𝒄 𝒉 𝒂 𝒑 𝒕 𝒆 𝒓 𝒇 𝒐 𝒖 𝒓 𝒕 𝒆 𝒆 𝒏

967 71 16
                                    









‧˚₊•┈┈┈┈୨୧┈┈┈┈•‧₊˚⊹






𝑨𝒏𝒅 𝑰 𝒘𝒂𝒕𝒄𝒉 𝒔𝒖𝒑𝒆𝒓𝒎𝒂𝒏 𝒇𝒍𝒚 𝒂𝒘𝒂𝒚
𝑪𝒐𝒎𝒆 𝒃𝒂𝒄𝒌, 𝑰'𝒍𝒍 𝒃𝒆 𝒘𝒊𝒕𝒉 𝒚𝒐𝒖 𝒔𝒐𝒎𝒆𝒅𝒂𝒚
𝑰'𝒍𝒍 𝒃𝒆 𝒓𝒊𝒈𝒉𝒕 𝒉𝒆𝒓𝒆 𝒐𝒏 𝒕𝒉𝒆 𝒈𝒓𝒐𝒖𝒏𝒅
𝑾𝒉𝒆𝒏 𝒚𝒐𝒖 𝒄𝒐𝒎𝒆 𝒃𝒂𝒄𝒌 𝒅𝒐𝒘𝒏
- superman






‧˚₊•┈┈┈┈୨୧┈┈┈┈•‧₊˚⊹










𝑨𝑩𝑰𝑮𝑨𝑰𝑳 𝑱𝑨𝑵𝑨𝑬 𝑵𝑬𝑳𝑺𝑶𝑵
2023.03.31. , Melbourne

Tegnap este kilenckor értem földet az Emirates egyik gépével Ausztrália egyik legnépszerűbb városában, egyben a szerelmemet játszó pilóta születési helyén, a délkeleten lévő Melbourneban, ami otthont adott a soron következő Nagydíjnak, és ahová már a hét elején meg kellett volna hogy érkezzek a megbeszéltek szerint, mégsem tettem, ugyanis az apró kis kiruccanásom Monacóba sikeresen az ágynak döntött, miután hazatértem Angliába, így jó három napon keresztül csak a szilvás - fahéjas tea, a zöldségleves, különböző orrsprayek, na meg a Vámpírnaplók sztárja, Damon Salvatore tartott életben.

Lando persze úgy érezte, hogy mindez miatta történt, ezért - mivel a bűntudata nem múlt el még az után sem, hogy ezerszer közöltem vele, hogy nem is az ő hibája, hanem az én saját felelőtlenségem az egész, hiszen nem kellett volna olyan lengén öltöznöm tavasszal, mert az idő még március vége felé elég csalóka; szinte óránként hívogatott, üzengetett, és nem hagyta, hogy unatkozzak. Szerintem arra is simán képes lett volna, hogy iderepüljön Londonba, és személyesen figyelje minden óhajomat-sóhajomat, amit, így utólag belegondolva, nem is nagyon bántam volna, hiszen amikor vele vagyok, úgy érzem, mintha a lelkem megnyugodna a közelségének köszönhetően, és elfelejtek minden gondot és bajt, ami az apám nyomásának hatására ér.

Ezen a versenyhétvégén óriási szerencsémre nem kellett osztozkodnom Oscarral egy hotelszobán, köszönhetően annak, hogy a szülei elég közel laknak magához a pályához, így ő ott tartózkodik egész idő alatt, ezzel nyugalmat okozva nekem. Elég lesz akkor látni a fejét, amikor közösen kell mutatkoznunk, szerelmesen, egymásért, mintha semmi problémánk sem lenne.

Az aprócska, városra néző, kilencedik emeleti szobámban a fehér, szürke, és királykék színek domináltak, amik egyszerre keltettek enyhén lehangolt, de egyben otthonias érzést bennem, és most először nem úgy vélekedtem a hotelről, mint egy bezárt épület, ahonnan nem tehettem ki a lábam kíséret nélkül. Most viszont, hogy nincs egy nyakamban lihegő pilóta az oldalamon, az estémet biztosan nem bent fogom tölteni. Hiszen az ablakon kinézve elképesztő látvány tárult elém, és bűn lenne nem körbenéznem a számomra még ismeretlen városkában, egy teljesen idegen országban.

A fürdőszobában ácsorogva kezeimmel még próbálgattam igazgatni a helyén nem lévő babahajakat, amik úgy gondolták, hogy önálló akaratuk van, és nem fognák úgy állni, ahogy én azt szeretném, így nem tudtam mást csinálni, csak kiengedni a már felkötött hajamat, és hajvasalóval egyenes hajkoronát varázsolni magamnak, ezzel húzva az időt a találkozástól.

A kedvenc babarózsaszín árnyalatú kardigánomat választottam a mai napra, szűk, fehér, magas derekú nadrággal, és nagyon reméltem, hogy nem leszek olyan szerencsétlen, hogy összepiszkolom a világos ruhadarabjaimat, ráadásul egy fehér-rózsaszín Nikeval párosítottam az öltözékemet, így egyszerre voltam hétköznapiasan, de azért elegánsan is felöltözve, ami egyébként is tükrözi a stílusomat.

Love Game || Oscar PiastriTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon