~A korona viharja~

~13~

- Most tényleg el akarsz küldeni Viktor?- mérgesen néztem a férfira, aki semleges hangnemmel válaszólt nekem.

- Nem hagysz más választást Davien.

- Nélkülem sehol sem lesztek akkor majd! Evangelina előbb utóbb bele fog ebbe törni, ti pedig már semmire sem lesztek képesek itt!- dühösen csaptam rá az asztalra, mire az ajtó felől egy halk hang törte meg a csendet.

- Jó reggelt. Hát itt meg mi történik?- lépett Evangelina az asztalhoz, mire bennem csak mégjobban forrt a düh.

- Evangelina, látom már jobban vagy- nézett Viktor unokahugára, aki torkát köszórülve vezette rám titkon tekintetét, majd hirtelen elkapva azt nézett fel bácsikájára.

- Igen, már sokkal jobban- nézte az asztal szélét, mire Tina szólt közbe.

- Hercegnő, remélem, hogy te semmi őrültségbe nem veted bele magadat.

- Tessék?- Evangelina olyan hirtelen nézett fel, hogy álla szinte majd nem a padlót súrolta.

Tina csak kezébe nyomta az újságot, mire arca egy csettintés alatt lett sápadt.

- Ha lehet, akkor ne kövesd el azokat a hibákat, amiket Davien követett el.

Evangelina szemeivel egy szempillantás alatt árulta el magát, miközben az újság papírt fehér ujjaival szorította.

- Remélem, hogy ez mindenki számára egy jó lecke volt. Főleg neked Davien- Viktor Evangelina mellé állt, majd egyik kezét a lány vállára tette.- Mert elég közel állok a mércén ahhoz, hogy Evangelinat tegyem helyetted a trónra.

Az ajtó hatalmasat csapódott Viktor és Tina után. Evangelina csendben figyelt az újságra, miközben én mérgesen szorítottam ökleimet testem mellé.

- Szóval ez az egész, csak egy ostoba terv volt, igaz?

- Nem tudom, hogy miről beszélsz- Evangelina lassú mozdulatokkal rakta az asztalra az újságot és szemét szinte le sem véve kezeiről állt egy helyben.

- Tudod jól Evangelina. Csak is azért találtad ki ezt az egészet, hogy ki tudj túrni innen.

- Igen, igazad van- olyan hirtelen került hozzám közelebb, hogy orrunk majd nem érintette a másikét.- Ez csak egy csapda volt. És te bután bele is sétáltál Lawrence. Naiv vagy, hogy ha azt hitted én ezt az egészet ilyen könnyen feladom. Mert ameddig engem látsz itt, csak is egyetlen egy igaz uralkodó lesz. Az pedig nem te leszel Lawrence. Ha nem én.

- Túlságosan is bele képzeled magad egy álomba Hercegnő. Nem értem, hogy miért hiszed azt  hogy lehet bármi esélyed is.

- Nem hiszem, ha nem tudom. Nincs jogod itt lenni és nincs jogod elvenni tőlem azt, ami a családomé és ami egyben az enyimé is! Neked itt semmi keresni valódi nincs Lawrence, mert te egy senki vagy!

Feszült csend a levegőben. Mérhetetlen dühös voltam Evangelinara. Nem csak azért, amiért olyan makacs volt. Ha nem azért is, amiért képes volt ismét egy szál köntösben megjelenni  előttem.

- Ne játsz a tűzzel Hercegnő!

- Már rég azzal játszom Lawrence.

A váratlan csendet Rosie töri meg, aki egy nagyot harapva az almájába figyel engem és a Hercegnőt.

- Remélem, hogy nem zavarok- mondta teli szájjal, mire én dühösen förmedek rá.