❝- Ha nem viszel el enni, egy halottal folytathatod a játékot.
- Nem hangzik olyan rosszul, hogy halottnak a csók - vonta meg vállát Jaemin.
- Menj már, ez undorító. - Jeno felnevetett, a feszültsége egy része feloldódott. Jaemin mindig el tudta érn...
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Jaemin szerencsétlenül összegyűrődött a széken, a feje ott, ahol a háta közepének kellett volna lennie. Lecsúszva és kényelmetlenül terpeszkedett. A karjai a karfa mellett lógtak. Kicsit olyan volt, mintha meghalt volna. Belehalt a szégyenbe.
Akármennyire nyomorultul is nézett ki, Jeno nem hagyhatta, hogy megrendítse az elhatározását.
- Tíz pont mínusz nekem. A csók kényszerítése miatt – jelentette a fiú, mire Jaemin egy halk, nyüszítéshez hasonlatos hangot adott ki.
Areum hümmögött, és inkább ő írta le az információt Renjun helyett, akinek a tekintete úgy pattogott a két játékos között, mint egy gumilabda. Jeno nem igazán bírta a bíró akaratos, magyarázatra vágyó viselkedését, inkább ő is lehajtotta a fejét, és a nadrágja szövetét tanulmányozta. Péntek volt, eddig nagyon jól elkerülte Renjun szigorú érdeklődését és kioktató beszédeit, és remélte, hogy vasárnapig kihúzza. Utána visszatérhet a valóságba, a realitásba, de addig szeretett volna a buta remények és rózsaszín jövőképek birodalmában lebegni, mint egy elcseszettül naiv tündér.
Mivel mindketten elég siralmasan teljesítettek, visszaestek a bevezető szintű napi egy csókra. Areum kicsit feszengve fészkelődött a székén, miután ezt is neki kellett megosztania a társasággal, aztán vállával megbökte Renjunt, hogy fejezze már be a bámulást.
A megbeszélést berekeszették, a bíróság összepakolta az eredményjelző füzetet. Areum már a táskáját kanyarította a vállára, ám a barátja nem mozdult. A lány értetlenül ráncolta a szemöldökét.
- Jeno, segítenél nekem megkeresni egy könyvet? Te már olvastad, én nem emlékszem a címére – mondta Renjun.
Jeno megrezzent. Úgy érezte, hogy a barátja megragadta a bokáját, és le akarja rángatni a realitás kemény, köves útjára a szerelmes bizakodás fellegei közül. Mégsem menekülhetett sehova, fel kellett készülnie a nagy retorikai összecsapásra, hogy minél nagyobb részt tudjon még kuporgatni a maradék vágyaiból, amiket már a történések így is alaposan megtiportak.
Areum sóhajtott. Megértette, hogy Renjun már egy ideje nagyon kettesben akar beszélgetni Jenoval, ugyanakkor az mégsem tetszett neki, hogy ilyen erőszakosan igyekszik a lelkére beszélni. Ez csupán egy játék, Jeno pedig nincs messze attól, hogy felnőtt legyen, képes felelősségteljes döntéseket hozni. Ellenben Jaemin úgy festett, mint egy bánatos, elhagyott kisgyerek, aki bármelyik pillanatban az anyukája után fog sírni. Areum megsajnálta. Igazság szerint az egész megbeszélés alatt azt várta, hogy az örökvidám Jaemin mikor oldódik fel. Mivel ez nem következett be, úgy döntött, majd ő tesz az ügy érdekében, ha Renjun úgyis mindenáron Jeno lelkére akar beszélni.
- Ebédeltél már? – Gyengéden megpaskolta a kifelé induló Jaemin vállát, mielőtt úgy elillan, hogy a fene sem éri utol. A fiú a fejét ingatta a kapucni takarásában. – Gyere, meghívlak.
