Chain to yourself Mr. Barber

2. Céges rendezvény

-Apa én nem.. én nem szeretnék menni arra a nem is tudom micsodára.-ellenkeztem elkeseredve. Engem is el akar rángatni arra az eseményre amin csak a cég vezetői és az irodák vezetői lesznek.
-A lányom vagy! Ott kell lenned!
-De..
-Semmi de! Öltözz csinosan mert este hatra megy érted az egyik emberem. Meg amúgy is, olyan rég láttalak virágszálam.-lágyult el a hangja. Hiányoztak nem tagadom, de ezen a rendezvényen ott lesz Travis is így még jobban kivívom magamnak az utálatot nála.
-Ti is hiányoztok, de apa kérlek értsd meg, hogy...
-Le kell tennem bogaram. Siess majd! Szeretlek!-tette rám a telefont így egy keserű sóhaj szakadt fel a torkomból. Baromira nem volt kedvem az egészhez, az meg még jobban elkeserített, hogy a főnököm még jobban utálni fog, holott nem tehetek semmiről se.
Eldőlve a kanapén meredtem magam elé. Már százszor átfutott az agyamon, hogy mégis mennyire lesz kellemetlen nekem ez az egész. Nekem semmi keresni valóm nincs ott, hisz csak egy alkalmazott vagyok, de ha másik megközelítésből nézzük akkor meg illene ott lennem apám mellett.
-Faszom!-morogtam a párnába fúrva az arcom. Készülnöm kéne ha nyugodtan mindennel végezni akarok. Kiszenvedve magam a fürdőbe a zuhanyzót vettem első sorban célba, hogy hajat mossak és lefürödjek. A víz alatt állva azon filóztam mit vegyek fel. Túl rövid ruhában se mehetek mert én érezném kellemetlenül magam pláne, hogy majd magassarkúban kell egész este tipegnem. Sose adott biztonság érzetet se merészséget úgyhogy kész katasztrófa lesz ez az egész.
Kilépve a víz alól gyorsan megszárítkoztam majd a hajam becsavarva már a ruhásszekrény előtt álltam és válogattam. -Egy sima fekete ruhával nem tűnök ki a tömegből. Nem? -a kezemben tartott anyagot nézegettem mikor egy isteni csoda folytán az órára pillantottam. -Basszameg! Sietnem kell.-kaptam ki a szekrényből a ruhát és magamra erőszakoltam. Egy fekete harisnyát magamra rángattam majd a fürdőbe rohantam ahol felkentem egy kis sminket az arcomra. Nem estem túlzásba mert tök felesleges volt. Én csak úgy is meghúzódok a háttérben. Nem akarok feltűnést kelteni.
Ahogy elkészültem mindennel ,egy kistáskába bedobáltam a fontos dolgokat, de már annyira szorított az idő, hogy a magassarkúmba belebújva kaptam magamra a kabátom és szaladtam a lift felé, mert apa embere gyanítom már türelmetlenül vár.
A lift tükrében nézegettem magam és igazgattam a ruhám. Teljesen szét voltam esve a nagy kapkodástól, de ki más ha nem én lennék. Mindig rohanok minden hova úgyhogy teljesen a megszokott rutinomban vagyok.
Lesietve a lépcsőn egyből a fekete sportautó hátsó ülését céloztam meg.
-Kisasszony!-pillantott hátra rám apám egyik testőre.
-Elnézést a késésért.-kapkodtam a levegőt.
-Kösse be magát legyen kedves.-fordult előre így a biztonsági övért nyúlva gyorsan becsatoltam magam. Ahogy kattant a csat egyből el is indultunk így az idegességem csak fokozódott.
Meghúzom magam az egyik sarokban és kész. Azt se fogják tudni hogy ott vagyok.

-Édes drágaságom!-kiáltott fel apa ahogy meglátott a bejáratban így baszhatom a tervem. Mindenki minket bámul, leginkább engem. Apa egy széles mosollyal az ajkain közelít felém széttárt karokkal így én beletörődve ebbe az egészbe közelebb tipegek.
-Ennél feltűnőbben nem lehetett volna!-öleltem át.
-Dehogynem! Így!-emelt meg és pördített meg a levegőben.
-Ne! Mit .. mit csinálsz! Apa!-kapálóztam mire letett a lábaimra.
-Még mindig olyan pille könnyű vagy mint kicsinek édesem.-puszil bele a hajamba.
-Remek, de mindenki minket néz. Én el akartam tűnni!
-Olyan szép vagy! Hogy akarsz eltűnni ha vonzod a szemeket.
-Hhhh.. anyu?
-Mindjárt jön ,addig ne menekülj.-ölelt újra magához.
-Mr.Grant! -csendült fel Travis hangja.-De jó önt látni és a... -némult el ahogy meglátott.-Mia?
-Travis! Üdvözlöm!-nyújtotta felé apa a kezem így én hátrébb lépkedtem. Nem akartam itt lenni, ahogy pedig Travis figyel ,na arra meg végképp nem volt szükségem. Megfojtott volna legszívesebben.
-Apa! Én megyek.-suttogtam halkan de a csuklóm után kapott és vissza rántott.
Nem értettem miről beszélnek, nagyrészt a céggel kapcsolatos dolgok. Én körbe pillantva kerestem a menekülő útvonalat mire ismét felcsendült édesapám hangja.
-Andy! Szia! De jó látni.-lépett apuhoz egy másik pasi. Én meg se várva a választ menekültem el apa mellől mert Travis égető tekintete baromira zavart.
Azt se tudom hova meneküljek. Anyámat se látom sehol így egy szabad asztal kezdtem keresni valahol egy eldugott szegletben, de annyian voltak, hogy esélyem se volt elbújni.
-A picsába már.-kezdtem kapkodni a levegőt, majd megakadt a szemem egy egyszemélyes asztalnál a terem szélénél.-Ott a helyem.-szedtem gyorsan a lábaim és dobtam le magam a székre. Tökéletes volt ez a hely, mert minden kiváncsi szemtől távol voltam kivéve egy.
Basszameg!
A ragyogó kék szempár figyelemmel kísérte a vergődésem és a rejtekhelyem is kiszúrta így moccanni se mertem. Abban reménykedtem ha nem mozdulok hátha nem vesz észre, de szabályosan magamon éreztem a tekintetét.  Magam mögé pillantva a felettem lévő képre néztem hátha azt figyeli, de akkor miért érzem azt hogy kurvára nem? Picsába!
A táskámba kotorászva próbáltam lenyugodni mert valljuk be, nem csak engem zavar szerintem rohadtul ,hogy valaki figyel rendületlenül. Már kezd ijesztő lenni így félve felpillantottam, de nem kellett volna. Apámtól elköszönt a pasi aki, hát hogy is mondjam... le se tudom írni azt amit látok, de megpróbálom. Tipikusan minden nő álma. Tökéletes arc, izmos test, a haja beállítva mintha egy magazinból lépett volna ki.
Ez is egy főnök lenne? Hogy... hogy a picsába lehet ennyire tökéletes valaki?! Még egy tincs se áll odébb a hajából!
A nők akik elmennek mellette mind zavarban vannak és vigyorognak, bár nem is csodálkozok. Szívdöglesztő egy pasi, de miért is bámulom már vagy fél perce?
Mintha villámcsapás ért volna, elkaptam a szemeim, csak azzal nem számoltam hogy a mobilom a táskámból a földre ejtem.-Picsába!-hajoltam le utána. Ahogy kotorásztam a földön a sötétben az asztal alatt kettő fekete lakkcipő jelent meg ,így ledermedtem. Most valaki az asztalomnál áll? Nemár! Remélem egy pincér az mert.. mert én nem...
Kibújva az asztal alól egy nagyot nyeltem ahogy szembe találtam magam az illetővel aki kurvára nem a pincér volt. A torkomban egy gombóc keletkezett így az fix hogy most nekem egy hang se jön ki a számon.
-Bocsánat, de a helyemen ül.-nézett végig rajtam majd ahogy látta hogy én teljesen lefagytam elvigyorodott. A kurva életbe ennek még a fogai is tökéletesek. Most mondanom kellene valamit? Biztos hozzám beszél? Mit is mondott ki ül miben?
-Hogy?-nyögtem ki remegő hangon.
-A helyemen ül, de semmi gond nincs ezzel. Hozok egy széket természetesen ha nem zavarja a társaság.-mit hadovál ez? Mi a faszom van? Ez ide akar ülni? Na ne! Nem! Én nem dumálgatok ezzel a hapival! -A hallgatás beleegyezés.-mosolyodott el halványan és egy széket húzott az asztalhoz, majd helyet foglalt velem szemben. Ne bassza meg! Mia! Szedd össze magad és húzz a picsába mielőtt megjelenik a csaja és kirángat az asztaltól. -Nem akarom megzavarni a gondolatait, de a.. a mobilja csörög.-könyökölt fel fél kézzel az asztalra így én hirtelen felocsúdva a sokkból az asztal alá mászva felmarkoltam a telefont.
-Igen?-keltem volna fel hogy odébb menjek. Ez egy jó ürügy lett volna hogy ott hagyjam ezt a Ken babát , de ahogy felálltam a székem is felborítottam így minden szem rám szegeződött.
-Kincsem merre vagy?-szólalt meg anyu.
-Szerintem mindenki tudja merre vagyok.-nyeltem egy nagyot ahogy mozdulni se mertem.
-Te borogatod a széket?-kuncogott fel anya a telefonban.
-Ki más. Aki leginkább el akarna tűnni az csapja a legnagyobb zajt.-motyogtam az orrom alatt.