It Must Be Love |FORDÍTÁS|

8. rész

-Oké, kezdjünk olvasni.

A borászat melletti réten egy nagy lepedő van kiterítve, amin éppen Kaeya és Noelle ül. Az idősebb a kézikönyvet olvassa a fiatalabbnak, aki szépen hallgatja is azt.

Noelle ötlete volt az, hogy a szabadban legyenek, mert ő úgy gondolja, hogy a friss levegő segít a tanulásban. Kaeya-nak viszont csak egy dolog tetszett abban, hogy a szabadban vannak; Ő lesz az első aki majd köszöntheti Diluc-ot ha hazaér.

A kézikönyv tartalmát nem nehéz megtanulni. Általában egyszerű dolgok vannak benne, például; Hogyan viselkedj az árusokkal, külföldiekkel, Mondstadt lakosaival. Vagy, hogy hogyan kell udvariasan beszélni. De van benne egy szabály, ami nagyon megragadt Kaeya fejében.

-Nyolcadik pont. Ne legyél öntörvényű, hallgass meg másokat és mindig legyél őszinte a munkatársaiddal. Olvassa fel Noelle

-Mit jelent az, hogy öntörvényű? Kérdezi Kaeya

-Hm..öntörvényűnek lenni azt jelenti, hogy makacs vagy, nem fogadod el a tanácsokat és csak magadra hallgatsz.
Magyarázza Noelle

Kaeya elhalkul és csak az alatta lévő, kockázott lepedőt nézi. Tipikus fehér és piros színe van. Ha a kézikönyv nem lenne ott, azt lehetne hinni, hogy csak piknikezni mennek.

-Valami baj van? Kérdezi Noelle és leteszi a könyvet a lepedőre, még mindig a nyolcadik pontnál kinyitva
-Mindenről őszintének kell lennem? Kérdezi Kaeya kicsit kétségbeesetten, Noelle felé nézve

-Hát, szerintem igen. Mondja Noelle. -Semmiről sem jó hazudni, akkor is ha az csak egy aprócska dolog. Azt mondják, hogy a hazugságok mindig utolérnek és ha az megtörténik, akkor rossz dolgok várnak majd rád. Ezért próbálok sohasem hazudni.

Léptek hallatszódnak a hátuk mögül, és mind a ketten hátranéznek, hogy meglássák Moco-t és Hillie-t.

-Hello. Mondja Kaeya, miközben felül a lepedőről, törökülésbe.

-Hello, Kaeya. Köszön Moco. Hillie oldalba böki a társát és megszólal;
-Ow, ezt miért kaptam?

-Adelinde meg fog ölni, hogyha kiderül, hogy nem szólítjuk Mester Kaeya-nak! Magyarázza Hillie

-Hát..nem kell így szólítani engem. A nevem nem Mester Kaeya, csak egyszerűen Kaeya. A két szolgáló lány kuncognak kicsit és Noelle is visszafojt egy kacajt.
-Ez egy titulus, Kaeya. Magyarázza Noelle. -Ezért hívják a bátyjádat 'Mester Diluc-nak'.

Kaeya kicsit elgondolkodik, majd újra megszólal.

-És egyébként mit kerestek itt? Főleg ha Adelinde meg fog titeket ölni?
Kérdezi Kaeya, és felnéz a két szolgáló lányra kiváncsi szemekkel.

A két lány elkezd kicsit nevetni a gyermek naivitásán.

-Oh Kaeya, nem fog minket megölni..még..Suttogja a végét Hillie.
-Csak arra gondoltunk, hogy odaadhatnánk Kaeya-nak a régi kardját és annak a tokját. Plusz, az ebédeteket. Fejezi be Hillie és lerakja a kockás lepedőre a kéttőjük ebédjét, majd óvatosan átadja Kaeya-nak a gyermekkori kardját.

A kardnak elhalványult indigó színe van, ami már-már szürkének is tűnhet. A markolatra egy fehér ruhadarab van feszesen rá tekerve. A penge és a markolat közötti területen egy rombusz alakú drágakő található, hasonló kékes-lilás színnel.

-Biztosak vagytok benne, hogy ez biztonságos? Kérdezi Noelle, miközben figyeli ahogy Kaeya kihúzza a kardját a tokjából, és az ég felé emeli a végét.