Az idők között járó hős. (közr.Nedra 1988)

Múltban ragadva.

 A Hosu kerület egyik elhagyatott gyárépületét rendőrségi kocsik vették körbe. Nem véletlenül, ugyanis egy nappal ezelőtt valami démoni figura hatolt be a U.A. Akadémia területére. Ám amint kiszúrták a behatolót, azonnal menekülni kezdett. Aizawa szállt ki az egyik kocsiból, ráadásul nem egyedül. Midorira Izuku, Mina Ashido és Minoru Mineta lettek beosztva mellé.

A négyes behatolt az épületbe, ám elsőre teljesen elhagyatottnak tűnt.
- Nekem nagyon nem tetszik. -súgta Mineta és levett két ragasztógolyót a fejéről.
- Talán ez csapda akar lenni? -kérdezte Ashido. Deku valamilyen megérzéstől fogva felfele nézett és fél pillanatra le is fagyott. Ott volt felettük és lecsapni készült. Vörös bőre és szarvai alapján bőven démonnak lehetett titulálni. Ami nem stimmelt, az az aurája volt. Noha a Mutation Quirk nem idegen dolog, mégsem lehetett emberinek mondani. Egyből Ashidora akarta vetni magát, de Midoriya azonnal átváltott Full Cowlingra és felugorva ütötte meg az ellenfelét, aki erre nem tudott felkészülni. Telitalálat lévén azonnal a plafonnak vágódott és magatehetetlenül a padlóra zuhant. Legnagyobb meglepetésükre viszont felkelt és hátrább ugrott. Mindannyian felkészültek az esetleges támadásra.
- Add meg magad! -morogta Aizawa és belenézett ellenfele szemébe. -Teljesen be vagy kerítve! Innen már nincs menekvés!
Ám az csak elnevette magát. Mindenkin átfutott a rémület, annyira rideg és sátáni volt.
- Ki mondta, hogy menekülni akartam? -mondta reszelős hangon. -Pont belesétáltatok a csapdámba. Nekem ugyanis egy szűz lány kell a terv véghezviteléhez.
Erre egyikük sem reagált semmit. A démon egy fekete gömböt akart Ashidohoz lőni, ami rekordgyorsasággal száguldott. Mineta gyorsan rádobott egy ragasztógolyót, ám az elnyelődött. Gyorsan oldalra nézett. Ashido leblokkolt, Deku és Aizawa pedig megtámadták a démont. Ekkor felugorva ellökte a lányt, aminek a következménye az lett, hogy a golyó őt találta el. Ekkor két dolog történt. Minetát teljesen elnyelte a gömb és Dekuék sikerrel találták telibe az ellenfelüket. Ashido gyorsan felugrott és szemével kereste, hogy hol landolt az osztálytársa. A démon észrevette, hogy mit tett és ledöbbent.
- Nem! A terv nem sikerült! Mester! Sajnálom! NE TEGYE! MESTER!!!
Hiába kiabált hangosan, nem tudta megakadályozni azt, hogy teljesen elpárologjon. Csak hárman maradtak a raktárépületben, miközben a rendőrség is behatolt.
- Hová tűnt Mineta? -kérdezte Midoriya, miután felkelt.
- Fogalmam nincs. -hadarta Ashido. -Eltalálta a gömb és szó szerint felszívódott.
Aizawa egy kis hallgatás után meghatározta a következő lépést.
- Azonnal keressük meg! Akárki is volt ez, legjobb esetben csak elteleportálta valahová.
- Bemérjük a pontos helyzetét a telefonján keresztül. -mondta az egyik rendőr. Aznap a hősök nemcsak üres kézzel, hanem egy eltűnt diákkal lettek gazdagabbak.

Mineta úgy érezte, mintha valaki vagy valami a köldökénél keresztül ráncigálná át az üres térben. Szeme előtt fénycsíkok csúsztak végig és emellé émelygett. Nem tudta, hogy mi történik vele. Akkor jutott el az agyába valami érdemleges, mikor tompán landolt a kemény talajon. Alig látott és úgy érezte, hogy a teste majd szétszakad. Annyira volt ereje, hogy körbenézzen. Valamilyen háznak az udvarán van. Fel akart kelni, ám ekkor egy idős nő sikolyát hallotta meg.
- Kudou mester! Betörő!
Ekkor hallotta, hogy valaki a házból felé rohan. Már volt annyi ereje, hogy felkeljen, ám egy kard feszült a homlokának. Felnézve látta, hogy fehér hajú, jóképű és igencsak magas férfi állt vele szemben.
- Ki vagy te? -kérdezte hidegen.
- Minoru Mineta! -válaszolta pánikolva. Ennek fele sem tréfa, mivel simán elképzelhető, hogy egy rossz mondat esetében cafatokban végzi. Legalábbis, ezt szűrte le. Szerencséjére az idegen inkább kíváncsi volt, semmint agresszív.
- Nem láttalak a városban és a ruhád is idegen. Hová valósi vagy?
- Japán.
- Hogy törted fel a védelmi varázslataimat? -faggatta tovább. Mineta teljesen zavarodottan nézett rá.
- Honnét tudjam. Valaki megtámadta a barátom és engem talált el a lövedéke. Hol vagyok?
- A kúriám udvarán.
Erre Mineta elővette a telefonját. Legnagyobb megdöbbenésére viszont nem volt térerő.
- Hol van itt a legközelebbi város, ahol van térerő? -kérdezte, amire az idegen kérdőn nézett rá.
- Térerő?
- Igen. A mobiltelefonomhoz kell, hogy tudjak segítséget hívni. Valahová elteleportált az az átkozott.
El akarta tenni az eszközét, ám egy villám csapódott be mellé. Mineta teljesen megrémülve nézett az idegenre.
- El akartál azzal átkozni?
- Mi van? Eszem ágában sincsen bántani téged. Sőt, sajnálom, hogy betörtem a birtokra, de amint itt lesznek a U.A. Akadémiából, akkor el tudnak jönni értem. Továbbá, meghálálom a kedvességét.
Most Mineta azt várta volna, hogy az idegen elteszi a fegyverét és felsegíti a földről. Ehelyett úgy nézett rá, mintha valami nettó baromságot mondott volna.
- Mit handabandázol össze? Mi az a U.A.?
- Nem tudja? Oda járnak a tanulók, hogy egy nap hősök legyenek. El tudnád tenni a kardodat?!
- Tudnál felelni a kérdésemre úgy, hogy ne tűnj hibbantnak? -kérdezte vissza. Mineta fejébe ekkor fogalmazódott meg egy kérdés.
- Milyen évben vagyunk?
- 1905.
Ez volt az a pont, ahol Minetának le kellett ülnie, még akkor is, ha már azt csinálta. Nem helyügyileg teleportálta el az a valami, hanem vissza az időben is.
- Nem lehet. Nem lehet.
Az idegennek elfogyott a türelme.
- Mi ez az egész? Betörtél a kúriámban és jobbra-balra hadoválsz mindenféle nem létező dologról. Az igazságot akarom tudni.
- Azt úgysem hinnéd el. -motyogta magában és megtörölte izzadt homlokát. Az idegen látta rajta, hogy nem gonosz emberrel van dolga, hanem teljesen összezavarodottal. Eltette a fegyverét.
- A nevem Kudou Kiyoka. És azt én eldöntöm, hogy amit mondasz, mennyire hihető. Gyere velem és meséld el, mi ez az egész.