𝒄 𝒉 𝒂 𝒑 𝒕 𝒆 𝒓 𝒇 𝒊 𝒗 𝒆

872 51 20
                                    









‧˚₊•┈┈┈┈୨୧┈┈┈┈•‧₊˚⊹




𝑩𝒖𝒕 𝒕𝒉𝒆𝒓𝒆 𝒘𝒆𝒓𝒆 𝒔𝒕𝒓𝒂𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝒘𝒂𝒕𝒄𝒉𝒊𝒏𝒈
𝑨𝒏𝒅 𝒘𝒉𝒊𝒔𝒑𝒆𝒓𝒔 𝒕𝒖𝒓𝒏𝒆𝒅 𝒕𝒐 𝒕𝒂𝒍𝒌𝒊𝒏𝒈
𝑨𝒏𝒅 𝒕𝒂𝒍𝒌𝒊𝒏𝒈 𝒕𝒖𝒓𝒏𝒆𝒅 𝒕𝒐 𝒔𝒄𝒓𝒆𝒂𝒎𝒔
- wonderland




‧˚₊•┈┈┈┈୨୧┈┈┈┈•‧₊˚⊹










𝑨𝑩𝑰𝑮𝑨𝑰𝑳 𝑱𝑨𝑵𝑨𝑬 𝑵𝑬𝑳𝑺𝑶𝑵
2023.03.05. , 𝖡𝖺𝗁𝗋𝖺𝗂𝗇


Valaki mellett ébredni ezerszer jobb érzés, mintha egyedül kellene lenned egy tág, világos szobában, magányosan, és a plafont bámulva csak arra tudnál gondolni, hogy mivel is rontottad el az életedet, hiszen nincs senki melletted. Magad vagy a magánnyal, ami olyan szinten körbevesz, hogy szinte már megfújt. Azonban most először éreztem azt, hogy élek, és nem mások irányítanak, ezt pedig mind a mellettem fekvő, halkan szuszogó férfinak köszönhető, akinek az arca végtelen nyugodtságot áraszt még így, hiába próbálja a nap nagy részében azt mutatni, hogy haragos - ez egyáltalán nem igaz.

Az egyik kezemmel megtámasztottam a fejemet, miközben szemeimmel az ausztrált pásztáztam, aki éppen valamit motyogott az álmában, de még így is nagyon aranyos volt. Az egyik keze a párnája alatt volt, hogy feljebb legyen a feje, másik keze pedig közöttünk helyezkedett el, mintha nem lenne sehová sem való. Nem akartuk megsérteni egyikőnk privát szféráját sem, pont ezért került kettőnk közé párna, amit ő csak hotelszobai nagy falként emlegetett, holott csak az ágyban választotta el a térfeleket. Mind a kettőnknek ugyan annyi hely jutott, és mégis csak kényelmesebb volt, mint a kanapé, vagy esetleg a haverja padlója.

- Nem szeretem, ha bámulnak, miközben alszom - motyogta, miközben a takaróját a fejére húzta, ezzel pedig elrontotta a reggeli látványomat.

- Nem is bámullak - mosolyodtam el halványan, és közben a falon lévő órára pillantottam, ami kereken reggel hét órát mutatott, így van két szabad óránk. Ez pedig azt jelenti, hogy végre lesz időnk nyugodtan megreggelizni.

- Te dehogy - kinyújtotta a karjait, hogy nyújtózkodjon, majd kómás fejével rám nézett, ami után nem bírtam visszafogni magamat, és hangosan felnevettem a látványon, mire megforgatta a szemét. - De szemét vagy - kapta fel a párnát kettőnk közül, majd az arcomnak nyomta.

- Inkább rendeljünk valamit enni - toltam el magamtól, majd kacsintva egyet felültem az ágyon, megtöröltem a szemeimet, hogy a csipáim végre eltűnjenek, majd kikelve az ágyból a komód felé vettem az irányt, ahol található volt az a tájékoztató, amin a reggelik is fel voltak tüntetve.

Kezembe kapva visszaültem a kényelmet nyújtó ágyra, mert semmi kedvem nem volt állva olvasni, így legalább Oscar is rálátást kap a papírra, hiszen egyből feltápászkodott, és közelebb húzódott hozzám, ami miatt alig volt köztünk pár centi. Zavaromban az egyik kósza hajtincsemet a fülem mögé tűrtem, majd ketten pásztáztuk a kínálatot.

Én egyből a palacsintára figyeltem meg, amihez juharszirup és gyümölcsök is jártak - pont ahogyan szeretem, míg a fiú az avokadós szendvics és a tojás között vacillált, végül pedig úgy döntött, hogy csalhat egyszer az étrendjében, és ő is a palacsintára szavazott, de hogy ne marja annyira a lelkiismeret, rendelt mellé egy gyümölcstálat. Fontos a vitamin!

Love Game || Oscar PiastriWhere stories live. Discover now