Az élet nem kedvez

5. Fejezet

Másnap persze, hogy az egész suli rajtam csámcsogott. Úgy léptem be, (nyugi, nem táncolva) hogy megölöm Lillát. A kis paraszt meg nem jött suliba! Pedig nekem lett volna a legtöbb okom otthon maradni.
-Jó nagy ügyet kevertél, tesó- ült fel Jonatán a padomra.
-Tudom- sütöttem le szemem.
-Nincs baj! Le fog csöngeni!- próbált nyugtatni Tomi.
-Igaza van az emónak- helyeselt Jonatán.
-Nem hívj úgy, hogy emó!
-De hát az vagy!
-Én se hívlak zabagépnek, de az vagy!
Elmosolyodtam Jonatán, és Tomi vitáján. Mikor becsengettek, a diri lépett be. Össze kellett vesznie Jonatánnak, mert nem szált le a padomról.
-De igazgató úr, Alexnak fel lett kavarva az egész élete! Szüksége van rám!- adta elő drámaian Jonatán.
-Túl reagálod...- fogtam fejem.
-Mi történt?
Az osztálytársaim egymás szavába vágva újságoltak az igazgatónak. Kicsit meglepődtem, hogy ennyien tudnak róla. Nem szoktam foglalkozni az emberek véleményével (minimálisan). De nagyon rosszul esett, hogy egyesek úgy hivatkoztak rám, mint például: hülye gyerek, idióta, óvodás. De csak azért érintett meg, mert a többséggel nem is beszéltem még.
-Aha, értem- bólogatott a diri- ez esetben, meg fogom büntetni Molnár Lillát.
-Csak ennyi? Be kell perelni! Máglyára kell küldeni!...
-Jonatán! Kérlek, ülj le már a helyedre, és maradj csöndben!
Jonatán mérgesen lehuppant helyére, és mielőtt kinyithatta volna könyvét, kicsengettek. Az osztály egy emberként fordult felém:
-Köszönjük!- kiáltották, majd mindenki ment a saját dolgára.
Készülhettünk tesire. Az volt a feladat, hogy rendeződjünk 3 fős csapatokba (én Jonatánnal voltam, és Tomival), és a másik csapatot ki kell lökni a körből. Klasszikus játék.
-Szerintem csináljuk úgy, hogy én beállok Tomival a kör vonalára, és ha kilöknek, vissza lökünk- ajánlotta Jonatán.
-Várj, akkor én leszek a támadó?!- rémültem meg.
-Igen, de nyugi, segíteni fogunk- mondta Tomi- akkor mi lesz a csapat nevünk?
-Pizzák!
-Az nagyon gáz lenne. Legyünk hollók.
A többiek már felsorakoztak. Csak még mi gondolkodtunk még.
-Most ne veszekedjetek!- teremtettek csendet.
-Bocsi. Neked van valami ötleted?- fordult felém Tomi.
-Nincs. Legyünk kukák!
Jonatán és Tomi összenéztek, aztán rám, majd mindhárman elröhögtük magunkat.
-Ott az a fiú csapat! Örülök, hogy jól érzitek magatokat, de rátok várunk!- szólt ránk a tesis banya.
-Megyünk, mi vagyunk a kukák!- jelentette ki boldogan Tomi.
Én és Jonatán, a homlokunkra csaptunk. Ebből már nincs kiút.
A banya magához parancsolt minket, mi meg úgy szántottuk végig a torna termet, mint a bosszúállók. Ja nem, a kukák. Pizzaman, Crowlover, és Nothingman. Batman, meg Vasember elbújhat mögöttünk.
Minket hívtak ki másodiknak a Jupiter csapat ellen. Gyorsan felálltunk ahogy megbeszéltük, aztán  támadtam. Nem tartott sokáig. Kettő srác megfogott, és simán csak kirakott. És ugyan ezt csinálták Tomival, és Jonatánnal. A banya persze egyből megfújta sípját, mi meg elballagtunk az öltözőbe.