Egy Új Élet Veletek

30.fejezet

Reggel fél 6kor felkeltem, nem tudom miért. Nem voltam álmos ezért lementem a földszintre a konyhába. Senki sem volt még lent. Nem tudom mit gondoltam, de inkább visszemntem Rachel szobájába és kimásztam az ablakán a tetőre és ott néztem meg a napfelkeltét. Nagykabátban és cipőben mentem és plusz pokrócot is vittem ki, mert -2fok volt. Tudom furán hangzik, de én nagyon szeretem a hideget. A hó, a korcsolyázás, a fagyos idő,mind olyan közel áll hozzám.

Hamar elrepült az idő és azon kaptam magam, hogy fél 7 van és Rachel kinéz az ablakon és behív. Kiválasztottam egy outfittet a gardróbjából és elindultunk 7kor hazafele a cuccaimért.

-Nem akarom, hogy meglássanak ezért inkább, az ablakomon át megyek be!-mondtam és az ablakom felé.

-Ez nem szükséges Kitty...-próbált lebeszélni a lány engem az ötletemről.

-Dede!-mondtam és felmásztam terasztetőre onnan meg a szobámba.

Megpróbáltam halkan és hamar összepakolni a cuccaimat. Mikor kimásztam az ablakon hallottam lépteket az ajtóm felől, ezért gyorsan leugrottam Rachel mellé.

Egy színpadias mozdulat után elindultunk a Starbucksba. Kikértük a kávénkat. Mikor kiléptünk az ajtón megláttam Javont, Jadent, Fruzsit, Jaylát, Juliet és Kyleet. Abban a pillanatban összerezzentem. Gyors felvettem a kapucnimat és gyorsabb tempóra váltottam. Hála égnek bementek a Starbucksba, szóval nem kell egyszerre suliba mennünk. Rachel csak nézett rám, de elmagyaráztam neki amire csak egy megvető nézést kaptam.

Egyszercsak azt éreztem, hogy valaki átkarolja a vállamat.

-Te meg miért menekülsz előlünk?-kérdezte a mellettem sétáló Javon.

-Nem menekülök!-mondtam durcisan, amire Rachel elkezdett köhögni.-Fulladj meg!-mondtam neki mérgesen. Ő csak nevetett.

-De most komolyan Törpe! Mi a gond?-kérdezte még egyszer a fiú.

-Nincs gond! Kell, hogy legyen gond, hogy ne lógjak 0-24 veletek? Nem! Most Rachellel voltam, nem veletek és ez gyakran így lesz!-mondtam és leütöttem a kezét a vállamról.

-Ez nem volt szép tőled!-mondta Rachel mérgesen.

-Tudom, de most nem szeretnék a Waltonok közelébe lenni! Érted?-kérdeztem lehajtott fejjel.

-Nem csak Fruzsiról van szó? Ugye?-kérdezte elhúzva a száját, én meg csak megráztam a fejemet.

-Még nyáron volt ez először...-kezdetem bele a mondandomba.(Hogy mi történt, azt majd egy kicsit később tudjátok meg).

-Ohh...Szóval azért nem akarsz beszélni velük, mert tudod, hogy elmondanád valamelyiknek? Ne hülyéskedj! Attól még beszélhetnél velük!-mondtam megölelve engem Rachel.

-Tudom, de most kell egy kis tér!-mondtam visszaölelve a lányt.

-Nálunk addig lehetsz ameddig jól esik!-mondta kedvesen.

-Köszönöm!-mondtam még erősebben ölelve.

-Menjünk órára, oké?-kérdezte tőlem.

-Oké! A végén elkésünk!-mondtam már nevetve.

Ma megint unalmas nap volt. Második napon kaptam egy 1est irodalomból, mert a tanárt nem érdekelte, hogy most jöttem, de kell neki jegy félévre, hogy lezárhasson. Plusz poén, hogy eddig az elmúlt évben, magyarirodalmat tanultam. De sebaj. Már csak 4 év van a gimiből. Mindenki azt mondja, hogy ez lesz életem legjobb időszaka, hát nem!

Utolsó előtti órán kimentem mosdóba, amikor valaki hátulról visszahúzott.

-Ez már zaklatásnak minősül!-mondtam fapofával Javonnak.