6

64 9 0
                                    

GABRIEL "SCOTT"BERTELLI


-Szóval azt mondta,hogy nem mondja el!Annyira gyerekes!-nevetett fel jobban.Elmosolyodtam és figyeltem ahogy iszik a pohárból.-Meg sem szólalsz.Túl sokat beszélek!Ne haragudj.
-Dehogy.Kislány imádlak hallgatni.-nyúltam át és megsimogattam az arcát.Elvörösödött.
-Most mesélj te.
-Hát hol is kezdhetném.-kuncogtam.-Van két tesóm.De a négy legjobb barátom az igazi testvéri kötelék.Egy család vagyunk.Mindig egybe vagyunk szóval ez nem is meglepő.-bólogatott és engem nézett.Ez a megfejtő tekintete.-Annyira nem tartom a szüleimmel a kapcsolatot...nyilván már huszonnyolc vagyok és nincs annyira szükségem rájuk de...ez van.Nem tudom,hogy harminc évesen is ezt fogom e gondolni.
-Tudod tök jó,hogy ott vannak neked a barátaid.Mert ők betöltik az űrt amit érzel.-magyarázta és el sem hittem,hogy érzi azt amit én.
-Teljesen igaz...bár úgy érzem,hogy az űrt nehezebb....mostanában.
-Mitől érzed azt,hogy sikerülne?Affelé kell haladni.-a sütimet összekutyultam a villámmal és mélyen a szemeibe néztem.Annyira szép vagy...
-Tőled érezem azt.-motyogtam.A szemei elkerekedtek és a szája látványosan kiszáradt.-Mármint.Jól érzem veled magam és azt hiszem ez is kellett,hogy rádöbbenjek...
-Hogy magányos vagy!-bólogatott és nagyon meghúzta a boros poharat.Elvigyorodtam és bólogatni kezdtem.-Értem.Persze.Mindenki magányos...mert ez a világ ilyen.Én is az vagyok.
-Most ez furán hangzik majd!-figyelmeztettem.-De a sima szex sem elég.Tökre nem elégszek meg azzal,ha csak...az van,hogy több kell.Nekem több.-magyaráztam.Megértően bólogatott.
-Nem elég az egy éjszakás.
-Ja.-kacagtam fel mire ő is.-Mondhatok valamit?-hajoltam előrébb.
-Bármit.-kanalazott be egy kis mousset.
-Már fél éve nem volt semmilyen kapcsolatom egy csajjal se.Egyszerűen annyira untattak...mert...unalmasak voltak.-Meglepődött.-Volt két randim két hónapja.Nem lett belőle semmi.Ők is uncsik voltak.
-Hmmm...tudod.Legalább te vagy elég tökös ezt kijelenteni!Ne érezd rosszul magad emiatt.Engem milyennek találsz?-a kezeivel magára mutatott és nagy vigyora lett.
-Csodásnak.Üdítőnek...másnak.Frissnek.Talán nem lehet szavakba önteni téged,más vagy mint az eddigi csajok akiket ismertem és ez feldob.-elmosolyodott és leeresztette a kezét.-Remélem...remélem nem tartasz túl érzelgősnek vagy ilyesmi.Csak túl őszinte vagyok.
-Pont ezt akartam mondani.Őszinte vagy és ezzel nincs baj.Elmegyek mosdóba.
-Rendben.-mosolyogtam.-Megtalálod?
-Persze.-állt fel és eltünt a látó körömből.Remélem nem ijesztem meg a hülye őszinteségi rohamommal.Két hónapja az a randi borzalmas volt.Az a csaj már nemis emlékszek miről beszélt...vele nem voltam nyílt...egyikkel sem,de Bourbon más.Mintha rokon lelkek lennénk.

Jakee:Tesó óvszer van nálad?

Dean:Jake...hajrá tesó!!!Légy őszinte,add magad! ;)

Colton:Azért annyira ne!Udvarold körbe!

Jon:Istenem,barmok.Add magad és figyelj oda rá.A nők nagyon szeretik,ha figyelnek rájuk!

Csak nevetni tudtam a barátaim üzenetein.Ebbe a csoportba mindig csak megy a hülyeség,de imádom őket érte!

Gabriel:Kösz skacok!Őszinteség a topon!!De neki ez tetszik!!Legalábbis nagyon úgy fest.Figyelek is rá,vettem apa!Minden jó és már három órája dumálunk.Mindenről random.Imádom,hogy más mint az eddigi csajok.

-Fogadok,hogy most megbeszéled a randit.-ahogy meghallottam a hangját elmosolyodtam.Ránéztem.Mellettem állt.A kezét a vállamra simította.Az arca sápadt volt.Mi a baj?
-Igen.Jól vagy Bonbon?-súgtam.Mellém ült és sóhajtott egyet.
-Persze.
-Nagyon sápadt vagy.-karoltam át.A vállát kezdtem simogatni és az arcát vizslattam.-Történt valami?
-Nem dehogy.-pillantott fel az arcomra.-Csak női baj.
-Mi?-nagy szemekkel nézett rám.
-Tényleg tudni akarod?
-Persze.-a fülemhez hajolt.
-Megjött.-motyogta és elhajolt.Bólogatni kezdtem.Megfogtam a másik kezemmel az ölében pihenő kezét.
-Haza indulhatunk,ha úgy érzed,hogy szükséged van rá.Nyilván fájhat mindenütt.-elmosolyodott és megsimogatta a kezem.
-Miért vagy ennyire cuki?Meg persze figyelmes.
-Milyennek kéne lennem?-kuncogtam fel.Megrázta a fejét.
-Csak a pasik nem bántak velem ennyire jól.
-Én jól fogok.-szétnyíltak az ajkai.
Rég voltam ilyen jól.A haza út enhye csendben telt de nem bántam mert az ölébe tettem a kezem és az ő kis kezét massziroztam,hogy jobban legyen.Nem mondta de nem kicsit fájhatott neki mert az arca folyton grimaszba ment át.A levegő vétele pedig mindig más volt.Ahogy megérkeztünk rápillantottam.Ő is rám nézett.
-Találkozunk holnap is?-súgta.Elmosolyodtam.Ő is akar.
-Igen.-nyomtam csókot a kezére amit a számhoz emeltem.-Ha van időd,bármikor.
-Mhm!Lesz.Csinálok.-Hajolt közelebb,hogy puszit adjon az arcomra.-Hívlak majd.
-Én is téged.
-Szép álmokat Gabriel.
-Neked is Bourbon.-figyeltem ahogy kiszáll aztán ahogy pingvin járásban besiet.Most miért megy furán?Oh!Szóval ezért járnak furán olykor a csajok...jó erre rájönni.
Ezután persze én magam is haza mentem.
Mikor péntek este elválltunk nem kellett gondolkodjak.A gyógyszereket lehúztam a wcn.Fogalmam sincs mi volt bennem...sosem voltam gyenge pasi.Miért gondoltam annyira az öngyilkosságra?Teljesen belebetegedtem a cikkekbe,a hazugságokba...nem magammal törődtem csak ezekkel.Elhanyagoltam az egészségem,a karrierem és a barátaim.Erre pedig ez a dilis csaj világított rá.Hogy miért?Mert újra érezni kezdtem valami megmagyarázhatatlant.Ihletem lett és közben teljesen feltűzelt.Persze,hogy magányos voltam,hisz a barátaimnak van valakije.Én meg mindig egyedül vagyok.Persze nem csak ez játszott közre,de valami azt súgta péntek este,hogy nekem igenis nagy dolgaim vannak még itt.Úgy döntöttem elmegyek orvoshoz is és elmondom ezt a barátaimnak.Most pedig ami a legfontosabb,hogy Gabriel Bertelli újra koncentrálni fog.Péntek óta harminc dalt írtam meg.Az egyik címe Waiting for the reason.Nos azthiszem...már nem kell várnom rá.
Hajnali egykor értem haza.Dean hívott.
-Na mesélj!
-Dean most értem haza.-nevettem fel.-Minden szuper volt.
-Annyira hihetetlen,hogy pénteken random találtál rá erre a lányra.
-Ugye?Sors!Majd bemutatlak titeket neki.Még nem mondtam,hogy egy zenekarban éneklek.
-Nem tudja,hogy az Apathy a bandád?
-Nem a bandám vagytok.Mi vagyunk a banda.Nem tudom,hogy tudja e.Ez nem lényeg.Most viszont leraklak Dean mert lefekszek.
-Holnap!!
-Igen!-nevettem fel és leraktam.
Vajon mit fog gondolni arról,hogy én vagyok Scott az Aphaty egyik tagja...Vagy arról amiket írkálnak rólam...

Gyönyörű vasárnapot mindenkinek!

A P A T H Y Where stories live. Discover now