Love Game || Oscar Piastri

𝒄 𝒉 𝒂 𝒑 𝒕 𝒆 𝒓 𝒇 𝒐 𝒖 𝒓

‧˚₊•┈┈┈┈୨୧┈┈┈┈•‧₊˚⊹

𝑴𝒂𝒚𝒃𝒆 𝑰 𝒔𝒉𝒐𝒖𝒍𝒅'𝒗𝒆 𝒔𝒆𝒆𝒏 𝒕𝒉𝒆 𝒔𝒊𝒈𝒏𝒔, 𝒔𝒉𝒐𝒖𝒍𝒅'𝒗𝒆 𝒓𝒆𝒂𝒅 𝒕𝒉𝒆 𝒘𝒓𝒊𝒕𝒊𝒏𝒈 𝒐𝒏 𝒕𝒉𝒆 𝒘𝒂𝒍𝒍
𝑨𝒏𝒅 𝒓𝒆𝒂𝒍𝒊𝒛𝒆𝒅 𝒃𝒚 𝒕𝒉𝒆 𝒅𝒊𝒔𝒕𝒂𝒏𝒄𝒆 𝒊𝒏 𝒚𝒐𝒖𝒓 𝒆𝒚𝒆𝒔 𝒕𝒉𝒂𝒕 𝑰 𝒘𝒐𝒖𝒍𝒅 𝒃𝒆 𝒕𝒉𝒆 𝒐𝒏𝒆 𝒕𝒐 𝒇𝒂𝒍𝒍
𝑵𝒐 𝒎𝒂𝒕𝒕𝒆𝒓 𝒘𝒉𝒂𝒕 𝒚𝒐𝒖 𝒔𝒂𝒚 𝑰 𝒔𝒕𝒊𝒍𝒍 𝒄𝒂𝒏'𝒕 𝒃𝒆𝒍𝒊𝒆𝒗𝒆
𝑻𝒉𝒂𝒕 𝒚𝒐𝒖 𝒘𝒐𝒖𝒍𝒅 𝒘𝒂𝒍𝒌 𝒂𝒘𝒂𝒚
- a perfectly good heart

‧˚₊•┈┈┈┈୨୧┈┈┈┈•‧₊˚⊹

𝑨𝑩𝑰𝑮𝑨𝑰𝑳 𝑱𝑨𝑵𝑨𝑬 𝑵𝑬𝑳𝑺𝑶𝑵
2023.03.04. , 𝖡𝖺𝗁𝗋𝖺𝗂𝗇

A kezemben tartott halvány piros árnyalatot rejtő Yves Saint Laurent szájrúzsommal egy újabb réteget vittem fel telt ajkaimra, hogy továbbra is makulátlan legyen a megjelenésem, na meg az önbizalmamon is szerettem volna javítani, hiszen melyik nő nem érzi jobban magát egy csöppnyi szájrúzstól? Mikor nyolckor beállított Oscar a közös szobánkba, azt hittem neki dobok egy téglával megtöltött párnát. Lehúzta a fejemről a biztonságot nyújtó paplanomat, és nem egész tíz percet adott arra, hogy elkészülődjek a mai időmérőre, mert tegnap este teljesen elfelejtett arról szólni, hogy hánykor is kéne indulnunk, hogy elérjük a délelőtti utolsó szabadedzést az első igazi megmérettetése előtt, ahová még mindig nem találták meg a megfelelő beállításokat. Látni is lehetett a fején, hogy ideges, mégis próbálta elfojtani az érzelmeit, nehogy véletlenül megtörjön nekem. Ő már a csapat logójával ellátott cuccokban volt, így egyből leesett, hogy megint nem aludtunk egy légtérben. Inkább a miniatűr pihenőjében dőlt le pár órára, mintsem hogy mellettem kelljen tölteni pár órácskát. Remek...

Tehát ez a háttértörténete annak, hogy most a pálya elkülönített parkolójában ülünk, miközben én úgy érzem magam, mint egy roncs, hiszen nem kaptam meg a napi adag kávémat, ami nélkül újabban már létezni sem tudok, és el sem tudom képzelni, hogy hogyan is nézek ki jelen pillanatban, mert az első ruhát kaptam ki a szekrényből, ami a kezembe akadt, és inkább azzal foglalkoztam, hogy eltüntessem a karikákat a szemem alól.

- Összeszedted már magad, vagy még várhatok itt órákat? - pillantott rám idegesen a pilóta, miközben már leállította a motort, és éppen a szemüvegjét vette fel.

- Ne haragudj, hogy nem vagyok olyan vérprofi a készülődésben, mint te - szúrtam oda, majd a rúzsomat táskámba ejtve én is felvettem a fekete napszemüveget, és amilyen gyorsan csak lehetett, kipattantam a kocsiból. Komolyan azt hiszi, hogy minden körülötte forog?

A kocsi mellett, karba tett kézzel álldogáltam, míg a fiú kiszállt a hétvégére bérelt McLarenjából, kivette a dolgait a csomagtartóból, majd miután bezárta maga után a kocsit, mellém lépkedve a szabad kezével rákulcsolta ujjait az enyémekre, és egy sóhaj kíséretében megindultunk az ellenőrzőkapu felé, ami előtt már rengeteg helyi fan ácsorgott csak úgy, mint tegnap. Meglátva a sok sírós fejet megállítottam Oscart, és kezemet a mellkasára helyezve közelebb hajoltam a füléhez, hogy ne vesszen el a hangom a tömegben.

- Tudom, hogy késésben vagy, de odamehetnél pár percre hozzájuk - a szavak halkan hagyták el az ajkaimat, amik meglepően kedvesen csengtek.

- Te nyugodtan menj be, nehogy bajod essen - miután kiejtette ezeket a szavakat a száján, gyorsan egy csókot nyomott az arcomra, és biztos voltam benne, hogy hamarabb hasonlítottam egy paradicsomra, mint a saját bőrszínemre.