Taehyung szemszög
Jungkook ágyában keltem fel, a nyakam fájt és nem is értettem az egészet. A hotel szobában voltam...Hogyan kerültem ide? Jungkook hozott vissza? De miért? Hiszen itt volt neki Jimin, Én el mentem. Kezembe temetem az arcomat és próbáltam össze szedni a gondolataimat.
-Nézd meg a nyakadat..-Rá kaptam a tekintettem és egyből az említett területre simítok.
Megjelölt.
-De én ezt nem értem. Miért láncoltál magadhoz ha közben mást szeretsz?-könnyesedek és még jobban össze zavart. Ki kelek az ágyból és el kezdek az ajtó felé sietni. Őt ki kerülöm és megyek is le a nappaliba ahol fel veszem a kocsi kulcsát
-Nem hagyhatsz el..-Nem érdekelt csak ki mentem.
-TAEHYUNG ÁLJ MEG-Hirtelen meg álltam és rá kapom a fejem. Lassan elém sétált és le nézet rám. Nem mond semmit csak a szemeimbe néz és vár, hogy mire gondolhatott azt nem tudom de a szívem majd kiugrott a helyéről. Egyre közelebb hajolt arcomhoz és én csak pislogtam rá.
-kook-suttogom szinte már ajkára-Ne...-Nem tudtam be fejezni mert lassan ajkaimhoz érintette párnácskáit. Teljesen le fagytam és nem tudtam mit kéne csinálnom. Most tényleg megcsókolt? Viszonozzam? Annyira agyaltam ezen a kis "csókon" észre se vettem, hogy már el is hajolt tőlem.
-Az enyém vagy, szóval nem hagyhatsz el baby- simít ajkaimra és lassan ki megy a kertbe. Mellkasomra teszem a kezem és próbálom rendezni a légzésem meg a szívverésem is, de valahogy nem birok meg nyugodni. Megcsókolt ami inkább egy puszi volt de lassan tényleg kezdem fel fogni, hogy Jungkook lépet felém. Az idegeségem és a zavarodottságom hirtelen teljesen elszáll és majd ki ugrottam a bőrömből. Megjelölt és meg is csókolt. Vigyorogva mentem a konyhába és csináltam a dolgomat. Remélem hamarosan jobban össze hangolódunk.
Lassan le telt a nászutunk és vissza mentünk a birtokára. Utáltam itt lenni hisz Jimint le se lehet vakarni Jungkookról. Így nehéz a közelébe férkőzni főleg úgy, hogy mostanában egyre jobban kívánom az alfa közelségét. De nem adom fel így ma csináltam kooknak reggelit és fel vittem neki egy tálcán. Be szerencsétlenkedem magam az ajtón és lassan az alvó alfához megyek. Le teszem a tálcát az éjjeli szekrényre és le ülök az alfa mellé.
-Kook-hajolok hozzá és simogatni kezdem arcát.-Ébresztő hoztam neked reggelit-Mosolygok.
Nyitogatni kezdi szemeit és álmosan néz rám. Viszont meg ugrok mert fenekemre csúszik a keze.
-Oh más reggelire gondoltál-Vigyorog rám én pedig el húzódom tőle.
-perverz nyúl-Teszem keresztbe a karom de amint meg halom, hogy kuncog egyet akkor és is elmosolyodom. Amikor fel ül lassan az ölébe teszem a tálcát.
-Ma szeretném ha velem töltenéd a napot- arcát figyelem de nem néz rám. -Ma van Jiminel az 5.évfordulónk...Majd máskor veled töltöm- Össze borzolja a hajam és enni kezd de az én kedvemet elégé el rontotta az, hogy ma megint Jimin lesz vele.
-Boldog év fordulót.. Remélem a házasági évfordulónkon végre el töltesz velem is egy napot
Fel álok és ott hagyom. Komolyan tényleg egy napot nem tölt velem? Jó oké évforduló de a többi nap? Vagy az előző napok? Meg rázom a fejem és fel veszem a pulcsimat, ki vettem Jungkook kabátjából az e-cigijét és ki mentem a ház elé. Be nyomom a kis gombot és számhoz emelve a készüléket bele szívok. Ahogy le tüdőzöm a füstöt lassan ki fújom ajkaim között. Szembe kell néznem a valósággal még ha nehéz is. Igazából egy dolgot várok, a lázamat mert ha terhes leszek ott lesz életem legfontosabb embere. Már csak azt nem értem miért nem jött még meg a lázam hisz már meg kellett volna jönnie.
{Taehyung} fel kapom a fejem és keresem szememmel Jungkookot de nem látom sehol.
{Este nem leszek Jiminel, most elviszem ebédelni de utána készülj el. Ma körbe vezetlek a falkában} Bólintok és mivel rá jöttem, hogy a kötelékünk miatt tud így velem beszélni így meg próbálom és is.
{Csak ha velem leszel este...} Egy kis szünet után végre válaszol.
{Rendben veled leszek} Elvigyorodom és fel rohanok a szobámba, hogy össze pakoljak és ki válaszam az esti ruhámat. Viszont mást is ki választok, egy hasonló szettet választok mint az első nászuti éjszakán.
Jungkook tényleg körbe vezetett a falkán és nagyon élveztem mikor a gyerekek futottak oda hozzánk és köszöntek nekünk. Egyszerűen gyönyörű a hely ahol van a falkájuk, a miénk is szép de itt valahogy más. Egyszerűen szerelmes vagyok itt mindenbe, viszont egy valakibe tényleg kezdek bele esni. Kb el olvad a szívem amikor Jungkook karjaiban egy kislány van és kook ép magyaráz neki valamit. A kislány csak mosolyogva hallgatja a következő törzsfőt és vigyorog rá. Be harapom a szám és elképzelem ahogy majd a mi kislányunknak mesél valamit, ahogy majd a lánya néz majd rá csillogó szemekkel. Oda megyek hozzá és miután le rakja a kislányt magam felé fordítom és szájára puszilok.
-Be fog sötétedni indulni kéne-mosolygok rá bár a puszi miatt el pirulok. Azt hogy hogyan volt erre bátorságom nem tudom de nem is nagyon érdekelt per pillanat. Jungkook meg fogja az egyik kezem és lágyan elmosolyodik.
-Menjünk haza asszony- vigyorog mert tudja, hogy ezzel mindig fel húz és meg akarom csapni de el kapja a kezem és magához ránt. -Aranyos ahogy mindig felhúzlak- mosolyog és szájához emelve kezeim rá csókol. Én teljesen el pirulok és ki húzva kezeim kezéből el fordulok és haza indulok. A szívem újra őrült tempóban jár és még nem is otthon vagyunk az ágyban. Mik fognak rám várni este...
