💎🩵Tresure fanfiction🩵💎
OT 12 történet, mert im not gonna left out my baby Damie and Mashi 😇
‼️Kizárólag a szórakozás céljából készült!
Jó szórakozást 🫶🩵
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
---~..*♡ Jihoon ♡*..~---
Buli után még kiültünk a közelebbi barátok és társaival. Igyekeztem minél inkább a legjobb arcomat mutassam még viszonylag szétesett állapotomban is. Hyunsuk mellett maradtam amíg csak sikerült. Jaehyuk és Nana viszont végig rajtam tartották a szemüket, mintha bántani akartam volna. Suk viszont szerencsére többször leállította őket, mikor ellenem jöttek. Úgy tűnik ő hisz nekem, hogy bízhat bennem.
-Fiam! - szól apa, a szobám ajtajában állva. Gyoran az asztalra fordítom a telefonomat amit eddig néztem és felkelek a székemről. - Velem kell gyere. Lassan ideje lenne részt vegyél a tárgyalásokon. - majd távozik is. Gyomromban valami össze szorult és ettől meg is szédültem, vissza kellett üljek. Aztán megint kezembe veszem a telefont. Éppen az egyik idióta üzenetére válaszoltam, mikor apám bejött aztán még gyorsan befejezem majd lemegyek ahogy apám kérte. Ilyesztően tud nézni, mikor idegeskedik valamin és most azt teszi, nem is merek megszólalni, inkább megvárom, hogy észre vegyen. Mikor aztán felnéz, rendezi az arcát, majd megszólal. - Haladsz a rád bízott feladattal? - mélyen néz a szemembe. Aztán bólintok, ő pedig feláll és kifelé indul a kocsikulcsát felvéve. Kabátomért nyúlok majd a cipőmbe lépek és gyorsan követem. A kocsiban meg se szólal nekem pedig a gyomorkörcs múlhatatlan szorítása vonja el a figyelmem. Majd csak akkor figyelem merre vagyunk, mikor egy alsógarázs lejáratánál állunk a városban. Lemegyünk és leparkolunk egy majdnem üres hatalmas térben. Kiszállok apám után és követem. Próbálok nem azon gondolkozni mégis hova megyünk és mi lesz ott hanem inkább a gyomrom rángását igyekszem enyhíteni. Egy hatalmas üres épületben sétálunk nagyobbnál nagyobb ajtók között, majd az egyiket kinyitja és bemegy. Követem be, ahol egy hosszú asztal van, néhány emberrel a székeiben körülötte. - Ő a fiam, Jihoon. - mutat rám, mire meghajlok. - Ma velünk lesz, hogy tanuljon.
-Rendben, akkor még Wong hiányzik és kezdünk. - szólal meg az asztalfőn ülő alak. Az ő neve Han Beakhoon. Mindnek meg kellett tanulnok a nevét még elég fiatal koromban. Nagyjából nemsokkal később, mint hogy anyám elhagyta apámat és aztán a bátyámat választotta helyettem. 'Aki mellesleg most újra itt van.' szólal meg bennem a belső énem vagy mim, amivel azonnal újabb löket görcsöt kölcsönzött nekem. A Han Baekhoon nevű alak a fő főnök, aztán a többek mind apával egyrangúak. Rin Weng Zhi, Shao Long, Kim Gyuwon, apám és a már említett hiányzó tag, Zhu Wong. Ezek itt mind egy-egy titkos szervezet vezetője amik egy nagyobb rendszerben vannak benne.
-Szóval te vagy Park fia. - apámat hívhatja így, mert a mellettünk ülő kissé tetovált hatalmas izmokkal rendelkező férfi hozzám intézte a szavait. - Hallom már kaptál feladatot. Hogyan haladsz vele? - hirtelen nem tudtam szabad-e beszéljek róla, ezért nem szólaltam meg, de apám erre vállba bökött.
-Beszélj, ha kérdeznek. - aztán a nagyon szúrók szemeibe néztem majd a nagydarab férfira és beszélni kezdtem.
-Igen, haladok. Az első feladatom egy megtévesztés és beolvadás volt. - elhallgatok, mire az eddig is engem stírölő Rin Weng Zhi apámtól kérdez tovább.
