Je te déteste mais je t'aime

3. rész

✵ 2021. december 31. ✵

Reggel hamarabb kelek mint Zane, ezért nagy nehezen kiszállok mellőle az ágyból, felveszem a köntöst, majd kimegyek a konyhába és lefőzök egy kávét.

Kávé nélkül el sem tudnám képzelni az életem. Míg nem iszok meg legalább kettőt addig egy banya vagyok, de tényleg.

Igaz lehet ez miatt nem tudok, úgy aludni ahogy szeretnék, de ma ahhoz képest hogy keveset aludtam frissen ébredtem. Talán Zane-nek köze van hozzá?

Elég valószínű. Sokszor vannak rémálmaim néha arra kelek, hogy teljesen leizzadtam és mindenem csurom víz.

Lefőtt a felfrissítő, szóval gyorsan kiöntöttem őket egy-egy bögrébe. Hangokat hallok a hálószoba felől talán Zane mocorog, és azért. Más nincs itt tehát ez az egy lehetőség van.

Gyorsan fel kapom a poharakat a pultról majd a háló felé veszem az irányt. És igen Zane felkelt.
Hurrá.

-Jó reggelt Li! -mondja kedvesen, majd felül az ágyba és nyújtózkodik egyet. - Köszönöm a kávét kedves.

-Jó reggelt pókocskám. -mondom neki, majd átnyújtom az ő kávéját.

-Ma mikor szeretnél vissza indulni Monacóba? -teszi fel a kérdést miközben belekortyol egyet a kávéba.

-Lassan menni kéne, de ma én nem megyek be dolgozni. Szóval ha kidoblak ott az megfelelő? -kérdezem majd én is ugyan úgy teszek ahogy ő.

-Oké, akkor majd ott rakj ki aztán majd úgyis beszélünk. -bólogat, majd egybe lehúzza a pohár tartalmát. -Kimész még felöltözöm?

-Minek? -értetlenkedem, hiszen tegnap láttuk egymást.

-Csak menj, és öltözz. Sietek, a nappaliban találkozunk.

Bólintok egyet, majd kisétálok az ajtón. Mivel ruhát választani nem igazán tudok, mert semmim nincs itt így marad az amiben eljöttem. Kicsit mondjuk lehet hideg van hozzá, de míg leugrunk a kocsihoz megfelel.

Mivel mikor én már kész vagyok de Zane még sehol, így írok pár munkásomnak, hogy hogyan haladnak az üggyel. Szeretem ha mindent leinformálnak.

Pár perc múlva szerencsére Zane is megjelenik, úgyhogy hamarosan indulhatunk is vissza Monacóba. Jut eszembe nem sokára megyek haza magyarba, várom is meg nem is.

-Na főnök asszony mehetünk? -kérdezi Zane, majd felém nyújtja a kezét, hogy felsegítsen a kanapéról.

-Mehetünk pókocska. -mondom, majd megragadom a kezét, és felrántom magam.

-Mond Liv, mi ez a "pókocska" becenév? Ma már másodjára mondtad nekem. -a kezével idézőjelet formáz miközben beszél, és közben melyen a szemembe néz.

-Nem tudom, te is mindig úgy hívsz, hogy: Li, Édes és a többi. -teszem fel a kezemet magam elé mintha védekeznék.

-Menjünk inkább manóka. -beletúr a hajamba, majd előre siet. Tudja hogy most megölöm.

Higgadtan kilépek az ajtón majd bezárom magam után. Beállok a liftbe majd, megvárom amíg leérünk a nulladikra. A kulcsot leadom a portán, és a kocsimhoz megyek.