ki a fürdőből. -Mostmár kiönthetnéd a szívedet nekem-felelte a srác.
-Ezt meg hogy érted?
-Mesélj a gyerekkorodról!
Jajj csak azt ne! Ezt sírás nélkül nem úszom meg...
-Héj, Mia-tette a kezet a lábamra. -Bennem bízhatsz!
Vajon fog még lányokkal beszélni társkeresőn? Vajon elég leszek neki? Vajon csak játszik velem?-kavarogtak a fejemben a gondolatok és a hatalmas gombóc már keletkezett is a torkomban.
