Fogságban | Bill Kaulitz ff.

Martha

Sokat gondolkodok, gondolkodtam az elmúlt napokban. Lassan már kettő hónapja, hogy az életem hatalmas fordulatot vett, és teljes mértékben megváltozott.

Egyre nehezebben tudok Billre gyilkosként tekinteni, hiszen amióta itt vagyok nem is volt egy áldozata sem, azon az egy nőn kívűl. Egyre inkább csodálom Őt. Nem tudtam, hogy csak beletörődtem-e a helyzetembe, vagy sem, de már nem érdekelt. Úgy éreztem rengeteg közös van bennünk, és hogy nem a véletlen műve volt a találkozásunk. Ezek a gondolatok kísértettek már egy ideje. Most is így volt, a nappaliban lévő kanapén ültem Billel szemben. Könyvet olvastunk, vagyis csak Ő, hiszen én a gondolataimmal voltam elfoglalva. Olyan ártatlannak tűnt, ahogy csak ült és szorgalmasan olvasta a könyvet. Nem tudtam róla levenni a szemem, olyan csodálatos volt.

Ne bámulj már. szólalt fel Bill, de a szemeit nem vette le a könyvről.
Bocsánat. feleltem halkan, majd én is a könyvre szegeztem a tekintetem, amit én olvastam. Ez nem tartott sokáig, ugyanis újra elkezdtem Billt nézni. Egyszerűen nem tudtam nem Őt nézni.
Ne bámulj! kiabált rám erélyesebben. Nem válaszoltam, de már nem néztem. Bill vezetékes telefonja csörögni kezdett, Ő oda sietett majd felvette azt.

Haló, ki az? beszélt a telefonba. Nem, nem én vagyok! Nem, nem fogok elmenni! mondta Bill, majd letette a telefont. Bill visszajött hozzám, majd leült.
Figyelj Y/N. szólt hozzám.
Ma elmegyünk valakihez. Szeretném, ha megtennél egy szívességet. mondta Bill.
Mi lenne az? kérdeztem, miközben kíváncsian néztem rá.
Szeretném, ha eljátszanád, hogy a barátnőm vagy. Csak viselkedj kedvesen, ne beszélj sokat és legyél illedelmes. felelte Bill
Rendben. válaszoltam. Nem igazán értettem, hogy miről beszél, vagy, hogy hová megyünk már megint, de nem kérdezősködtem. Bill intett nekem egy jelzésként, hogy most rögtön indulunk, így hát mentem utána. Kocsiba ültünk, és elindultunk az úti cél felé, amit én nem tudtam, hogy hol van.

Az egyik nevelővel beszéltem telefonon. Az egyik nevelő az árvaházból. Pár évente felhív, és mindig elmegyek hozzá. Ne kelts rossz benyomást, viselkedj úgy, mintha szerelmes lennél belém, és én lennék az álom férfid. A többit bízd rám. mondta miközben vezetett, én pedig csak bólogattam jelezve azt, hogy megértettem.
Bill leparkokt, majd kiszáltt az autóból, és én így tettem. Egy ház felé vettük az irányt, majd Bill bekopogott az ajtaján. Egy idősebb asszony nyitott ajtót nekünk.

Billy! Hát eljöttél! És a csinos kis barátnődet is elhoztad!? mondta az asszony Billnek.
Igen Martha, eljöttünk. felelte Bill, majd bementünk az asszony házába. Egy nappaliba érkeztünk, és helyet is foglaltunk.
Jó sokat változtál ismét Billy, mesélj, olyan rég láttalak! mondta Martha Billnek. Érdekes volt, hogy Billt Billynek szólítja, de szerintem aranyos volt.
Nincs semmi újdonság Martha, minden ugyanolyan. felelte Bill.
Kértek valamit inni? Esetleg süteményt? Kérdezte Martha, majd felállt, és a konyhába vette az irányt, és egy tálca mogyorós süteménnyel tért vissza.
Tessék Billy, a kedvenced! Mindig ilyet ettél az otthonban Tommyval. mondta
Bill nem szólalt meg, csak nézett maga elé. Most nagyon más volt, mintha szorongott volna.

Martha, sose ettem meg a mogyorós süteményt, mert allergiás vagyok a mogyoróra. mondta Bill.
Oh bánom is én, mindig is olyan válogatós voltál már kiskorodban is! Na, és hogy ismerted meg ezt a csodaszép hölgyet? kérdezte
Egy bárban találkoztunk. felelte Bill.
Igen, és egyből bele szerettem Billbe! Szerelem volt első látásra! szólaltam meg én is. Bill a legkedvesebb, legédesebb és a leghelyesebb férfi az egész világon!

Billykém, hallod ezt mennyire szeret téged ez a lány? mondta Martha, majd nevetni kezdett.
Igen, én is ugyan ezt gondolom Y/N-ről/ról, Ő a leggyönyörűbb nő, akivel valaha találkoztam. szólalt meg Bill is.
Martha felállt, majd egy szekrény felé vette az irányt, és egy fényképpel tért vissza.
Nézd drágám, kiskorában is milyen  aranyos volt!

Bill szemszöge:

És kié a kutya a képen? kérdezte Y/N.
Billy kutyája volt drágám! Brunonak hívták.

Mit mondtam a szaros kis vakarcsról Billy?! Mit mondtam, mi lesz ha mégegyszer ezt csinálja?!
Martha ne! Kérlek ne csináld! Engedd el!

Nagyon édes. felelte Y/N. Merre van a mosdó?
Billy, mutasd meg neki! szólt hozzám Martha.
A konyha felé mész, és jobbra fordulsz. feleltem, majd Y/N felállt, és elindult a mosdóba.
Nagyon örülök neked Billy, akárhányszor jössz, mindig van valami újdonság! mondta

Nos, igen, de sajnos szerintem ideje indulnunk Martha, még rengeteg dolgunk van. mondtam, miközben Y/N is visszajött.
Máris mennétek? kérdezte
Igen, még elmegyünk vacsorázni is valahová. feleltem.
Hát, jólvan akkor, de majd gyertek máskor is! mondta, majd kikísért minket.

Y/N szemszöge:

Bill az autójához sietett, és be is ült. Én is helyet foglaltam az anyósülésen, de Billel valami nem volt rendben.

Jól érzed magad Bill? kérdeztem tőle.
Igen, minden rendben. felelte, majd vezetni kezdett. Hazáig csak vezetett, és nem váltottunk egy szót sem. Ahogy hazaértünk,
Bill a szobájába sietett, és bezárkózott. Nem akartam így egyedül hagyni Őt, tudtam, hogy valami nincs rendben. Bill szobája felé vettem az irányt, és bementem. Bill az ágyban feküdt. Lefeküdtem mellé, majd átöleltem.

Mi a baj Bill? kérdeztem tőle.
Nincs semmi bajom Y/N! válaszolta
De teljesen máshogy viselkedsz, amióta Marthanál voltunk! mondtam neki
Martha sose volt olyan jó, amilyennek mutatja magát!
Akkor miért mentünk el hozzá?
Mert muszáj volt. felelte.
Miért volt az? kérdeztem tőle értetlenül.
Mert az volt és kész! kiabált rám, majd csöndbe maradtam.

Figyelj Y/N, az lesz a legjobb, ha most veszünk egy fürdőt aztán pedig összebújúnk. mondta, én pedig csak bólogattam neki. Ő felállt, és a fürdőbe ment. A fürdőhöz mentem én is, és bekopogtam az ajtón.
A kádban vagy már Bill? kérdeztem tőle
Igen, miért? felelte.
Bemehetek? Csak hadd üljek a kád szélén, és beszélgessünk. mondtam neki
Nem, dehogyis! felelte
Kérlek Bill, itt kinnt olyan hideg is van. mondtam neki
Jólvan, de ne nézz rám! Ha rám nézel esküszöm, hogy itt helyben kicsinállak! mondta, majd bementem a fürdőbe, és leültem a kád szélére.

Olyan vagy most, mint egy kisfiú Bill. mondtam
Világosan elmondtam, hogy ne nézz rám! felelte kicsit mérgesen.
Nem néztem, csak elképzeltem. feleltem neki, majd ránéztem. Bill kiszállt a kádból, felöltözött, és kiment.
Én is vettem egy gyors fürdőt, majd visszamentem Bill szobájába. Bill ismét az ágyban feküdt, majd lefeküdtem mellé.

Amit korábban mondtam, hogy összebújúnk nem gondoltam komolyan. mondta
Kár, pedig örültem volna neki. feleltem neki Mindketten hanyatt feküdtünk, és tekintetünket a plafonra szegeztük. Egy lassú mozdulattal megfogtam Bill kezét, majd egymásra néztünk. Ő elhúzta a kezét az enyémtől, majd az ablakon nézett kifelé. Én végig csak Őt néztem. Bill újra rám nézett, és közelebb jött, majd én is. Megfogtam újra a kezét, Ő pedig gyengéden megcsókólt. Óvatosan odahúzott magához, és szorosan átölelt. Adott egy gyengéd csókot a fejemre, és így feküdtünk összebújva több percen keresztül, majd Bill szuszogására lettem figyelmes.