💎🩵Tresure fanfiction🩵💎
OT 12 történet, mert im not gonna left out my baby Damie and Mashi 😇
‼️Kizárólag a szórakozás céljából készült!
Jó szórakozást 🫶🩵
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
---~..*♡ Jeongwoo ♡*..~---
Mikor kinyitom a szemem, ismeretlen helyen vagyok és úgy lüktet az egész fejem mint ha fejbe vertek volna. Csak a pólóm és az alsónadrágom van rajtam. Próbálok felkelni, de egy ismeretlen kar ölel. Óvatosan leszedem magamról, szerencsémre nem ébred fel, gyorsan a fürdő szobát keresem, amit a konyha után meg is találok és szerencsére tükör is van benne. Szemem alatt hatalmas karikák, nyakamon két lila folt. 'Csodás.' sóhajtok suttogva. 'Tényleg sikerült valaki mellett kikössek reggel úgy hogy mégcsak nem is emlékszek jó a felére az előző estéből.' Szerencsére van nálam egy kis apalozó amivel legalább enyhíthetem a két foltot majd ruháim hiányozó részei után nézek. Mind megvannak a szobában szétszorva, össze szedem őket és felöltözöm. Hangos lehettem, mert az ágyon fekvő fiú fordul egyet, amivel láthatóvá válik az arca. Kezdenek felvillani emlékfoszlányok a tegnap estéből. A buli után még egy parkba mentünk többekkel és ezzel a sráccal itt. Beszélgettünk sokat meg nevettünk, aztán sétálunk haza, majd emlékszem az érintésére. 'Meg kell találjam mindenemet és nagyon gyorsan elhúzni innen.' kapok észbe. Egyikünknek se lenne jó ha itt találna ébren és amúgy is kosár van ma, haza kell menjek. Sikerül megtalállnom a táskámat az előtérben a földre dobva, majd felöltözzek és kijutnom a lakásból. Odakint elképesztő hideg van és nem nagyon tudom melyik mellékutcában is vagy. Telefonomon próbálok rájönni egy térkép segítségével. Azt mondja 10 perc séta és haza tudok érni. 'Legalább rendesen felébredek addig.' gondolom, nagyrészt a fagyasztó levegőre célozva. Mikor hazaérek még nincs ébren senki, így anélkül be tudok menni a szobámba, hogy bárki kérdezzgessen merre voltam, kinél aludtam. Ha pedig nem kérdeznek, nem hazudok. Ágyamra ülök és próbálok elgondolkozni, hogy mi is történt. A fiú semmiképp nem ugrik be, hogy honnan ismerem, csak tudom, hogy láttam már. 'Talán régi gimis társ vagy valamelyik barátom bátyja?' esélyem sincs kitalálni, hátha a tegnapiak közül valaki tudja.
»Haver, megvan a tegnapi pali akivel voltam? Gőzöm sincs ki ő.«
Válasz nem érkezik Jihoontól, gondolom alszik. Ha jól láttam egyedül ment el, szóval otthon van. Még néhányuknak akik ott voltak és néhány szónál többet beszéltem velük elküldöm, majd megnyitom Jaehyuk chatjét.
Jaehyuk »Akkor ennyit erről«
Ez az utolsó üzenete. Majdnem négy éve. Eddig azt hittem nincsen baj a memóriámmal, de kezdek gyanakodni, egy napon belül másodjára fordul elő, hogy úgy kell kikaparnom a fejemből a dolgokat. Ismertem, tényleg ismertem. Jóba voltunk, aztán eltávolodtunk. Majdnem teljesen el is felejtettem, hogy ismertem.
»Hali.«
Kezdem, de ahogy elküldöm már vonnám is vissza. Egy bocsánatkéréssel kellett volna kezdenem az utolsó üzenete után.
