A másik oldal

34. Újra a gyengélkedőn

Hirtelen éreztem, hogy Eddie lelép a sípcsontomról és hallottam valami csapódást. Homályosan láttam valami mozgást. Volt ott még valaki. Nagyon ismerős alakja volt.

- Nem mész többet a közelébe! MEGÉRTETTED?! - kiabált valaki Eddie-vel. Julien.

- I-i-igen - hallottam meg Eddie remegő hangját. Aztán hallottam, hogy elrohan és minden elsötétült.

~*~*~*~*~*~

- Igen, de azt mondta, hogy nem vészes.

- De hát látod, hogy szarrá van verve!

- Lenyugodnál? Madam Pomfrey azt mondta, estére már jól lesz.

- Pontosan! Nincs min aggódni, szóval...

- NEHOGY MÉGEGYSZER ELMONDD, HOGY NYUGODJAK LE! Különben meg azt se mondta meg, hogy ki tette ezt Evannel. Mi van ha ő volt az?

- Julien? Te teljesen hülye vagy?!

- De amúgy nem teljesen mindegy, hogy ki tette? A lényeg, hogy túlélje!

- Azért ennyire nem kell aggódni! - motyogtam. Kinyitottam a szemem és a három legjobb barátomat pillantottam meg az ágyam mellett. Chloe pedig mellettem feküdt. Amint felébredtem, rám ugrott és kitartóan nyalni kezdte az arcom.

- Végre hogy felébredtél!

Miután a kutya abbahagyta a nyalakodást, felültem és felvettem a szemüvegem, ami épen hevert az éjjeliszekrényen. Volt egy olyan érzésem, hogy Julien csinálta meg egy ˝reparo˝-val és rakta oda.

- Hol van Julien? - kérdeztem. Úgy tűnt, mindhárman meglepődtek a váratlan kérdésemen.

- Miért érdekel? - húzta össze a szemöldökét gyanakodva Draco. - Szakítottatok, nem?

- De, csak megszeretném tőle köszönni, hogy... hogy megmentett - mondtam. Olyan furcsán hangzott az egész. Hiszen én szakítottam vele. És azóta bánom, hiszen (elmondása szerint) azonnal ellökte magától a srácot és annyira bűntudata volt, hogy egy napig nem tudott a szemembe nézni. Nem is tehet róla, hogy valaki megcsókolta akarata ellenére. Mindezek után pedig megmentett és a hangok alapján többet is tett annál.

- Megmentett? - vonta fel a szemöldökét Pansy. - És ezúttal hajlandó vagy elmondani, hogy kitől kellett megmenteni? - kérdezte élesen.

- Igen. Eddie Turnertől. Kikezdett velem, de nekem nem tetszett, ezért ráharaptam a nyelvére, aztán kiderült, hogy ez meg neki nem tetszik. És ő eléggé kifejezte ezt - sóhajtottam.

- Eddie... meleg?! - hökkent meg Draco.

- Ez nem biztos - vont vállat Astoria. - Evan nem olyan férfias.

- Hé! Ez egyáltalán nem... - kezdtem ellenkezni, de nem tudtam befejezni, mert ekkor nyílt az ajtó. Julien lépett be a gyengéledőbe.

- Ó, bocsánat! Nem akartam zavarni, csak meg akartam nézni, jól vagy-e - szabadkozott.

- Semmi baj, mi megyünk is! Maradj csak! - rángatta ki a két másik barátunkat Astoria. Ketten maradtunk.

- Öhm... én tényleg csak azért...

- Köszönöm! - vágtam a szavába. - Nagyon!

- Ne hülyéskedj! Semmiség - lépett kicsit közelebb felbátorodva. - Bárki megtette volna.

- Ez nem igaz - ráztam a fejem. - Te tetted meg, Julien. Megmentettél. - Erre nem válaszolt, csak szerényen elmosolyodott.

- Most megyek, én nem akartam zavarni - indult meg.

- Várj! - szóltam utána, mire megtorpant és rám emelte sötétkék tekintetét. - Azt hiszem, beszélnünk kéne.

- Amúgy is akartam, csak azt gondoltam, hogy ez most nem a legjobb helyzet.

- Szerintem jó. Vagy ha neked menned kell...

- Nem kell - mondta gyorsan. Leült az ágyam melletti egyik székre. - Nem tudom, hol kezdjem...

- Tényleg rögtön ellökted? - kérdeztem. Egy ideig nem válaszolt.

- Majdnem. Részeg voltam, szomorú és fel se fogtam, mi történik - szabadkozott. Ideges lettem hirtelen, hogy már megint csak védi magát, ahelyett, hogy valami normális magyarázatot is adna. - De teljesen jogosan akadtál ki. Hibáztam. Nem kellett volna hagynom, hogy megcsókoljon és...

- Nem az a baj - mondtam ki őszintén. - Hanem az, hogy annyira nem bízol bennem, hogy nem beszéltél az apádról és nem hozzám jöttél amikor baj volt. Én biztosan veled beszéltem volna.

- Tudom, tudom - bólogatott. - De nem a bizalomról van szó. Hanem arról, hogy... én még... sosem voltam szerelmes - mondta Julien váratlanul. - És nem tudtam, hogy te milyen komoly kapcsolatot szeretnél. Fogalmam sem volt, mit tegyek. Össze voltam zavarodva. De ettől függetlenül is nagyon elcsesztem és ezt sajnálom! De el kell mondanom - ült az ágyam szélére -, hogy ha visszafogadnál, soha többet nem tennék veled ilyet. Soha. Persze tudom, hogy vége mindennek köztünk, de ezt el kellett mondanom. - Döbbenten vettem észre, hogy könnycseppek csillognak a szemében. Ettől még szebb lett. Tényleg úgy tűnt, mint aki bármit megtenne azért, hogy kitörölje a múltat.

- Hiányzol, Julien - mondtam rekedt hangon, miközben a sírás fojtogatott. - Nagyon.

- Te is nekem, Evan.

Valahogy az idegességem és minden haragom eltűnt. Annyira aranyos volt, ahogy ott ült, miközben mindjárt sír és kiöntötte a lelkét. Már más megvilágításban láttam a dolgokat.

- Bárcsak Maxon is ilyeneket mondana! - hallottam meg váratlanul Chloe hangját. Majdnem elnevettem magam a hirtelen megszólalásán, de az Julien szemében elég furán vette volna ki magát.

- Akkor mostantól hivatalosan is járunk és megbeszéljük az életünket? - kérdeztem, mire Julien csodálkozva nézett fel.

- Hát ha te szeretnéd, igen - mondta határozottan. Ez végleg meggyőzött. Felültem (próbáltam nem gondolni a lábamba nyilaló fájdalomra) és megcsókoltam. Elképesztő volt. Jobb, mint elsőre. Kis idő után levegő híján el kellett válnunk egymástól.

- Annyira hiányzott a hajad - simítottam végig arany fürtjein.

- A hajam? - döbbent le.

- Olyan selymes.

- Az egyik nagymamám véla volt. Lehet, azért.

- Ez sok mindent megmagyaráz - mondtam, mire halkan felnevetett. - Úristen! - kiáltottam fel hirtelen, mire összerezzent.

- Baj van? - kérdezte rémülten.

- Nem, dehogy! Csak rájöttem, honnan ismerős a szemed - magyaráztam. A felismerés villámcsapásként tört az agyamba.

- A szemem? - döbbent le.

- Igen. Tavaly egyik jóslástanon egy üveggömben láttam egy cseppet, egy francia zászlót és a szemed. Biztos, hogy a tied volt! Eddig azt hittem, a jóslás kamu...

- Ezek szerint nem - vont vállat Julien. - Vajon a csepp mire utalhatott?

- Szerintem könnycsepp volt - morfondíroztam.

- Akkor biztos ez volt - mondta. Azt hittem akkor, hogy igaza van. Pedig nagyot tévedt...