Titokban Szeretlek

4.

EMMA

- Ki vagy rúgva! - pislogtam nagyokat arra, ahogy a főnök fogadott.
- Tessék?
- A tegnapi kis műsorod után mehetsz is.
- Az én műsorom?
- A tegnapi bevétel fele elúszott a tegnapi balhéd miatt.
- Nem akartak fizetni. Az én hibám lenne ez is?
- Ha nem késik a rendelés, mind ez nem történik meg.
- Maga gyáva alak.
- Hogy mondod?
- Maga hol volt addig, amíg be nem törték majdnem a fejem üveggel?
- Még egyben vagy ,ahogy látom.
- Tényleg ilyen idióta vagy valaki fogja a kezét?
- Vegyél vissza csillagom!
- Tudja mit, -vettem le a kötényt magamról -. Felmondok!

El sem hiszem, hogy ezt tettem. Felmondtam. Olyan felfoghatatlan ürességet éreztem,mint még soha.

Hazaérve megnyitottam a laptomat, hogy állások után nézzek. Közben egy halom üzenet fogadott. Egyetlen személytől. A húgomtól.

" Értem tudsz jönni? "
" Hol vagy? "
" Miért nem válaszolsz? "
" Siess! "

A címet is leírta mellé. Azonnal írtam Lisa-nak.

- Felhívlak chat-en. -írta

- Sürgősen el kell vinned arra a címre, amit küldtem. Rossz előérzetem van.
- Hé.. Nyugi. Nincs semmi baja a hugodnak. 5 perc és ott vagyok.
- Oké .

Eltelt 5 perc, de sehol senki. Egyre türelmetlenebb lettem.
Már azon voltam elindulok gyalog, és majd lesz valahogy, stoppolok.
10 perc telt el. Az idegbaj kerülgetett. Felkaptam a kabátomat, a lakáskulcsot. Kinyitottam az ajtót, mire Dean állt előttem.

- Maga nem Lisa .. Hol van?
- Én jöttem helyette. Sürgős dolga akadt a cégnél.

Dühös voltam Lisara. Ennyire lehet rá számítani.

- Fogok egy taxit, ne fáradjon! -löktem meg a vállammal, ahogy elhaladtam mellette.
- Ne csináld. EMMA..

Megálltam.

- Nem muszáj kommunikálni egymással. Csak elviszlek a címre. -mondta
- Rendben. - belementem

..

- Tudna gyorsabban is?
- Nézd, nem szeretnélek az árokba vinni, szóval ennél gyorsabban nem igazán.
Amúgy meg.. Sajnálom. - mondta, majd félig azért rám is vetett egy pillantást
- Mit is? -tudtam jól, hogy mit.
- Faragatlan voltam veled.
- Bunkó.
- Igen, bunkó. Talán megérted majd, hogy miért viselkedtem úgy, ahogy.
- Addig nem, amíg el nem mondja.
- Tegeződjünk. Nem vagyok sokkal idősebb,mint te.
- Tudja.. Tudod hány éves vagyok?
- 25. Lisa mondta, hogy egyidősek vagytok. - A GPS-re nézett -Lezárták a főutat, ami a címre vezet.
- Azaz?
- Kerülő úton megyünk.
- Ne már.. Akkor siess!
- Nyugodj le. Szabad tudnom, hogy mi az aggodalom oka?
- Én sem tudom.. A húgommal nem igazán tartottuk a kapcsolatot, most meg fura üzenetekkel bombázott. Nem stimmel valami.

...

Egy kisebb kunyhóhoz érkeztünk. Az ajtó nyitva volt.

- Alice! -kerestem őt, nem is kellett sokat.

A hálószoba ágyon feküdt, üres gyógyszeres üveggel mellette.

- Maradj itt .. -Dean nem akarta,hogy  bemenjek
- De.. Alice! -azonnal odarohantam. Nem volt magánal. -Bevette őket ..ki tudja mennyi gyógyszer volt benne..
- Ezek milyen gyógyszerek? - kérdezte
- Nem tudom, fogalmam sincs ..-ismeretlen volt a neve
- Azonnal be kell vinnünk a kórházba.

Leblokkoltam, egy pillanatra mozdulni sem tudtam.

- Hahó.. Gyere. -szólt hozzám Dean

Csak kapkodtam a fejem után, és figyeltem ahogy a karjában viszi ki az egyetlen húgom, aki élet és halál között lebeg.

...

Orvosok jöttek-mentek. Szótlanul követtem végig az eseményeket.

- Hé.. Ülj le. Le vagy sápadva. -karon fogott majd leültetett.
- És, ha nem éli túl..? Akkor ..
- Ki mossák a gyomrát, semmi gond nem lesz.
- És ha nem?
- Ne gondolj erre az opcióra. Mesélj inkább a közös élményeitekről.
- Nincs olyan sok, mármint nevelőszülőknél töltötte a gyermekkorát.
- És te?
- Én is, csak éppen más szülőknél.
- Hogy kerületek ilyen helyzetbe ?- kérdezte. Soha nem látott érdeklődést mutatott Dean arca.
- Minek mondjam el? Holnap már nem is fogsz velem beszélni. Ismét.
- Nem vagyok érzéketlen bunkó.
- Normális magyarázatot mégsem kaptam arra,hogy miért viselkedtél velem lekezelően..
- Igazad van, sajnálom.
- Apánk korán meghalt, anya teljesen bekattant emiatt és felhagyott a nevelésünkel. Nem tudott magáról sem, ezért elvittek anyutól minket. Külön csaladokhoz kerültünk, az elválás szörnyű volt. Persze a pár szép emlék azért megmaradt. A közös játékok, hogy becsengettünk idegen házakhoz ,aztán elfutottunk. A privát jelmezbulinkra, ahol egymásnak csináltunk sminket és ruhát. Volt, hogy szemeteszsákból. -nevettem
- Ütős buli lehetett.
- Az volt.
- Nem tudtál róla, hogy gondokkal küzdene?
- Tartottuk a kapcsolatot rendszeresen egy ideig, akkor látszólag minden rendben volt. Aztán, ahogy a rendszeresség felhagyott, nem gondoltam arra,hogy valami baj van. A terhére sem szerettem volna lenni,zavarni őt.
- Hogy juthatott ilyen erős gyógyszerekhez?
- Anyu orvosától feltételezem. Ugyanis szívbeteg lett amíg nála voltunk, ő kapott ilyen erős gyógyszereket, és sokszor mi váltottuk ki neki.
- És mi van most anyukáddal?
- Jól van, de a gyerekei nem érdeklik.
- Nem is keresett titeket?
- Engem nem. És nem is érdekel már.
Ne beszéljünk róla kérlek. -mondtam
- Rendben, neharagudj, hogy szóba hoztam.
- Nincs semmi baj. Azthiszem.

Fel óra múlva kijött az orvos.

- Javaslom menjenek haza, most mélyen alszik. Minden rendben zajlott. -mondta Dr.. Hossel - A gyógyszerektől egy ideig még nyúzott lesz.
- Mikor engedik ki?- kérdeztem
- Egy nap megfigyelés biztos.

- Hazaviszlek. -mondta Dean
- Maradok.
- Fáradt leszel reggel.
- Nem számít. Úgysem dolgozom már.
- Hogy-hogy?
- Az ex főnök szerint az én hibám volt a balhé. Kellett rendezkedned.
- Megvédtelek.
- Azt mondtad nem azért tetted.
- Igaz, de nyilván ez is benne van.
- Különben sincs mobilom, nem érnek el, ha bármi baj is lenne.
- Tessék. -nyújtotta át az övét
- Mivan?
- Ez amúgy is munkahelyi, a sajátom a kocsiban van. -odaadta a mobilt
- Nem fogadhatom el
- De, hiszen nincs mobilod. Add le a recepción a számot, ezen elérnek.
- Köszönöm. Amint lesz mobilom,na meg munkám, visszaadom.
- Rendben, de nem muszáj. Ahogy jónak látod.
- Igy látom jónak.
- Menjünk ?
- Menjünk.

..

- Köszi a fuvart. Meg mindent. -szálltunk ki a kocsiból.
- Szivesen. Pihend ki magad.
- Te is. Szia ..

Ahogy indultam az ajtóig megszédültem.

- Jól vagy? - kérdezte Dean
- Jól, keveset ettem ,biztos azért.
- Bekísérjelek?
- Nem szükséges, de köszönöm.

A karja az enyémre fonódott, miközben megtartott engem.
Nem tudtam levenni róla a tekintetem, az ő zöld szemei is engem figyeltek.

Majd megcsókolt.

Elhúzódtam.

- Mit csinálsz? - meglepettséget tükrözött az arcom
- Nem tudom mi ütött belém .. Bocsánat. - kezét le vette rólam, majd hátrébb lépett egyet. - Jobb,ha megyek.
Jóéjt.

Otthagyott. Azzal a csókkal hagyott itt,ami úgy ért,mint egy villámcsapás.
Az ajkaimon még mindig éreztem őt.