Je te déteste mais je t'aime

1. rész

✵ 2021. december 28. ✵

Sziasztok, az én nevem Liv Monroe.

Monacóban egy vállalkozást vezetek, amit teljesen egyedül építettem fel, több száz ember dolgozik nekem, én pedig cserébe biztosítóm a megélhetésüket.

Elméletileg mindenki elégedett a fizetésével, én pedig a munkájukkal, és ha Liv boldog akkor mindenki az. Nincs kötekedés, kirúgás, és több fele bonyodalom, ami általában minden "cégnél" szokott kenni.

Munkába nem sokszor szoktam bejárni, inkább bulizok és pasizok, ez az életem. Eldöntöttem hogy játékos leszek, és nem hagyom, hogy velem játszanak. Többé nem!

Ma készülök egy állásinterjút meghallgatni, egy fiatal ember szeretne csatlakozni a csapathoz, ami mostmár igazán jól jönne az összes kisfiú aki itt van. Ideje egy erős kezű, megbízható pasast találnom. Ő eddig ilyennek tűnik, remélem nem fogok óriásit csalódni benne.

Térjünk ki a cégre.
Egy magánnyomozó céget vezetek immáron már 5 éve. Megbízható csapatunk van, és az egész ország ismer minket. Így szinte mindegyik régióból vannak most ügyeink. Ilyenkor általában akire rábízom az ügyet, kiköltözik abba a régióba. Így kevesebbet kell autózni, olcsóbb és közelebb is lehetünk ha netán valami baj történne.
Sokszor működünk együtt a rendőrséggel, így elég sok kapcsolatom van onnan. Magyarul ha bajba keveredek akkor is simán kihúznak belőle.

Ismét sokat jár a szám, de mostmár esküszöm be fogom, - egy ideig.- ugyanis megérkezett a férfi akit most fogadni is fogok.

Kopognak az ajtón valószínű az asszisztensem lesz akivel már érkezik is a friss hús.

-Gyere! -kiabálom ki, majd belépnek az irodába.

-Miss Liv, ő itt Zane Wilson! A meghallgatásra jött. -mondja el majd, halkan kisétál az ajtón, maga után bezárva az ajtót.

A férfi, egy fekete inget, és egy fekete öltöny nadrágot visel a haja szinte tökéletesen van beállítva, és ide értem a férfias parfüm illatát. A kezein gyűrűket hord, és több tetkója is van, ami azért elég vonzó. A háta fixen valami svédasztal féle, na de ideje át térni a lényegre.

Felállok a székemről, az úr elé lépek majd kezet nyújtók neki, viszont ahelyett hogy ő is ezt tenne, megfogja a kezem és a szájához emeli. Egy lágy puszit nyom a kézfejemre.

-Örvendek, Zane Wilson vagyok, ahogyan már az asszisztense is elmondta. -engedi le a kezemet, majd megigazítja a haját.

-Örülök, hogy megismerhetem Zane. Én Liv Monroe vagyok, és nem nem vagyok Marilyn Monroe rokona! -tisztázom le mielőtt meg jönne ő is ezekkel, a faszságokkal.

-Hát gondoltam, te nem lehetnél olyan szép mint ő. -dobja vissza, esküszöm már most megsértett pedig meg el sem kezdtem vele beszélgetni.

-Khm, szóval. Foglaljon helyet kérem. -mutatok a székre, majd én is vissza sétálok a sajátomhoz és leülök.

-Ahogy óhajtja asszonyom. -mondja majd leül a székre, a térdére rakja a könyökét és a kezével támasztja a fejét.

-Rendben. Mennyi tapasztalata van nyomozásban? Hol végzett? Mennyire precíz a munkájában? Mennyit kér a munkájáért? Hol dolgozna a legszívesebben?Melyik fajta ügyekben? -felteszem az összes kérdést és egy kifejtős választ szeretnek kapni, de belőle kiindulva nem tudom mi lesz..

-Elég sok kérdés, ez. Miért nem kérdezi meg egyből akkor már hogy mekkora a faszom? -komoly az arca egy cseppnyi jelet se látok arra hogy neki állna mosolyogni, és ez jó. Komoly marad az ilyen témáknál is.