Behind The Mask

7. fejezet

7.
Zsebre dugott kézzel, sállal a nyakam és arcom körül, a hideg szellő fújdogálta az arcomat miközben a park felé sétáltam. Egy csomó gondolat keresztül ment az agyamon, miért vagyok én itt? Miért mentem én ebbe bele? Honnan tudhatta?
Semmire se tudtam a választ, inkább csak mentem, és ott volt. Andris. A sötét barna haja össze kócolodva volt, az erős állvonala minden alkalommal mozgott amikor beszélt, a világos barna szemei előre és körül néztek, és amikor megpillantott engem, egy enyhe mosoly jelent meg az arcán.
"Hát itt vagy..."
Mondta csendesen, majd megfogta a vállamat, ami miatt nem tudom miért, de megfordult a gyomrom, de jó értelemben. Az arcom éreztem, hogy felmelegedik amikor a szemeibe néztem.
"Honnan tudtad...?"
Kérdeztem halkan, a kezeim remegve megcsípték a combomat, hogy ne dőljek csóró Andris karjaiba.
"Pszichológiát tanulok, ne viccelj."
Mosolygott megnyugtatóan, és megérintette az arcomat a puha kezével, aminek az érzése olyan volt, mintha az ágyamban lévő párnáimra feküdnék.
"Milyen kézkrémet használsz?"
Kérdeztem hirtelen és megfogtam a kezét hogy érezzem milyen puha.
"Balea, az Aloe Vera-s. Még anno vettem Eisenstadt-ban, Ausztriában."
"Mennyibe került ott?"
Andris elmosolyodott, és kicsit felháborodva azt mondta:
"Ott volt 400 forint itthon meg 1500."
"Hová halad ez az ország?"
Mondtam nevetve.
"Ennyi erővel kiköltözök Ausztriába."
"Jobban megéri mint itt."
Andris egy pillanatra rám nézett, majd összeráncolta a szemöldökét.
"Várjuk tereled a témát!"
Én össze húztam a szemem és egyszerűen azt mondtam.
"Lebuktam."
Nagyot sóhajtott, majd gyengéden átölelt. Biztonságban éreztem magam a karjaiban, mintha semmi gondom nem lenne.
"Hagyjuk, hosszú."
Jelentettem ki, és majdnem elkezdtem sírni.
"Ha sírsz akkor nem tök mindegy."
Megsimogatta a hajamat, és nyugtató szavakat súgott a fülembe.
"Nem is ismersz...miért segítesz?"
Néztem fel a barna szemeibe, és éreztem hogy elpirulok.
"Mert nem akarom, hogy bárki is szenvedjen. Igen, még akkor is ha nem ismerem teljesen az illetőt. Biztos nagyon kedves lány vagy, nem érdemlem meg hogy szenvedj."
Mondta érzelmesen, majd mégegyszer magához húzott.