𝒄 𝒉 𝒂 𝒑 𝒕 𝒆 𝒓 𝒆 𝒊 𝒈 𝒉 𝒕

894 64 30
                                    









‧˚₊•┈┈┈┈୨୧┈┈┈┈•‧₊˚⊹





𝑾𝒉𝒆𝒏 𝒆𝒗𝒆𝒓𝒚𝒕𝒉𝒊𝒏𝒈'𝒔 𝒈𝒐𝒏𝒏𝒂 𝒈𝒐 𝒋𝒖𝒔𝒕 𝒓𝒊𝒈𝒉𝒕
𝑰 𝒌𝒏𝒐𝒘 𝒊𝒕 𝒘𝒊𝒍𝒍 𝒃𝒆 𝒂 𝒔𝒘𝒆𝒆𝒕 𝒎𝒆𝒎𝒐𝒓𝒚
𝑭𝒐𝒓 𝒚𝒐𝒖 𝒂𝒏𝒅 𝒎𝒆 𝒔𝒐𝒎𝒆𝒅𝒂𝒚
𝑾𝒉𝒂𝒕 𝒅𝒐 𝒚𝒐𝒖 𝒔𝒂𝒚?
- what do you say






‧˚₊•┈┈┈┈୨୧┈┈┈┈•‧₊˚⊹










𝑨𝑩𝑰𝑮𝑨𝑰𝑳 𝑱𝑨𝑵𝑨𝑬 𝑵𝑬𝑳𝑺𝑶𝑵
2023.03.16. , Dzsidda

- Nyomja a fejed a karomat - hallottam meg a férfi reggeli rekedt hangját mellőlem, és mozgolódni kezdett, aminek következtében résnyire kinyitottam az íriszeimet.

A szabad kezével szorosan átfogta a derekamat, míg a másikon a saját fejemet pihentettem, felé fordulva, így alig választotta el az arcainkat pár centiméter. Lábaink összegabalyodva foglaltak helyet az ágy vége felé, de egyikünket sem zavarta az, hogy a személyes tereink egybeolvadtak, és konkrétan úgy nézhettünk ki, mint a biológiában oly sokszor említett DNS, aminek a két szála feltekeredik.

Fogalmam sem volt, hogy mi legyen a következő lépes, olyan zavarban voltam, és éreztem, ahogy az arcomat apró pír önti el, így fejemet még jobban belenyomtam a kezébe, mire felsóhajtott, és lassacskán simogatni kezdte az ujjbegyeivel az oldalamat, aminek hatására kirázott a hideg, és az arcomra egy apró, alig látható félmosoly ült ki.

- Meg tudnám ezt szokni - motyogta alig hallhatóan, még mindig csukott szemmel, fejét pedig teljesen felém fordította.

- De nem fogod - nyújtottam ki a nyelvemet felé, és úgy éreztem, hogy éppen itt van az ideje, hogy kinyissam a szemeimet, mégha az ablakon beszűrődő napfény ingereli is, mert biztos vagyok benne, hogy ha nem ébredünk fel most, elkésünk. Pontosabban Ő, hiszen neki vannak fontos dolgai.

- Miért kell elrontani az ember kedvét korán reggel - olyan arcot imitált, mintha összetörtem volna a szívét, majd elvette a kezét a derekamról, és megdörzsölte a szemét, hogy ő is valamennyire kezdjen észhez térni. - Kijössz velem ma?

- Csaknem szeretnéd, hogy menjek? - húztam fel a szemöldökömet.

- Minden vágyam - forgatta meg a szemeit, és óvatosan kihúzta a fejem alól a kezét, vigyázva arra, hogy még véletlenül se essék bántódásom, miközben végig engem pásztázott a tekintetével. Folytasd csak, Piastri, és tényleg elvesztem az önuralmamat. - De komolyan, gyere, aztán igyekszem hamarabb elszabadulni, hogy elmenjünk körülnézni a városba.

- Szabad azt neked? Mármint, nem kéne kíséret vagy valami? Az olvastam, hogy Szaúd Arábia nem a legbiztonságosabb hely.

- Sose higgy az internetnek - vágta rá azonnal. - Nézz csak ránk - kacsintott, majd hirtelen óriási lendülettel felkelt az ágyból, én pedig élvezhettem a nem mindennapi kilátást.

Mint megtapasztalhattam, a fiú nem szeret felsőben aludni, mert állítása szerint éjjel is képes lenne megizzadni, és büdösen kelne fel, úgy pedig mindenki undorodna tőle, ami valljuk be, nem is annyira hülyeség. Azt viszont nem értem, hogy akkor miért visel hosszú melegítőnadrágot alsóként. Ha valaki verejtékezik, akkor mindenhol, nem? Oda kellett volna figyelnem biológia órán.

Love Game || Oscar PiastriOnde histórias criam vida. Descubra agora