Behind The Mask

2. fejezet

2.
Ég a gyomrom, kibaszottul fáj, mintha egy kést szúrtak volna bele.
A kezem mellett üres gyógyszeres dobozok fekszenek. Elvesztettem az eszemet. Megint a régi legrosszabb szokásomhoz fordultam. Gyógyszer. Túl sok gyógyszer. Néhány darab a hajamban, vagy a pólómon amit még mindig nem cseréltem le, ugyanaz a szakadt póló.
Mindkét szememmel csillagokat látok a tabletták hatására, ha Adri ezt látná vagy akkora tockost kapnék, hogy holnap is azt emlegetem, vagy megpróbálná elvenni tőlem a maradék tablettákat.
Rápillantottam az órára. Hajnali 3 múlt.
Beletúrtam a sötét barna hajamba, ami kócos volt. Oldalra fordultam és a falat elemeztem. Véres volt. Rápillantottam a kezeimre, aztán sóhajtottam. Adri bekötötte őket, sokkal tartozom már.
A kötések alatt lehetett látni a szivárgó vért, de csak nagyon halványan, nem volt szép látvány, az biztos.

Felültem az ágyban és megdörzsöltem a szemem, a kötések miatt inkább kidörzsöltem, de az pont nem érdekelt. Ránéztem az időre; 6:32, pont időben vagyok.
Kimásztam az ágyból, és nagyon halkan kimentem a mosdóba, bele néztem a tükörbe és még én is elképedtem. A bal felén arcomnak és hatalmas zúzodás, az orrom piros, a jobb felén egy vágás, a szemeim pirosak voltak, a jobb szemöldökömön pedig mégegy zúzodás, a hajamról nem is beszélve, madárfészek.
A tenyerembe temettem az arcom és próbáltam nem undorodni a látványtól ami fogadott, de muszáj voltam nézni.
A fogkrém égette a nyelvemet, a hideg víztől lefagyott a szám belseje, jó érzés volt, mintha az összes eddigi dolog amit mondani akartam de nem tettem felgyülemlett volna benne és azért könyörögtek, hogy hadd szabadulhassanak innen.
A szobámba beérve leültem a székembe, és nyújtózkodtam, de a lendület miatt hátra estem és nagy huppanással értem földet.
"Áu."
Morogtam, legördültem a padlón fekvő székről, és amint a hátamra érkeztem a plafont kezdtem bámulni. Nem tudom mi volt rajta olyan érdekes de jó elfoglaltságnak bizonyult.
"Készülődni kéne..."
Motyogtam, szépen lassan felültem, felállítottam a széket és ráültem.
Kihúztam a fiókomat, és kivettem belőle a szükséges sminkeket.
"Már megint..."
Sóhajtottam és elkezdtem alapozóval eltakarni a sebeimet, fájt, de inkább ez minthogy mindenki meglássa.
Az alapozó csípi az arcomat. Tudom, hogy fáj, de inkább ez minthogy pletykák terjengjenek rólam, és arról, hogy miért van szétverve mindenem. Azt senki sem akarná.
"Lili, kész vagy?"
Dugta be a fejét anya a szobámba. Az arcán volt egy nagy piros folt, ahol apa megütötte, elfogott a sírás de vissza tartottam.
Éreztem a gombócot a torkomban, hogy elfojtja az érzelmeket, hogy nem tudok tőle beszélni, mintha fojtogatnának csak azért, hogy ne tudjak megszólalni.
Végül bólintottam és 2 kiló alapozó és púderrel a fejemen indultam el az ajtó felé. A táskám az ágyam mellett hevert, mindig ott hagyom, ott könnyebben megtalálom minden reggel. Felkaptam a vállamra és a pulcsim ujját huzogatva indultam kifelé. A tankönyvek hupogtak benne ahogy lesétáltam a lépcsőn, mintha egy súlyzót cipelnék a hátamon, csak ezek könyvek amikben "tudás"-nak hívott sorok vannak.

"Na végre itt vagy!"
Mondta Adri amint oda értem a suli elé. Ő mindig jól nézett ki, a szőke haja az arcába és a vállára hullott, az arcán enyhe smink ami kiemeli az arc vonásait és a világos barna szemét. A ruhája egyszerű, világos zöld kardigán ami alatt egy fehér feszülős trikó, és mind ehhez fekete farmer.
Azért a különbség megvan közöttünk.
"Bocsi, reggel kicsit sokáig készülődtem, és anya is később kelt."
Néztem a földre, mintha valami érdekes lenne rajta. Pedig a koszos Converse cipőm orránál, és retkes betonon kívül nem láttam semmit.
"Ne, ne kérj bocsánatot. Egész jól eltakartad az arcodat."
Én hozzáértem az alapozó takarta arcomat, csodálkozni fogok ha nap végére nem fog cseppekben folyni.
"Oh, am, köszi."
Zavaromban dadogtam egy sort, és felnéztem Adrira.
"LILIIIIII!!"
Üvöltötte egy hang a hátam mögül, amire villám sebességgel pördültem hátra felé.
A szemem tágra villant amikor Peti szó szerint a nyakamba ugrott, majdnem feldöntve engem.
Peti a gimi kezdete óta az egyik legjobb barátom, mindig is gyerekes volt a viselkedése de engem különösebben nem zavart.
"Peti-?!"
Léptem hátra egyet, hogy megtartsam az egyensúlyom. Hát ez Adrinak köszönhető aki konkrétan a hátam mögött állva vissza lökött álló pózba.
Én ránéztem Petire aki a szemüvege felűl bámult rám, a nagy sötét zöld szemei szinte világítottak az októberi napfényben.
"Tegnap este miért nem válaszoltál amikor írtam?"
Duzzogott magában egy sort amikor hirtelen felnézett.
"Megint?"
Kérdezte idegesen.
"Megint."
Peti megrázta a fejét és rosszallóan nézett az égre.
Én sóhajtottam és elfordítottam a fejem Peti és Adri elől.
"Nézz rám."
Peti megfogta a vállam és a szemembe nézett, én csak lassan ránéztem, a szőkésbarna tincsei az homlokába hullottak, a szemüvege az orra közepén megállt.
A szája enyhén kinyílt, tudtam, hogy mondani akar valamit, de nem tudja megfogalmazni.
Én bólintottam miközben az alsó ajkamat harapdálva bámultam rá.