Titokban Szeretlek

3.

EMMA

Másnap reggel korán kellett kelnem, ugyanis munka van. Folytatódik minden ugyanúgy.
Akarom mondani korán kellett volna kelnem.. A telefonom ebresztője behallt, nem ébredtem fel időben.

- Halo.. Mr. Bluke...ha.. - fenébe. - a hangszórónak és a hálózatnak kicsit sem tett jót a tegnapi eső. Ki leszek rúgva, az már fix.

Elővettem az ezer éves laptopomat, és ott üzentem a főnöknek, na meg persze Lisa-nak.

- Na mizu..? - videochat ősrégi kamerával a legjobb
- Minden káosz Lisa.. A telómnak annyi, a főnököm nem is látta, hogy miért kések.. Ki fognak rúgni.
- Nyugi már, higgadj le..
- Mindegy, inkább sietek. Ha hazajöttem dumálunk.
- Oh, este randevúra megyek, úgyhogy napoljuk.
- Nocsak.. Ha lenne időm, most kifaggatnálak. Rohanok! Puszi!

...

- Bocs, hogy késtem.. - kezdtem magyarázkodni
- Shh.. Inkább húzz kötényt, és tiéd a nyolcas asztal! - meg sem hallgatott a főnök.

Nyolcas asztal, hat fős társaság. Köztük  két nő, és négy férfi, középkorúak mind.
Hol van még az este, de már mindenki az asztalnál többet ivott a kelleténél.

- Boldog Születésnapot! - hallatszott az egyik úriember üvöltése, aki üres pezsgős üveggel a kezében felállt. - Várjunk.. Hol van már az a pezsgő?? - türelmetlen, és mérges is volt
- Viszem! - mondtam, majd át is adtam azt
- Figyi cuki, már nem most kértük a pezsgőt, ezért nem kell fizetnünk. - jelentette ki, én pedig csak néztem rájuk értetlenül
- Nézze uram, nagyon sajnálom, hogy megvárattuk önöket, de sajnos semmi sincs ingyen. Természetesen fizetnie kell érte, ahogy mindenkinek.
- Chh.. Mivan? - a stílusa kiábrándító volt
- Hallotta uram. - hátat fordítottam, majd arra lettem figyelmes, hogy a pezsgős üveg, ami a kezében volt, darabokban tört össze mellettem.
- Maga mit művel?? Elment az esze?! - valószínű én voltam a célpont.
- Ki vagy te itt? A góre kiscsaj? - gúnyos volt velem, a társaság többi tagja pedig jót röhögött a történéseken.

Dühösen rohantam a főnökért, aki szokásához mérten rám csapta az ajtót, annyit mondva, hogy oldjam meg.

- Kössz.. Seggfej..

Nagy levegőt vettem, majd vissza mentem az asztalhoz.

- A számla. - nyújtottam át - Fizessenek és kérem hagyják el az éttermet. - mondtam. Úgy láttam az információ egyik fülükön be, a másikon ki ment.
- Hölgyek,urak! A számla. - emeltem fel a hangom, mire a nagy darab fickó, aki az üveget törte szét felállt.
Rám emelte a kezét. Nem ijedtem meg.

- Rajta, egy nővel legyél kemény, ne a te súlycsoportoddal tahókám!

Még dühösebb lett, már lendítette volna felém a kezét, de valaki megállította.
Nem az asztalnál ülők egyike, valaki más.

- Te meg ki a fasz vagy?? - láttam rajta, meglepődött, amiért nem sikerült megütnie
- És te ki vagy? Te nevezed magad férfinak? - Dean. Mi a fenét keres itt? Csak azutan láttam meg az arcát, miután Mr. Tahó kezét lefogta.
- Na húzzál innen, nem a te dolgod!
- Tényleg? Nem az enyém? Lehet. Ez a viszont a tiéd! - az ökle az arcában landolt, amitől totál KO lett. Kiterült a padlón.
- Felállni! - parancsolt rá Dean

Teljesen beszarivá vált Mr. Tahó.

- És most tünjetek el. Azonnal.

- Mi folyik itt? - a főnököm természetesen jól időzít, mikor már minden probléma megoldódott.
- Már semmi. - feleltem
- Maga itt a főnök? - kérdezte Dean
- Igen, te ki vagy?
- Dean Miller. - a szeme felcsillant - Ha megenged egy aprócska véleményt.. Maga szar főnök.

A főnök ledöbbenve állt előttem, Dean pedig csak úgy elment az étteremből.

- Bocsásson meg főnök .. - utána szaladtam

- Várjon..! - megállt
- Köszönöm! - mosolyodtam el
- Tettem, amit helyesnek láttam. - a komorság az arcán ült
- Ha maga nincs..
- De itt voltam. Ne ragódj azon mi lett volna, ha.
- Rendben.

Újra elindult.

- Ennyi? - utána szóltam
- Ennyi mi? - felém fordult
- Mit keresett itt?
- Itt szoktam kávézni, ne gondolj bele többet.
- Parancsol?? Nem értem önt. Felvilagosíthatna, hogy most miért ilyen bunkó. Aki bent megvédett teljesen más ember volt.
- Nem téged védtelek azzal, hogy képen töröltem a fickót. Csupán nem tűröm az igazságtalanságot.
- Hmm.. Értem. És most magáról azt gondolja, hogy igazságos velem szemben?

Nem válaszolt.

- Tudja, felesleges volt közbelépnie odabent. Hiába tette meg, mégsem nőtt a szememben.