Undeniable - Tagadhatatlan | ✔️ |

1.

Nem. Hiszem. El! Ha valaki nekem ezt valaki öt éve mondja, simán pofán röhögötem volna. De még magamat is, ha ilyen gondolat támadt volna bennem! Na, de. Szépen sorjában. Ugorjunk vissza ahhoz az ominózus május 13-i napra, amikor is péntek volt. De ha nagyon pontos dátumot akarok mondani, akkor az így néz ki: 2016. május 13. péntek. Aki olyan rohadt szerencsétlen, mint szerény jómagam, az pontosan tudja, hogy az ilyen babonás napokon jobb, ha ki se kelünk az ágyból. Vagy inkább meg sem mozdulunk. Részletkérdés. Tehát. Tekintve, hogy-akkor még "csak" 22 éve-együtt éltem szerény személyemmel, teljesen ilyen programot terveztem. Aha. De van ám nekem egy legjobb barátnőm, név szerint Kerekes Lia, aki ezt totálisan nem így gondolta. Valami banális véletlen folytán felvettek mind a kettőnket a Santa Monica College nevezetű csodálatos főiskolára, így már azóta, hogy érettségi után, nyáron kiköltöztünk az Egyesült Államokba minden nap tépázzuk egymás idegeit a közös kis albérletünkben. Szóval. Mint már említettem ezt a csodás péntek 13-i tanításmentes napot az ágyban terveztem tölteni sok, sok nasival és az örök kedvenc Harry Potter filmekkel. Azonban a programom már reggel - nekem ez 11 óra, de hát kinek mi - megdőlni látszott, ugyanis Lia keltett, mégpedig azzal, hogy szó szerint kirugdos az ágyamból. Nem volt több egy rúgásnál, de az kegyetlenül fájt.

‐ Jó reggelt kívánok Drágám! - ugrott rám az ágyról, ezzel szétloccsantva a padlón.

‐ Arg... - morogtam bele a szőnyegebe.

‐ Öltözz, mert megyünk vásárolni - pattant fel rólam.

‐ Te mész. Én biztosan nem - húztam a fejemre a takarót.

‐ Oh, dehogy nem Kisanyám! Ki az ágyból, hát a nap már javába a pici pocakodat süti - rántotta le rólam a takarót.

‐ Kerekes Lia! Nem megyek vásárolni, nincs szükségem új ruhára, mert egy egyedül vagyok, mint az anyám kutyája - fordultam a hátamra még mindig csukott szemmel.

‐ Nincs is kutyája az anyukádnak - mondta értetlenül.

‐ Na, hát ez az -csettintettem. - Lia a kurva nénikédet, hogy ásnád el magad, hát megvakulok! - kaptam a szemem elé a kezem, mert pont akkor nyitottam ki az érzékszervem, amikor a barátnőm felhúzta a redőnyt.

‐ Kapd össze magad Babe,mert 20 perc múlva indulunk. És akkor is elrángatlak, ha pizsamába vagy - vágtabe a szobám ajtaját maga után. Zsörtölődve törődtem bele a sorsomba, pontosanismerve Liát, hogy ha ő azt mondja, ez van, akkor ez van, én meg max csakágálok amíg tudok. A pici fürdőmbe lépve, ami a szobámból nyílt, elővettem egytörülközőt, majd a tükör elé állva felmértem az arcom állapotát, és meg voltamelégedve.  Az elmúlt napokban úgy éreztem mikor tükörbe néztem, mint aki újra 15 és a bőre minden ellen lázad, amit bevisz a szervezetébe. Azonban most már a pattanások szépen visszahúzódtak és csak az emlékük maradt meg. Arc- és fogmosás után, visszabattyogtam a szobámba és felvettem egy átlagosabbnál is átlagosabb öltözetet. Fekete leggings, fehér pólót, amin Kygo a norvég DJ „jele" van a sarokban felé egy fekete oversized pulcsi sarkában pici fehér „Fuck off" felirattal. Lábamra egy fehér magas szárú és talpú Converset húztam és a gatyám szárát egy fehér zokniba tűrtem. Sötétbarna derékig érő hajam, kifésültem, majd szoros lófarokba szenvedtem a fejem tetején. késznek nyilvánítottam magam. Összepakoltam a kis háti táskámba a szükséges dolgokat. Iratok, pénztárca benne természetesen pénzel és bankkártyával, telefon, töltő, fülhallgató, kézfertőtlenítő.

‐ Remélem, azt tudod, hogy ezért meg kell hívnod egy kávéra a Refinery-ben - mentem ki a nappaliba Liához, aki a kanapén terpeszkedve írogatott valakivel, azonban biztos vagyok benne, hogy csak a csattanás jutott el a tudatáig, mert mint már említettem, szerencsétlen ember vagyok, így sikeresen megbotlottam a rohadt küszöbbe, és arccal előre elborultam.