Elérhetetlen [Chuuya X Dazai] /Soukoku/

7. Biosz óra

Dazai

Hamar eljött a következő biosz óra. Most éppen Mori-senseire várunk. Még nem érkezett meg ,viszont már 5 perce becsöngettek. Őszintén megvallva nem is érdekel. Az a hülye projekt jobban izgat.

Ekkor betoppant egy ismerős tanár az osztályunkba.
- Elnézést a késésért! Nem működött a nyomtató -sóhajtott fáradtan- Minden esetre megosztanám veletek az óra témájának egyik részét. Az első; Év eleji dolgozat helyett egy kiselőadást kell készítenetek a tavalyi anyagból. Párokban fogtok dolgozni és azokat ma ki is osztom. -itt Yosano egy ravasz vigyor keretében rám kacsintott- Kezdjük is, az első pár; Kunikida és Ranpo, Jouno és Tetcho, Teruko és Yosano -kezdetét vette egy unalmas felsorolás ,hogy kinek ki lesz a párja. Attól függetlenül, hogy tisztában voltam azzal ki lesz a párom, nagyon izgultam. Amikor elérkeztünk az utolsó párhoz láttam, hogy az előttem ülő vörös megfeszült- ...és végezetül Chuuya és Dazai. Remélem mindenki megjegyezte azt az embert akivel lesz! A projekt elkészítésére 3 hetet kaptok. Szóval én a helyetekben még a héten elkezdeném. Minden esetre az óra további részében kiosztom a lapokat amin rajta van, hogy minek kell lennie a kiselőadásban illetve minek kell megfelelnie. A pároddal a maradék időben el is kezdheted megbeszélni a dolgokat. Ezen az órán csak ennyi lesz, de a következőn bele fogunk húzni mert nem szeretnék úgy lemaradni mint tavaj! -ezzel el is kezdte kiosztani a lapokat, ezután leült és (feltételezésem szerint) dolgozatokat javított.

- Dazai! -szólt Yosano.

- Igen?

- Oda megyek Teruko-chan asztalához megbeszélni vele a projektet. -mondta.

- Rendben -mire ezt kimondtam volna ott termett Teruko-nál.

Nekem is beszélnem kéne Chuuyá-val. De nem szeretnék, még mindíg nem tudom mi volt hét elején az a furcsa érzés. Megvitattam magammal, hogy szerelem nem lehet, hiszen 1. fiú, 2. ő Chuuya! A gyerekkori barátom! Ez egyszerűen abszurd! Viszont szeretnék rájönni mert még mindig nem múlt el. Igaz, nem olyan erős mint a múltkor, de ettől függetlenül zavar....

- Dazai! -felkaptam fejemet nevem hallatán és egy égszínkék szempárral találkoztam. Hátra fordult, hogy szembe legyen velem.

- Igen?

- Marhára nincs kedvem veled beszélni, de kinél fogjuk csinálni a projektet? -kérdezte nyersen.

- Hát nálam most nincs otthon senki szóval ott nyugodtan dolgozhatunk rajta. -mondtam.

- Oké! Akkor suli után a kapuban? -érdeklődött.

- Nekem megfelel.

~Time skip~ (suli után)

Az iskola rozoga kapujában vártam egy vörös hajú egyént. Nagyon izgulok. Szerencsére Odasaku ma valami interjúra megy, szóval ez egy előny, nem?

- Dazai! -egy morcos hang szólított fel.

- Igen?

- Indulhatnánk? Minnél gyorsabban végezni akarok ezzel.

- Rendben -kezdtem el sétálni a téglábó kirakott kerítés mellett. Feszült volt a csend. A néma hangtalanságot egy néha-néha elcsörtető felnőtt, családok, vagy éppen bandázó iskolások törték meg. Mit ne mondjak, azért fel szokott húzni amikor 4-es szarcsimbók lópikulák úgy néznek rám mintha valami leprás, pedofil, ittas öreg fószer lennék. Most komolyan, mintha ők felettem állnának! Vissza térve a lényegre, egyenesen fogalmazva, kurvára frusztrált vagyok. Mikor oda értünk a viszonylag kicsi kertesházhoz ahol lakok megálltam. Kívülről nem néz ki rózsásan az igaz, de belülről elég takaros.

- Itt laksz..? -kérdezte bizonytalanul.

- Hm? Igen, itt lakok. Tudom, kívülről nem túl csodás, de bízz bennem, belül elég szép. -mondtam egy halvány mosollyal az arcomon.

Nem kérdezett többet és bementünk a házba. A szobámhoz vezettem a kisnövésű fiút. A szobám elég egyszerű. Az ablak alatt van az íróasztalom székkel, ettől jobbra van az ágyam beszorítva a sarokba, az asztaltól balra van a gardrób, az ágy előtt van egy dohányzóasztal és fölötte több könyvespolc húzódik el különböző hosszúságban. Összességében ennyi. Igaz, nem túl nagy a szoba, de nekem pont elég.

- Érezd magad otthon. -mondtam miközben az íróasztal elé tettem a táskámat.

- Rendben -felelte és ő is letette a táskáját.
.
.
.
.
.
Chuuya pov:

Elég jól haladunk a projekttel. Még közel sem vagyunk készen, de azt hittem lassabbak leszünk. Kint már a nap lemenő félben van ezért a szobát a naplemente fénye ragyogja be. Felnéztem a jegyzetekről, hogy kérdezzek valamit, viszont belém fagyott a szó. A narancssárga és piros árnyalatai sütkéreztek Dazai arcán. A haja olyan puhának tűnik... késztetést érzek arra ,hogy megfogjam. A szemei gyönyörűen csillognak... órákig tudnám bámulni. És az ajkai... olyanok, mint a cseresznye. Érzem, hogy az arcomba szökik a vér. Meg szeretném ölelni. Meg szeretném..... Miért gondolkodok ilyeneken?! Nem! Chuuya, nem! Nem puha a haja, nem szép a szeme és nem olyan a szája, mint a cseresznye! MEG LEGFŐKÉPPEN NEM AKAROD MEGÖLELNI ÉS HASONLÓ DOLGOKAT CSINÁLNI VELE!!!
.
.
.
.
Dazai pov:

Egész sokat haladtunk. Kint már besötétedett. A telefonom pittyegett egyet. Megnéztem az üzenetet. Odá-tól jött.

Odasaku(⁠・⁠∀⁠・⁠):

Odasaku(⁠・⁠∀⁠・⁠): Szia, Dazai! Azt szeretném mondani, hogy nem megyek haza. Munka miatt Ango-nál maradok.

Dazai:

Szia! Nem igaz, hogy hagyhatsz itt egyedül?!｡⁠:ﾟ⁠(⁠;⁠'⁠∩⁠'⁠;⁠)ﾟ⁠:⁠｡

Dazai:
Semmi probléma Odasaku~~♪⁠～⁠(⁠'⁠ε⁠｀⁠ ⁠)

Dazai:
Érezd jól magad! ✧⁠◝⁠(⁠⁰⁠▿⁠⁰⁠)⁠◜⁠✧

Hm! Ez adott egy nagyszerű ötletet!

- Hé! Chuuya! -szólítottam.

- Hm?

- Nem maradsz itt? Kint már elég sötét van. -jegyeztem meg.

- És? Mit érdekel ez téged? -morogta.

- Tudod nem akarom, hogy bármi baja essen a törékeny Chibi testednek. Meg szerintem Kouyou-san sem örülne neki, ha ilyenkor haza sétálnál!~ -dalolásztam

- Ne hívjál Chibinek, de főként ne törékenynek te kibaszott makréla!!

- De attól még igazam van, nem?~

- Szólok anyának, hogy itt alszok

Anya🌸:

Chuuya:
Szia! Annyi, hogy az egyik osztály társamnál alszok.

Anya: Rendben! Érezd jól magad kincsem! <3

Chuuya:
......<3

Sziaszzok! Bocsánat amiért nem posztoltam egy jó ideje! A kövit megpróbálom hamarabb hozni! De nem igérek semmit. Remélem tetszett a rész! További szép napot/estét! (⁠◍⁠•⁠ᴗ⁠•⁠◍⁠)

889 szó