Az élet nem kedvez

6. Fejezet

Másnap az iskolában szét untam a fejem. Éppen Leitner (a matektanár) magyarázott valamit, mikor hirtelen az ajtó felé fordult, és elkezdett kiabálni.
-Valami gond van?!
A szívem kihagyott egy ütemet. Egy fiú álldogált az ajtóban. Sportos alkat volt, félhosszú haja éppen a vállát súrolta, és sötét zöld szemeivel meredt a tanárra.
-Elnéztem az időt- vont vállat vigyorogva.
-Elnézted?! Már két hónapja megkezdődött a tanítás!
-Tudja, kicsit ,,késői" típus vagyok.
Mindenki elkezdett vihorászni. Az új fiú elégedetten körbe nézett, majd leült egy szabad helyre.
Az iskolából többre nem emlékszem. Csak az osztály főnökire, ahol bemutatták nekünk:
-Sziasztok gyerekek- lépett be az ofő.
Valamit magyarázott a rossz átlagról, meg, hogy még el sem kezdődött az év, de már vannak akik bukásra állnak stb. Csak egy dologra tudtam oda figyelni: az új fiúra.
-Oh, majdnem kiment a fejemből!- csapott homlokára az ofő- jött egy új osztálytársotok!
A fiú büszkén felállt, majd a tanárhoz lépett.
-Bemutatkoznál nekünk?- kérdezte az ofő.
-Persze. Kovács Dávid vagyok, Egerből.
A többi részére már tényleg nem emlékszem. Dávid, te az enyém vagy.
-Alex...?- szólított meg Tomi.
-Igen?- kaptam fel a fejem.
-Jajj már. Hatodszorra szólítalak meg. Mit csinált Dávid, amiért ilyen kába lettél?
Kicsit elgondolkoztam. A következő kifejezésemmel lehet, hogy el fogok veszteni két barátot.
-Ő... annyira menő! És jóképű! És...
-Várj, neked bejön Dávid?
Mondtam. Egyszerre coming outoltam, és elmondtam a titkom.
-Nem lényeges- pirultam el.
-Alien!- kiáltotta el magát Jonatán.
Mind a ketten ugyanakkor fordultunk meg. Lilla volt az. Tetszett ez a beszólás. :)
-Mi a bajod?- kérdezte idegesen Lilla.
-Miért töltötted fel azt a videót?- léptem oda határozottan.
Lilla sóhajtott egyet.
-Sajnálom. Már letöröltem. Hogy hívják az új osztálytársotok?
Kicsit meglepődtem, hogy ennyi volt a nagy vita. De óriási kő esett le szívemről. Várjunk. Tuti, hogy azért kérdezte meg a nevét, mert rá akar hajtani! Lilla nem igaz, hogy nem tudsz nyugton maradni!
-Nem mondom meg- csattantam fel.
-Kovács Dávid.
Tomi és én Jonatánra néztünk. Jonatán megvonta vállát, majd Lilla felé nyújtotta a chipses zacskót:
-Kérsz?
-Nem!- csapott homlokára Lilla.
-Miért kérdezted meg a nevét?- vontam fel szemöldököm.
-Miért jól néz ki. Nem tűnt fel, hogy az egész suli rajta csüng?
Elsápadtam. De igaza van Lillának. A lányok nyávogva köszöntek neki, és utána össze súgtak a háta mögött.
-Nekem most mennem kell, de Alex, bocsi. Tényleg- mondta Lilla, majd faképnél hagyott minket.
Úgy látszik Tomi észre vette, hogy mindjárt össze rogyok, mert azt ajánlotta, hogy üljünk le. A szerelmi éltem még mindig ratya.
Egy perc sem telt, mikor Dávid odajött hozzám(!) és egy lapot nyújtott felém:
-Azt mondták, te jó vagy nyelvtanból. Megnézed, hogy jó-e?- kérdezte unottan Dávid.
Agyfagyás. Nem tudtam reagálni. Hála Tominak, rácsapott a hátamra (elég erőset), és magamhoz tértem:
-Persze- mondtam idegesen, majd kikaptam Dávid kezéből a lapot.
Nyelvtanból kellett írni egy rövid fogalmazást, az iskoláról. A házi ,,dogája" így festett:

Nem idde akartam jönni. De nem annyira gáz. Az első két hónapban azért hiánnyoztam, mert csere diák volltam Spanyol országban. De már most unom a tanítást. Az kifejezetten nem teccik, hogy tanulni kell :D.

Felnéztem a dogából. Dávid éppen az a-s lányoknak mondott valami nagyon vicceset. A vidám pillanatot én rontottam el úgy, hogy odamentem, és rácsaptam vállára.
-Ezt komolyan gondoltad?- kérdeztem gyilkos tekintettel.
-Aha. Miért, sok benne a hiba?- mosolyodott el Dávid, mire a lányok elkezdtek nevetgélni.
-Az nem kifejezés.
Elrángattam Dávidot, majd átnyálaztuk az egész szöveget. Nem sokáig tudtam rá haragudni. Kedvesen beszélt velem, és egyetértett, mikor leszidtam a helyesírás.
-Köszi, hogy átnézted. Nem lett túl pacek, de...
Még mielőtt Dávid befejezhette a mondatát, egy szőke lány oda ugrott hozzá, és megragadta kezét.