A Boszorkány pillangója

Part 1- Egy fekete macska

["Egy kis fekete macska? Olyan kis gyengének tűnik, hát nem? Nem is sejtenéd mennyi erő lakozik egy ilyen teremtményben... Ez a macska idővel megnőtt és a faluban, városban ez a fekete macska vált a balszerencse jelképévé. Az emberek a környéken azzal ijesztgették egymást, hogy ő a gonosz teremtménye. Az emberek féltek a közelébe menni nehogy rossz dolog történjen velük. Volt hogy seprűvel kergették el, de volt aki csak dolgokat vágott szerencsétlenhez akinek fogalma sem volt ezt miért kapja."]
-Tűnj innen!
-Gonosz lény! Menj innen! Shc!
(Ilyeneket kapott a szegény kis macska. 13 év után a kismacska hirtelen megnőtt, majd idővel már alakot is tudott váltani. Ekkor jött rá, hogy nem kell foglalkoznia az emberek véleményével, hiszen ezzel az erővel feléjük kerekedett. Elment a faluból és évekig vándorolt egy óriási erdőben, amíg nem, hosszú idő után, olyat talált amire nem számított. Egy óriási cseresznyefa állt az erdei kistisztás közepén. Virágai este olyanok voltak mintha rózsaszínen világítanának, de volt egy apró furcsaság ezzel a fával. Télen egy cseresznyefa nem virágzik. Amikor a fekete macska meglátta ezt a fát olyan érzése volt, mintha nem ő lenne az egyetlen ilyen lény a világon, amit az emberek "furcsának" vagy "rossznak" hívnak. A macska közelebb ment a fához. Körbe nézett, szaglászott, hogy biztosan egyedül van-e, majd felmászott az ágai közé és ott letelepedett. A fa egy olyan erőt sugárzott magából, ami megerősíti a magányos lelkekben az erőt és otthont ad nekik, amíg megerősödnek. A fekete macskával pontosan ez történt napról napra. Minden nap egyre erősebbé vált a varázserő, amit átalakulása után magáénak tudhatott. Teltek, múltak a napok de csak ugyan olyan unalmasan teltek a napok a fekete macska számára. Ugyan olyan magányos volt és fájdalmas, miközben egyre csak azon gondolkodott mikor érkezik meg valaki aki, ettől megmenti majd. Eközben egy másik helyen, egy sokkal sötétebb és sokkal gonoszabb helyen a Gonosz Isten megteremtette a négy szörnyet, hogy segítségükkel megbüntesse a világot. A négy szörny, Control, Irigység , Düh és Újjászületés. A szörnyek miután megkapták nevüket és feladataikat útnak indultak, hogy beteljesítsék kötelességeiket. Kintoru (Control) először olyan helyet keresett, ahol talál egy lelket aki magányos és arra vár, hogy valaki segítsen neki. Kintoru egy erdőbe ment, hogy ott biztos lesz lélek, akinek "segíthet" megoldani a gondjait. Ahogyan egyre beljebb ment az erdőben megtalálta a varázslatos rétet a közepén magasodó óriási virágzó cseresznyefával. A boszorkány közelebb lépett egyet, majd kettőt. Megállt, hogy megcsodálhassa a gyönyörű fát, azonban hirtelen egy fekete macska ugrott a földre. Mikor földet ért átalakult valamilyen emberi formába, de macska tulajdonságai szint úgy megmaradtak. Közelebb lépett a boszorkányhoz és felnézett rá.)
-Te milyen démon vagy? Azt hittem erre felé csak olyan elveszett lelkek járnak mint én, de te nem tűnsz elveszettnek.
(Kintoru végigmérte a macska lányt, majd elhatározta, hogy ő lesz a tökéletes kezdet neki. A boszorkány elmosolyodott.)
-Nem csak egy egyszerű démon vagyok, úgy mint te. Én a démonok legjobbja vagyok. Egy boszorkány.
(A fekete macska vörös szemei felcsillantak.)
-Egy boszorkány? Hallottam már róluk. Állítólag varázsolnak, seprűn repülnek végig az égbolton és van fekete macskájuk. Bár ahogyan látom te egész más vagy. Te sokkal előkelőbben,  sokkal komolyabban nézel ki mint ahogyan a legendák leírják a boszorkányokat.
(Kintoru meglepődött a lány kíváncsiságán. Még jobban elmosolyodott és egyre inkább arra gondolt, hogy ő lesz a legjobb választás, a legjobb alany, az első lény akin az erejét kipróbálhatja. )
-Tudja nagyon szerettem volna mindig is látni egy igazi boszorkányt. Egy igazi fekete macska akartam lenni. Úgy gondoltam ezzel talán bizonyíthatok, hogy mindenki felé tudok magasodni. Azonban ön, már csak a kisugárzása miatt is erősebbnek és előkelőbbnek néz ki.
-Így gondolod? Mit is mondtál? Hogy akarsz egy igazi boszorkány segédje lenni?
-Ez a legnagyobb álmom! De lenne egy kérdésem.(A boszorkány felvonta a szemöldökét majd rákérdezett.)
-És mi lenne az?
-Mi a neve?
-Miért érdekel ez téged annyira?(A macska elmosolyodott majd folytatta.)
-Látom már. Nem hiszem, hogy meg akarja mondani a nevét, ezért majd én elnevezem önt! Sama? Az emberktől hallottam még régebben. Azoknak mondták akiket tiszteltek és szerettek. Úgy érzem megérdemli ezt a nevet Sama.
(Kintoru felvonta a szemöldökét és kicsit kiült arcára a meglepettség.)
-Végeztél? Mert akkor mehetnénk!
(Mondta a boszorkány érzéktelenül.)
-Miért akar elmenni Sama? Ez a hely olyan varázslatos. Hideg van de a fa így is virágzik. Olyan, mintha nem érdekelné hogy milyen a környezete, csak az hogy virágozzon. Ha ez a hely nem tökéletes, akkor nincs tökéletes hely a világban.
(Kintoru csak nézett a macskára. Majd mikor megszólalt volna a macska lány már elkezdte folytatni.)
-Bár nekem csak az a fontos, hogy valaki legyen mellettem. Olyan magányos volt az elmúlt 100 évem. Remélem most, hogy itt vagy nekem Sama.... Remélem, hogy mostantól nem leszek többé magányos.
(A boszorkányban mintha a tűz, ami soha sem létezett a lelkében meggyulladt volna. Mintha egy pillanatra érzett volna valamit, de utána ugyan az az érzéktelen szörny lett. A tűz ami meggyulladt szinte egyből ki is aludt lelkében.)
-Akkor maradjunk. Nekem sincs hely ahova mehetnék. Ha már ilyen magányosak vagyunk. Miért ne lehetnénk együtt.
(A fekete macska lány vörösen csillogó szemei tágra nyíltak, majd elmosolyodott.)
-Igaza van Sama! Így egyikünk sem marad magányosan... Mert én itt leszek önnek, ön meg itt lesz nekem.
-Megértettem! Csak hagyd abba ezt a nyálas szöveget.(Mondta Sama bár ő nem látta de a fekete macska észre vette az enyhe pírt az arcán boszorkányának. Elmosolyodott, majd megfogta a boszorkány kezét.)
-Gyere csinálok neked teát!
-Köszönöm.(Azzal a macska elindult kézen fogva a boszorkányával a fa mellé hogy tűzet rakjon és teát készítsen neki.)