A P A T H Y

12

BOURBON ADDAMS

Chanel kivételesen sokat beszélgettünk.Legalább nekemis jutott egy barát a munkahelyemen.
Persze nem ment a gondolkodás...Gabriellel csókolóztunk.Gabriel szorosan magához ölelt az éjjel...Miért hiányzik minden porcikája?Talán,mert te pont olyan magányos vagy mint ő.Szinte érzem az illatát a ruháimon.A hajamon.Mindenhol ott az illata.Túl jó illata van.A bőrének is.
-Ez neked jött.-a csoport vezető felém nyújtott egy levelet.Az áramot lekapcsolják a mai nap!Ne!Basszus...Azonnal Shelbyt kezdtem hívni de nem vette fel.Ez egyre csak rosszabb lesz.
Bourbon: Shelb...az áram...ma kapcsolják ki.Haza felé befizetem a számlát.Tegnap megjött a fizetésem!Bocsi....
Írtam meg neki.Ezután sima cikkeket dobtam össze.
"Napoleon és a szerelmes levelek."
"Szex és New york?"
"Miért kell mindig ez az új év,új én?"
Ezek persze csak ilyen kisebb rovatokhoz kiegészítések.A telefonomon random facebookoztam mikor velem szembe jött egy cikk.
"Regina ott volt az Aphaty koncertjén,ezzel támogatta a szerelmét?Együtt vannak,vagy sem?"
Fortyogtam a dühtől.Gabriel este velem volt és nem ezzel a libával.
-Mit olvasól?-hajolt felém Chloe.-Oh!Én remélem együtt vannak.Az a pasi eszméletlenül szép és az a csaj is.Két ilyen szép embernek együtt a helye.-jelentette ki.Ettől csak még szarabbul éreztem magam.Oké.
-Miért gondolod így?Lehet,hogy Scottot nem is érdekli.
-Ugyan!Az a csaj egy modell.Nem akármilyen.Fehérnemű.Látták már őket smárolni.Na meg amúgy is.Hogyne érdekelné?
-Talán nem ilyen csajokra bukik.-magyaráztam.
-Akkor milyenre bukik?Olyanra mint te meg én?-nevetett fel hangosan.-Az egy álom lenne.-indult meg előre.
Akkor miért van mellettem?Amúgy is...nekem mindegy.Hiszen...Nekem csak az a kibaszott cikk kell.Scott nem!Scott menjen a picsába azzal a modell kurvával!A telefonom csörögni kezdett.Mérgesen vettem fel.Ő az.
-Hello bébi.-hallottam meg a mosolygós hangját és esküszöm sírni támadt kedvem.
-Mit akarsz?
-Jól vagy?-súgta.
-Nagyon!Mit akarsz?Dolgozom.Nem érek rá.-hadartam.
-Bourbon...történt valami kicsim?
-Nem!Nem!-mondtam indulatosan.Nagy levegőt vettem és küzdöttem a könnyeimmel.-Hagyj békén most.-tettem le.
Felálltam és kirohantam a mosdóba ahol azonnal sírva fakadtam.
Miért történik ez velem?Az arcomat vizslattam.
-Miért nem lehetsz az enyém?Miért?-ököllel vágtam bele a csempébe ami megrepedt.A kezem salyogni kezdett és én még jobban sírtam.-Gabriel...Gabriel...-ismételtem és a sarokba kuporodtam.
Fél óra múlva megnyugodtam valamennyire.Ő csak egy cikk!Ő semmi más csak egy kibaszott tárgy!
A kezem belilult.Vissza mentem a helyemre.Chan engem vizslatott.
-Jól vagy?
-Igen.-bólintottam érzelem mentesen.Elkezdtem írni...
Scott.
Valóban az akinek mutatja magát?A banda front embere többször is bizonyította megingását a drogok és az ital felé.De vajon az igazi arca mi?Ki ő valójában?Egy seggfej aki szereti a nőket és nem veti meg a piát,vagy egy férfi aki nem akarja,hogy köze legyen az alvilághoz....Egy igazi nagy kérdés....Ő maga pedig egy érzékeny pasi aki minden egyes interjúra félve lép be?Álca ez?A valódi Scott hol rejtőzik?
Gyorsan gépeltem és olvastam újra.A szívem repdezett...Gabriel nem ilyen!Hogy írhatsz ilyet???Újra sírás tört rám és a laptopom egy hirtelen mozdulattal lecsaptam.Chan nagy szemekkel nézett rám.
-Bourbon?
-Hagyj...
-Addams!-a főnököm...felálltam és besiettem.
-Miaz?-csattantam fel ami meglepte.
-Hogy haladsz?
-Jól!
-A családja?
-Nem beszél róluk!Azt hittem Scott a lényeg és nem az apja!-keltem ki magamból.
-Lenyugodnál?Csak érdeklődtem.Jó lenne elkezdeni írni.
-Igen.Most megyek.-léptem ki egy szó nélkül.Vissza ültem az asztalomhoz és előhalásztam a telefonom.Fél órája várt egy üzenet.
Gabriel: Mondd el mi a baj....kérlek.Valaki beszólt a munka helyeden?
Bourbon:Csak csaj hiszti.Semmi gáz Gabriel.
Nem vártam,hogy azonnal válaszol.De megtette.
Gabriel:Este haza jövök és átmegyek.Együtt ellazulunk.Viszek neked fagyit is.Vegánt!
Elmosolyodtam és megráztam a fejem.Nem akarok rád gondolni.Azt akarom,hogy eltűnj az életemből!Újra megráztam a fejem és bementem a mosdóba.Őt kezdtem hívni.
-Végre!Aggódtam.Jól vagy?
-Most nem.-szipogtam.-Miért nem maradtunk az ágyba?
-Hé...kincsem...bárcsak ott maradtunk volna.Bourbon nagyon aggódom,mi lelt kis boszim?
-Csak...biztos a menstruáció utolsó napja miatti érzékenység.
-Este ha törik,ha szakad vissza megyek New yorkba.Kérd ki a holnapot.Aludnod kell.Nem hat rád jól a kevés alvás.-bólogatni kezdtem.
-Leraklak.
-Hívj majd.
-Jó.-tette le a telefont.
Az arcomat megtöröltem aztán összeszedtem magam és a fülemet bedugva leültem.Gabriel hangja nyugtatóan hatott rám.Másról írtam.A szerelemről.A magányról...mindenről.Mert valójában igaz minden.
Igaz,hogy a szerelmet nem egyszerű megtalálni,vagy épp azt aki a másik feled lehet.De a szívünket sokszor összetörik...majd újra begyógyítják.
Én végül az leszek aki összetöri.Chanre néztem aki a megfejtő arcával nézett engem.
-Haza megyek.-motyogtam.
-Szükséged van rá.-bólogatni kezdtem és összepakoltam.
Nem szóltam.Nem érdekel.Báboznak velem,hogy egy rocksztárt bolondítsak magamba és közben meg mosolyogjak mint egy pincsi.
Nincs kedvem.Befizettem haza felé a számlát és haza mentem aludni.
Nem tudtam tölteni semmit sem szóval hamar lemerült a telefonom.Nem bántam.Mindig egyedül voltam,így most sem lepett meg a magányom.
A takarót öleltem és néha felsírtam.Gabriel mindent megtestesít amit igazi férfinak gondoltam...de tudom,hogy ez átmeneti.Azt is,hogy nem vagyok karcsú modell aki elég.Mindig ez volt.Én sosem érezte elég jónak magam senkihez.Ez volt a legnagyobb baj.Az,hogy azt gondoltam én vagyok az egyik rút kis kacsa a meséből.Ő egyáltalán mit gondol rólam?Minek van mellettem?Hisz tegnap is elég nyilvánvaló volt ahogy az a csaj ráhajt.De ő velem maradt.Mellettem.Ez pedig jó érzéssel töltött el...ezt a kolleganőm rombolta le...mert ő szurkol,hogy együtt legyen azzal a másik csajjal.Persze sokak vannak még így.Minek gondolsz erre?Ez ÁTMENETI.Ahogy te is.Hamarosan megírom a cikket és véget vetek mindennek.

✨✨✨✨✨