4. rész

93 9 0
                                    

-Kaeya, olvassuk inkább ezt! Ezt jobban szeretem! Emeli fel a hangját Klee, de aztán kezét gyorsan a szája elé rakja és elhallgat.

Kaeya odanéz, és Klee elkezdi olvasni a mesét.

-Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisteknős. Olvassa fel Klee az első mondatot

-Ennek a kisteknősnek nem voltak barátai, ezért gondolta, hogy szerez magának néhányat. A kisteknős odament a gyönyörű, csillogó kagylókhoz, akik a vízben lubickoltak, és megszólalt; Sziasztok! Leszünk barátok? Kérdezte a kisteknős a négy kagylót, akik először egymásra, majd a kisteknősre néztek; Mi nem barátkozunk csúnya teknősökkel! Jelentette ki az egyik kagyló, és visszafordult a társaihoz. Fejezte be Klee és lapozott egyet

-Oh..sóhajtott a kisteknős, és továbbállt. A kisteknős meglátott néhány vidrát a távolban, és gondolta velük is szerencsét próbál. -Sziasztok! Leszünk barátok? Kérdezte mosolyogva a kisteknős a 3 vidrát. -Nem! Nem barátkozunk csúnya teknősökkel! Mondta mérgesen az egyik vidra, aztán visszafordult a társaihoz. A kisteknős elment a vidráktól, majd leült egy kő mellé. Fejezte be Klee, majd lapozott mégegyet

-A kisteknős nagyon szomorú volt. Senki sem akart barátkozni vele. Mielőtt észrevette volna, a kisteknős szeméből folytak a könnyek. Ebben a pillanatban megjelent egy pici rák mellette. -Miért sírsz? Kérdezte a pici rák. -Mert senki sem akar a barátom lenni..válasszolt halkan a kisteknős, még mindig szipogva. -Én leszek a barátod! Mondja a pici rák, reménykedve, hogy ezzel feltudja vidítani a kisteknőst. -Nem szabad! Én egy csúnya teknős vagyok! Nem szabad velem barátkoznod! Mondja továbbra is szipogva a kisteknős. -Ez nem igaz! Te egy gyönyörű teknős vagy! Akik nem így gondolják, azok buták! Fejezte be a pici rák, és átölelte a kisteknőst.

-Ezek után a pici rák, és a kisteknős legjobb barátok lettek, és mindennap együtt játszottak, egészen estig. A kisteknős már nem foglalkozott azokkal akik csúnyának hívták, és ezért nagyon büszke volt rá a pici rák. Vége. Fejezi be Klee, és becsukja a könyvet.

Klee Kaeya-ra néz és kikéri a véleményét.

'Hogy mit gondolok erről? Hmm..' gondolkozik Kaeya 'félig-meddig átérzem min ment át a kisteknős. Velem se akar senki se barátkozni. Főleg ha tudnák a múltamat.'

-Szerintem ez nem igazi. Az emberek nem tennének ilyet egymással. Szólal meg Kaeya

-Hát, végülis ez csak egy mese! Válasszol Klee, aztán suttogni kezd; gyere közelebb, mutatni szeretnék valamit!

-Mi az? Kérdezi Kaeya, és látja, ahogy Klee előhúz valamit a táskájából. Félig olyan mint egy nyuszi, félig meg olyan, mint egy cica, ovális alakú fülekkel. Alapjáraton halvány-sárga színű, és rá van rakva egy piros ruhadarab, amire 2 toll van akasztva.
-Nézd, nézd, ez az egyik bombám! Mondja izgatottan Klee, és kinyújtja a kezét Kaeya felé, hogy jobban megnézhesse a bombát.

Kaeya megijed tőle, és egy hirtelen mozdulattal hátraesik a székkel együtt.

Klee észreveszi a félelmet Kaeya szemében, és gyorsan elrakja a bombáját. -Nem kell félned, Humpty Dumpty nem fog felrobbanni!

Kaeya nem gondolja, hogy nagy sérülést okozott volna, ha az a bomba felrobban, de azért örül, hogy Klee elrakta.

-Mi az a, Humpty Dumpty? Kérdezi egy kislány a polcok közül

-A saját bombám! Meg szeretnéd nézni? Kérdezi Klee, és már éppen túrna a táskájába, mikor a lány újra megszólal; köszi, inkább kihagyom!

-Az milyen könyv a kezedben? Kérdezi Klee kiváncsian

-Oh? Ez a hilichurl-ök nyelvéről szól. Meg lehet tanulni a nyelvükön! Mondja izgatottan a kislány

It Must Be Love |FORDÍTÁS|Kde žijí příběhy. Začni objevovat