Maffia gyermekei.

-40-

   Ez az esti videó hívásozás nagyon nem tett jót az arcomnak. A lépcsőn lefelé haladva, szemem alatt masszíroztam a bőrt, hátha eltűnnek a lilás karikák. 
A pultra tekintve észleltem, hogy itthon van a család, pedig nincs is hétvége.
Közelebb sétáltam a gyümis tálhoz és tetszés szerint vettem el egy szép sárga mangót.
– Jó reggelt – köszönt apám, de úgy , hogy tekintetét nem emelte rám. Tovább olvasta az újságot.

– Jó reggelt – köszöntem vissza.
  A pulthoz fordultam egy vágó deszkáért és egy késért.  Amint megvoltak, elkezdtem fel vágni a lédús gyümölcsöt.

– Jól vagy kicsim? Elég rosszul nézel ki – fordított magával szembe anya és hunyorogva vizsgálta fáradt arcom.

– Aham – adtam a legrövidebb választ.

– Még is mitől vagy fáradt? –    Érkezett meg a jó kedvű Minho, úgy, hogy arcomba dobott egy konyha ruhát. Fintorogva helyeztem le a kockás vászon anyagot vissza a pultra, anya egy rosszálló pillantással díjazta fia viselkedését, aki már rég egy mangót majszolt a pultnak támaszkodva.

– Biztos rosszul aludt – fordult báttyám felé, anyja .

– Vagy valami mástól – vigyorgott rám, mint a tejbe tök.
Hunyorogva néztem, hogy még is mi baja. Persze normális jelet, vagy ne adj isten választ, nem adott.

– Aj fejezd már be! – Csapott rá anya egy konyha ruhával.

– Jolvan jolvan – tette fel kezeit, megadva ezzel magát. – Csak kíváncsi voltam, hogy ki volt az akivel este olyan sokáig kacarászott – tettete az ártatlan jó bátty szerepet.
Ellenben anya félig felhúzott szemöldökkel fordult felém, úgy , hogy kezét derekán tartotta.

– Szóval ezért vagy te ennyire fáradt – közeledett felém . – Ifjú hölgy, mostanában sokat titkolózol, és ez nem tetszik.

Érkezett teljesen elém. Megszólalt a vész riadó!

– Még is mit titkolnák? Nincs is olyanom, hogy "tini magán élet", mert eggyesek – pillantottam a macskásra, – nem hagyják, hogy legyen olyanom. Mindenről tudtok, nehéz lenne előttetek titkot tartani

– Ajánlom is, hogy ne legyen titkod – szólalt meg az újság olvasó. Grimaszolva néztem rá, ezt bezzeg meg hallja a tata.

– Na jolvan, akadjatok le – mentem és ültem fel az egyik bár székre. Folytattam a kezemben lévő sárga gyümölcs evését,  miközben megnyitottam a telefonom.  Szokásosan nem fogadott halomnyi értesítés, Hyunjin és Seungmin baromságain a kívül. Abból volt bőven.
Vissza léptem a tegnap esti chatbe .

Videóhívás ~Felix~
23.05-04.58
Hívás idő: 5óra 53perc

Mikor megláttam, hogy öt óráig beszélgettünk, konkrétan ki estek a szemeim. Már fogalmam sincs mit tudtunk beszélni öt órán keresztül, de azt tudom, hogy mindketten szakadtunk a röhögéstől. 
A tegnap esti emlékek feljövetelétől akaratlanul is elmosolyodtam, ezt pedig idióta báttyám vállba bökdösése jelezte.
Komoly arcal néztem rá, hogy fejezze be ezt az irritáló tevékenységét, de Ő azt a tipikus perverz mosolyát vette elő.
– Mit akarsz? – Kérdeztem annyira halkan, hogy csak mi halljuk.

– Ki volt az tegnap? – Arcán még mindig ott ült az a mocskos vigyor.

– Higgadj .

– Ahjj ne már. Mondjad !  – Suttogott erő teljesebben. 

– Higgadj !
Parancsoltam rá , de ő ismét bökdösni kezdett, csak most az oldalam. Elkezdtem csapkodni a kezét, de közben folyamatosan figyeltem, hogy lássák- e anyuék amit mi csinálunk.
Már annyira bökdösött, hogy majdnem ki esett a készülék a kezemből. Telibe talpaltam  az oldalát, amire olyan drámaian borult le a csempére, hogy azt Dicaprio is megirigyelné.
Kezem elé kaptam azonnal szám, hogy ne jöjjön ki a hangos nevetésem.