Maffia gyermekei.

-30-

-Csak most értünk be augusztus első hetébe, Hermina elkezdett fogyókúrázni, edzeni, sminkelni,öltözködni. Egész nap magasban mászkált, a lakásban és kint is. Enni csak naponta háromszor evett, számolta a kalória bevitelét. Minden este a szobájában edzett, hogy apjának már ne legyen nagyobb teher vállán. Minden reggel sminkelt, és minden este keserűen nézett szembe tükörképével.
Lábai sebesek voltak , feltörte a cipő. Teste megterhelt volt.
   Szabad idejében tánc terem padlóját koptatta,  de nem hip-hop-ot. Klasszikus táncokat gyakorolt, hogy nőiesebb mozgása legyen. Minden napi órái után +4 órát tanult. Hogy okosabb legyen.
Csendes lett, hogy ne zavarjon senkit. Nem kért segítséget, nem mesélt hogy telt az napja. Nem viccelődött testvéreivel,  nem akarta zavarni őket. Nem ment anyjához ruha tanácsokat kérni, nem akarta zavarni, fárasztani.
Nem ment apját nyaggatni, nem hívta Hant lelkizni, nem kért segítséget Changbintől az edzéshez. Nem ment cicázni, sem Lucashoz. Felix is több napot volt otthon, hisz Mina nem igazán ment sehova.
Minho..nos nem vette észre húga viselkedését,  azt gondolta úgyse vette magára. Ha vele szembe jött, a kisebb csak mosolygott, nem látta arcát amikor egyedül volt.
Volt neki lelkiismerete,
"lehet kicsit durva voltam vele.."
de , gondolta hogy nem ment mélyre .
Mélyebbre ment mint valaha...
Jeongin hiányolta húga aktivitását, nem mintha Minho nem szerette volna legkisebbet,  de nem tudta hogy azok után hogy kéne bocsánatot kérnie. Nem látta úgy , hogy húgát mélyen sebezte volna meg. Így inkább próbálta kerülni a kisebbet... neki sem könnyű.
Nos..a róka kezdett észre venni valamit. Napokat töltött azzal hogy megfigyelje mi baja a lánynak. S,bár eleinte nem jutott sokra , ezért mélyebbre ásta magát.
Látta amikor a tánc terem tükrös falában combjából fog le , hogy kissebb legyen.
Látta sebes lábára húzni az elegáns cipőt.
Látta gyakorolni menését.
Látta magára erőltetni a táncot.
Látta este edzeni.
Látta, ha éhes akkor sem eszik már, hisz megvolt a napi kalória bevitele.
Látta órákig tanulni.
Látta , látta hogy küzd amikor egyedül van , egy fájdalom ült ki a lány arcára. Soha nem látta még így legkisebbet, mindig vidám volt és mosolygott. De most az a mosoly amit lát, hamis.
Olyan érzése volt mintha valaki kihalt volna a családból.
Egy boldog, humoros, hiperaktív kislány, ki akkor is mosolyog ha leszidják s fejmosást kap.
Nagyon, nagyon sokat gondolkodott.
Miért?
Miért teszi ezt magával?
Ki szólt neki? Ki bántotta?
Egyre gondolt..az nap este , amikor megjött a vásárlásból.
Éjfélt ütött az óra, húga sírva állított be a szobába. Riadtan ült fel hogy mégis mitörtént.
Csak annyit mondott a fialabb:
"Tényleg én vagyok a család szégyene?"
Jeongin nem értette honnan szedett ekkora hülyeséget.
Az este báttyánál aludt Mina.
Másnap teljes lelki békében kelt fel, így nem is foglalkozott vele.

Végre vége lett a francia órának, szörnyű, nem értem.
Az orosz még nehezebb, azok betűk! Szörnyű!!
Fáradtan döltem hátra. Ki gomboltam ingeből egy gombot, nagyon is meleg van.
Fáradt vagyok már, de nem adhatom fel. Még messze van az amit el akarok érni.
—Sziaaa Zümi!!-kiáltott Jeongin.
Nem tudom miért jött ma haza ilyen korán, de az ő dolga, nem fogom megkérdezni.

—Hali!-mosolyogtam rá.

—Mi jót csinálsz?-huppant mellém , nyakkendőjét lazította .

—Most lett vége a franciának.