Az élet nem kedvez

9. Fejezet

Olyan egyedül éreztem magam. Mindenki boldog volt körülöttem. Én meg csak egymagamban ültem az asztalnál, és bámultam a többieket. Már azon gondolkoztam, hogy hazamegyek, mikor megláttam Dávidot. Felém intett, és máris elhúzott.
És elkezdtem érezni egy kellemetlen érzést: hív a természet. Ezt alapból nem írnám le. De kulcsfontosságú a mai napomhoz.
Tehát. Nem mertem megkérdezni Mátét, hogy hol a vécé. Ezért úgy döntöttem, hogy ki megyek a kertbe. Nagyon rövid leszek: elvégeztem a dolgom, majd mint aki jól tette dolgát, elsétáltam. De még mielőtt elsétáltam volna, észrevettem, életem megszégyenítőjét. Egy bazi nagy kamerát a falon. Egyből elsápadtam. Nem tudtam, hogy ki van a kamera mögött, de bemutattam. Mármint a kamerának. 
Vissza siettem, majd megkerestem Jonatánt, aki éppen Lillával veszekedett.
-Szerintem én haza megyek- suttogtam Jonatánnak.
-Én se szeretnék maradni, de előbb meg kell győznöm Lillát, hogy a kutyája egy véreb. Utána mehetünk.
Bólintottam, aztán Tomira kezdtem vadászni. Ő éppen a hintán ülve nézett egy hollót, szóval őt nem akartam zavarni.
Már nagyon álmos voltam. Alig bírtam nyitva tartani a szemem. Vissza akartam ülni a helyemre. Azt hittem, odáig csak eltalálok. Igen, eltaláltam, és le is ültem. A székem sokkal kényelmesebb volt, mint az előbb.
-Alex?- szólalt meg valaki a hátam mögött.
Nagy álmos fejjel megfordultam, majd megpillantottam Dávid.
-Igen?
-Á semmi. Nem tűnt fel semmi?
-Nem.
-Mennyit ittál?
-Nem ittam.
Dávid elkezdett röhögni, és megsimogatta a fejemet.
-Akkor jó- mosolygott, majd megmozdult a székem.
Ha most beleültem Dávid ölébe, felmegyek a legközelebbi hegyre, építek egy akasztófát, felakasztom magam, és a lelkemmel leugrok a mélybe.
Szám elé kaptam kezem, és amilyen gyorsan csak tudtam, felugrottam.
-Bocsi!- üvöltöttem.
-Nincs baj- mosolygott Dávid- megesik az emberrel, hogy leül valaki ölébe, nem?
Erre én is elmosolyodtam, de egyáltalán nem voltam nyugodt.
-Jonatán mennünk kell- ragadtam meg Jonatán kabátja ujját.
-Miért? Mi történt?- kérdezte Jonatán.
-Majd elmondom. Keresd elő Tomit.
Jonatán bólintott, majd ,,felfedező" útra ment.
Jonatán elég gyorsan megtalálta a tűt a szénakazalban. Elrángattam őket, és feléjük fordultam. Mindenről beszámoltam. A kameráról, és Dávidról. Tomi nyugtatni próbalt, hogy ez nem annyira gáz, Jonatán fogta a fejét.
-Szerintem menjünk haza- ajánlotta Jonatán.
Nem sokkal később elköszöntem Tomitól  meg Jonatántól, és egyedül kullogtam tovább.
Már az utca elején jártam, mikor megpillantottam Gabe-et. Nem hiszem el, hogy ez az ember mindenhol ott van!
Gabe elmosolyodott, majd felém intett.
-Szia, Alex- köszönt Gabe.
-Hello- húztam el a szám- miért vagy itt?
-Oh, valami mérges. Az öcsémért jöttem.
-Az öcsédért? Ki az öcséd?
-Dávid...
Ennyi elég volt nekem. Ellöktem Gabe-et, és megszaporáztam lépteim.