Maffia gyermekei.

- 16 -

testvérek

Kevés kocsikázás után, mint két puding feléledtünk. Jeongin kiszállt majd a sofőr melletti ülésnél lévő ablakon be hajolt.
—Mindjárt jövök, addig maradjon itt  és te is maradj ott.-mutatott rám.—neked kell valami?

—Hozol nekem csokit?

—Milyet?-kérdezte miközbe egyre jobban hajolt be.

—Mindegy. CSOKI! -ezzel a lendülettel ment is volna, de hát Jeongin az Jeongin.  A feje akkorát koppant mint a jelenleg elrohadó agysejteim akik küzdenek nap mint nap az életben maradásért. Hogy tudott ekkorát koppanni a feje?
Hangosabb volt mint amikor Minho ordít. Szerencsétlen .

—AHH!!! BASZKI!!!-fogta fejét miközben egyre távolodott.
Röhögésem egy asztmás kecskét játszott ami éppen meghalni készül miközben egy méreg drága ruhában van, és egy élő puding.
PUDING!!
A vissza pillantóbol a sofört néztem ahogy próbál nem nevetni, mert hát ügye nem !!
Nem nevetheti ki , legalabb is nem nézik jó szemmel ha a fölötted álló személyt ki neveted,  de basszus ő is ember.

—Nyugodtan adja ki, mind ketten tudjuk hogy szerencsétlen!-mondtam előre hajolva. A férfi csak fejével biccentett és olyan röhögésbe kezdett hogy be verte a fejét a kormányba. Szemeim nagyobbak lettek mint Changbin idegösszeroppanása.
Már feküdtem a kocsiba hasamat fogva hogy be verte a fejét , csattant a homloka!
Ma ilyen hivatalos homlok csattogós nap van!! Mindenkinek csattog a homloka???

Jeongin egyszer csak hirtelen kiszakítja az ajtót ami valamiért vissza baszódott és be lökte a kocsiba , egyenesen az ölembe esett és ott el is terült. Elfeküdt.
Majd mostmár normális viselkedéssel folytattuk utunkat.
Szemét becsukta és úgy hagyta hogy szórakozzak a hajával. Ilyenkor olyan édes.
Hol szivecskét alkottam tincseiböl hol szarvakat csináltam neki.

—Jól érezted magad?

—Igen, nagyjából jól.-válaszoltam.

—Most mosolyogsz ügye?-tette fel a kérdést miközben megmutatta fogsorát.
Nem válaszoltam rá semmit, játszottam tovább tincseivel.
Csoda hogy nem alszik el az ölemben.

—Nehogy be aludj az ölembe, legalább bird ki hazáig..-szóltam hozzá.

—Régen te aludtál az én ölembe, meg amúgy nem alszom.-válaszolt gúnyosan.
Mivel szemei csukva volt , megérdemelte a sok grimaszt.

—Szerinted normális hogy 30 perce nem érzem a jobb lábfejem?-kérdezte össze húzott szemöldökkel. Persze hogy nem normális. Miért lenne az?

—Biztos elzsibbadt ,mozgasd meg.

—Nem bírom. -mondta erőlködve. Oda néztem a lábához , a bal az fel volt húzva a jobb meg egyenesen volt kinyújtva.  Ilyen kicsi lába van?

Közelebb hajoltam a job lábához hogy jobban lássam miért nem tudja , és láttam hogy rá van csukva az ajtó. 40 perce ott lifeg kint miközben megyünk. Nem bírtam abba hagyni a röhögést. Ott kint lifeg a lába.
Jeongin ilyedten ült fel és ordított miközben saját magán röhögött.
A soför megállt majd azonnal kiszálltam a kocsiból és kiszabadítottam az eddigi lábát .
Mit láthattak a járókelők? Egy random láb kint lifeg miközben megy a kocsi? Él még az az ember? Bátyám elvette a lábát majd azonnal le vette róla a cipőt, zoknit. A lába teljesen el volt lilulva. Ibolya színben pompázott.