Az idők között járó hős. (közr.Nedra 1988)

Bizalmatlanság.

 Mineta időben kiért az állomásra. Addigra sikerrel rájött, hogy gettában baromi nehéz közlekedni, így a várakozás közben levette és megmozgatta a lábait. Mindenki furcsán nézett rá, ugyanis a Quirkje lévén a haja helyén a szőlőszínű golyók voltak. A vonat lassan megérkezett. Innét is látszott, hogy tényleg a múltban van, mivel már az ő idejében régen nem használtak gőzmozdonyt. Megvárta, míg a tömegből előtűnt Saimori Miyo. Képen is szépen nézett ki, de a valóságban egyszerűen csodásan. Gyönyörű, lila szemei és azonos színű haja kiemelte a szépségét. Mégis, valami oknál fogva Mineta ismét azt érezte, hogy nem stimmel valami. Eléggé visszafogott volt és csendes. Ráadásul a kimonója szinte vadiúj és bántóan díszes. Nem vall egy nemesi család sarjára, főleg ha Gifttel van megáldva. Odament hozzá integetve.
- Üdvözlöm, Miyo úrnő. A nevem Minoru Mineta és Kudou Kiyoka küldött engem, hogy a lakásába vezesselek. -hajolt meg a végén és a kezét emelte felé. A lány lenézett rá és feszengve ugyan, de hasonlóan cselekedett.
- Tiszteletem, Mineta. Köszönöm a segítséget. -motyogta. Fél perc múlva Mineta felemelkedett.
- Kövessen.

Lassan mentek az úton. Mineta egyre jobban gyanakodott, hogy itt valami nem kerek a lánnyal kapcsolatban. Meg tudta állapítani egy kézfogásról, hogy az illető mivel foglalkozik. A keze pedig nem volt finom és puha. Sokkal inkább száraz és mintha kemény munkát végezne nagyon hosszú ideje. Rá akart volna kérdezni, de legbelül érezte, hogy ezt talán nem kellene.
- Bocsánat a kérdésért, de Kudou kijött volna elém? -tette fel a kérdést Miyo nagyon halkan.
- Igen. Sajnálatos módon közbejött neki valami, ezért engem bízott meg vele. -felelte gyorsan. Nem akarta összetörni azzal a szívét, hogy elmondja a valóságot. Szerencsére elfogadta és csak némán követte őt. Újfent a gyanakodására adott okot az is, hogy a lány teljesen leszegett fejjel és összehúzott testtartásban megy mellette. „Áh, ez biztos amiatt van, mert hallotta a kiválasztott férjének hozzáállását." Gondolta Mineta magában. Viszonylag hamar megérkeztek a Kudou lakáshoz, ahol levették szandáljukat és a nappali részleg felé mentek. A férfi már várta őket, igaz a kertet nézte.
- Uram! Megérkezett Saimori Miyo! -hajolt meg Mineta és a lányra mutatott.
- Köszönöm. Elmehetsz. -mondta tömören és megfordult.
- Értettem.- súgta, de esze ágában sincsen olyan messzire menni. Kitalálta, hogy az udvarra megy és a virágokat ellenőrzi, de sutyiban hátrafordul néha. Nem meglepő módon Yurie is hasonló céllal volt kint.
- Üdvözlöm, Kudou-san. -motyogta Miyo és leült, majd meghajolt.
- Üdvözöllek, Miyo. Nem fogom többször elmondani, de a házban egyetlen szabályt kell betartanod. Az én szavam szent és megkérdőjelezhetetlen. Ha azt mondom, hogy hagyd el örökre a lakást, akkor azt fogod tenni. Ha azt mondom, hogy öld meg magad, akkor meg fogod csinálni. Megértetted?
Mineta ezen a ponton viaskodott azzal, hogy lekeverjen Kudounak egy vaskos pofont. Az, hogy tapló módon nem megy ki elé az állomásra az egy dolog. De ez a kijelentés tényleg átlépett nála egy határt. Ám Yurie megfogta a vállát és nemlegesen ingatta a fejét. Miyo időközben teljesen meghajlásban maradt a férfi előtt.
- Értettem és köszönöm, hogy itt lehetek. -súgta teljes alázattal. „Mi a fene folyik itt?" Valószínűleg ez forgott a fejében mindenkinek. Kudou megfordult. Itt látták az arcán, hogy ő sem tudta feldolgozni a válaszát.
- Yurie! Vezesd körbe Miyot a lakáson. Mineta! Beszélhetnénk?
- Igenis. -felelték mindketten. Mikor négyszemközt maradtak, Kudou feltette a kérdést.
- Neked se kerek itt valami? -kérdezte. Hangjából kiszúrható volt, hogy ugyanazon a gondolatmeneten megy végig, amin ő is.
- Abszolút. -ingatta a fejét Mineta. -A viselkedése nagyon nem utal nemes hölgyre, sokkal inkább mintha szolgaként nevelték. Ezt megerősítendő, mikor kezet fogtam vele, olyat éreztem, mintha kemény munkát végezne kiskora óta.
Kudou erre egy kicsit elmosolyodott. Talán tudta azt róla, hogy ennyire jó megfigyelő?
- Akkor nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel.
- Ha kell, utána nézek a Saimori családnak.
- Csak akkor csináld, ha el is tudsz érni valami eredményt. -jegyezte meg és odaadta a teljes adatlapot, amit reggel mutatott neki. Átvette és meghajolt.
- Ne aggódj emiatt. Van annyi sütnivalóm, hogy rájöjjek valamire.
Ezzel a mondattal Mineta távozott a szobából, magára hagyva Kudout a gondolataival.