Zelda
Hilda teljesen elkényezteti ezt a lányt, egyáltalán nem köti magát az egyezségünkhöz, ami alapján a nevelése az én feladatom lenne. Egy hatalmas boszorkány, minden idők legnagyobbját nevelném belőle. Erre a húgom mindent elront. Mindig mindent elront.
Pedig, ha valaki képes Sabrinát féken tartani, az én vagyok. Képzeljék csak el, hogy sétálok be a templomunkba, és mindenki összesúg, mikor meglátnak. „Ő Zelda Spellman? A példaképem! Bárcsak engem is ő tanított volna meg mindenre!" Igen, ezt tennék, ha Hilda hagyná. Láthattuk, hogy mivel jár, ha elkényeztet egy gyereket, van már tapasztalta benne. Szégyent hoz a Spellman névre.
Végre nem csak azért emlegetnének, mert nagyszerű bába voltam, mielőtt visszavonultam, hanem mert egy igaza mester. Aki nem mellesleg egy Nő lenne! Kíváncsi lennék Blackwood arcára, ha hallaná ezt. Megvetne még a gondolatért is, de nem bánom!
Visszatérve Hildára és a szégyenre, amivel ősi családunkat sújtotta. Ábrándaimból elképzelt sugdolózás megtörtént, de nem abban az értelemben, amit vártam volna. Nem tiszteletből mordultak fel. Pedig, aki a hibát vétette, nem én voltam, mégis tőlem várták, hogy megoldjam. Szerintük, nekem kellett volna kordában tartanom a húgom és az unokaöcsémet is. Elképesztő és hallatlan! Én ennél többre vagyok hivatott, minthogy a testvérem bébiszittere legyek.
Bár, azért be kell vallanom magamnak, hogy akkor, de még most is aggódok miatta, még ha nem is fejezem jól ki. Szerettem volna jó nővér lenni, de ezzel valószínű már elkéstem. Mindenki azt hiszi, hogy a szívem kőből van. Még a saját családom is így vélekedik, pedig ez nem igaz. Csak szigorú vagyok, és van tartásom, ennyi az egész. Dicsőséget fogok hozni az egész családunkra. Megérdemeljük.
Megérdemlem!
YOU ARE READING
Zelda Spellman- a kezdetek
FantasyA 19.század közepénél járunk. Zelda, egy híres boszorkány család tagja. Három gyermek közül a középső. Egész életét beárnyékolják bátyja sikerei, amivel erős, magabiztos személyisége nem tud mit kezdeni. Ám minden megváltozik egy ismeretlen rokon ér...
