Egy ismeretlen baleset után Kaeya gyerekké válik. Mondstadt lakosainak meg kell törniük a varázslatot, amely ezt okozta, mielőtt túl késő lenne. Viszont a megoldásnak...szeretetnek kell lennie
Az eredeti sztori Spring_Campbell -hez tartozik
Kaeya már majdnem elfeledkezett a tervéről. Majdnem.
"Jobb ez így.." mondja Kaeya, miközben lassú léptekkel közeledik a főhadiszállás kapuja felé. Úgy volt, hogy Kaeya-nak itt kell maradnia; a főhadiszálláson, amíg fel nem nő. Egy probléma volt; ő nem akart felnőni.
Egyik nap Kaeya talált egy tarisznyát, és visszahozta magával.
Ebben a pillanatban is az említett tarisznyába pakol, miközben gondolkozik, hogy megvan e mindene.
Van nála; étel, ital -a Good Hunter-ből, és a kis Kaeya úgy gondolja, hogy semmi másra nincs szüksége. Vagy mégis. Kellene még valami, ami nincsen neki; Mora.
Kaeya azon gondolkozik, hogy honnan tudna morát szerezni, mikor eszébe jut valami. Amikor Jean irodájában volt, és nézte a polcokat, meglátott valamit; egy apró lila zacskót.
A gyerek szinte biztos abban, hogy a zacskóban mora hever, ezért úgy gondolja, hogy bemegy az irodába, és elveszi.
Halk, lassú léptekkel elindul az iroda felé, és mikor az ajtóhoz ér, hezitálni kezd.
'De muszáj'
Visszaemlékezve a tervére, lassan kinyitja az előtte lévő ajtót, ami nyikorgással üdvözli.
A fiú gyorsan körbenéz, és egy halk, nyugodt sóhaj elhagyja a száját. Senki sincs itt.
A fiú becsukja az ajtót, aztán indul is a polcok felé. Nem kell nagyon keresgélni, mert az említett zacskó, az a kép melett van elhelyezve, amire nagyon is emlékszik. Az a kép mellett van elhelyezve, amelyik bizonyítja, hogy egyszer, egy felnőtt ember volt.
Kaeya elveszi a zacskót, és hirtelen nyílik az ajtó.
A fiú el ejti a zacskót, és ijedten az ajtóra néz. Jean észre sem veszi a kisfiút, csak beront a szobába, és hívni kezdi a nevét.
-Kaeya!..Kaeya...hol vagy? Kérdezi Jean lihegve
-Itt vagyok. Mondja a kisfiú
-Oh, Barbatos! Szólal meg Jean, és letérdel, hogy megölelhesse a fiút, miközben könnyek folynak a szemeiből.
Kaeya megmerevedett. Össze van zavarodva. Nem tetszik neki az ölelkező pozíció, amiben most van. A fiú megpróbálja Jeant ellökni magától, de nem működik, ezért inkább megüti a nő kezét.
Az működik.
-Ow, ezt miért csináltad? Kérdezi Jean, miközben a fiú arcát nézi, aki érzelemmentesen válasszol; Azt akartam, hogy elengedj.
Jean megtörli a még kicsit könnyes szemét, és észreveszi a zacskót a földön, meg a tarisznyát Kaeya vállán. A nő másodpercek alatt összeköti a két dolgot, és rászól a fiúra; Nem fogsz elmenni!
Amint ez a mondta elhagyja a száját, Jean elkapja Kaeya csuklóját, és erőteljesen a földhöz szorítja a fiú testét.
-Ow! Eressz el! Kiálltja a fiú
-Nem. Nem hagyom, hogy elfuss. Mondja Jean, miközben leveszi a táskát a fiú válláról.
-Kérlek eressz el! Ígérem, nem megyek sehova! Szól Kaeya
Jean leszáll a fiúról, még mindig fogva az egyik csuklóját. -Kettő lehetőséget kapsz. Vagy elmész és a szabadban élsz, teljesen egyedül, vagy velünk maradsz, és egy lovag leszel. Én a te helyedben az utóbbit választanám.
'Egyedül vagy velük.' 'Számkivetett vagy lovag' Ezek a kérdések szálltak a fiú fejében. 'Ha számkivetetté válok, akkor bármi történhet velem, és senkit sem fog érdekelni. Vagy lehetek lovag. Diluc-al mindig is lovagok akartunk lenni..akkor nincs más választás.'
Kaeya sóhajtott egy kicsit és megszólalt; Lovag leszek.
-Szuper! Kezdte Jean, aztán gyorsan megköszörülte a torkát, és újra megszólalt; Akkor majd holnap elkezdjük az edzésedet. Oh, és mégvalami! Észrevettük, hogy mostanság elég sok abyss mage kóborol Mondstadt közelében, szóval légy óvatos! Pont ezért akartalak minnél előbb megtalálni. Ki tudja, lehet meghalhattál volna-
-Hagyj békén. Vágta félbe Kaeya a másik mondandóját.
-Egyedül akarok lenni. Vigyél a szobámba. Kaeya elhallgat és lenéz a földre. Kérlek
Jean és Kaeya éppen a hosszú folyosón sétálnak, közeledve a szoba felé amelyikben Kaeya fog aludni, mikor a nő megszólal; Tudod, ez a szoba nem a legszebb, előre is sajná--
Jean lenéz és észreveszi, hogy a kék hajú fiúcska már nincs mellette. Jean elmegy az ajtóig és benéz a szobába, ahol végül meglátja a fiút összeesve az ágyon.
-Jó éjt, Kaeya.
____________________________________
A vakító napfény eléri a becsukott kék szemeket, és felkelti a kisfiút.
A fiú kiszáll az ágyból és észreveszi, hogy a tegnapi ruhája van rajta, ráadásul összegyűrve. Tényleg..Jean nem hozott neki pizsamát. 'Na mindegy' gondolja a fiú, és a hajában lévő masniért nyúl. Amint megragadja a kék masnit, elkezdi húzni a két végét, és végül, ami összefogva tartotta a haját kibomlik a kezében, szabad utat adva a hajának, hogy a hátára lógjon.
Tegnap, mikor Kaeya betért ebbe a szobába, körül sem nézett, csak az ágy felé ment amíg össze nem esett a fáratságtól, ezáltal most jött el az idő a szoba felfedezésére.
A szobában alig ha lehetett dekorációt találni, de ez végülis nem hatalmas probléma.
Az ágy amin aludt, az a szobának a bal felső sarkában van elhelyezve. Az ágyon csak egy párna és egy vékony takaró található.
A szoba jobb oldalán egyetlen bútor van elhelyezve. Egy asztal. Semmi egyéb.
A falon ami az ágyát és az asztalt elválasztja, van két, pontosan 4 szakaszra bontott ablak.
Már csak 2 egyéb tárgy van a szobában.
Az első az egy magas, vékony tükör, ami az ágya mellett van elhelyezve, a második tárgy társaságában, ami egy cserepes növény.
Ezek a tárgyak nem adnak sokat hozzá a szobához, de mégis valamiért otthonossá teszik.
Ahogy Kaeya körbenéz a szobában, újra felköti a haját ugyanazzal a kék masnival mint eddig. Miután végez a hajával, kilép a szobája ajtaján.
____________________________________ Remélem tetszett ez a rész is! Tudom, kicsit későn jött, de hát vannak ilyenek 🦗
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
