Reggel elég korán fel kelek és realizálom, hogy Jungkookhoz vagyok bújva még mindig. Lassan fel nézek rá és figyelem alvó arcát, egyszerűen gyönyörűnek találom. Kicsit irigykedek is Jiminre, hogy kook őt szereti. Bár ugyan olyan jogom van nem? Hisz a neje vagyok...Kicsit feljebb tornázom magam és közelebb hajolok arcához. Fel simítok hasán óvatosan és próbálok úgy csinálni mindent.hogy ne keljen fel. Lassan ajkaihoz hajolok de mielőtt meg tenném el húzódom és ki megyek a szobából. Nem értem miért vagyok ennyire nyuszi de biztos vagyok benne ha felkelt volna leszid... Neki úgy is ott van Jimin, Én nem azért lettem neki. Majd szülök neki egy örököst, ahogy Édesanyám mondta. Vajon ha terhes leszek meg változik a véleménye rólam? Vagy akkor is más lesz neki az első? Szomorúan le mentem a konyhába és meg csináltam a reggeli teámat amit ki vittem a kertbe és le ültem a fotelba.
-Ne agyalj hülyeségeken Taehyung úgy se történik semmi- Bele kortyolok a teámba és néztem a felkelő napot. Ábrándoztam róla milyen kellemes lenne kookal közösen. Ő mögöttem ülne és át karolná a derekam én pedig hozzá bújva élvezném a nap első sugarait.
Meg ráztam a fejem a buta gondolatra és a maradék teámat is meg ittam. Viszont arra nem számítok, hogy csengetnek. Lassan fel álok és be battyogok de ami ott fogad az össze töri a szívemet. Jungkook az akinek az ölében Jimin van és falják egymást. Észre se vettek és nekem le folyik egy könnycsepp az arcomon és a bögrémet is ki ejtem a kezemből. Rám kapták a fejüket én meg elkezdtem össze szedni a szilánkokat majd miután gyorsan ki dobtam fel futok a szobámba. Miért? Tényleg ezt érdemlem, hogy a nászutunkon is Jiminel legyen? Utat engedek könnyeimnek és kezembe temetem az arcomat. Fájt és nem tudtam el nyomni ezt magamban, megint halom őket ahogy a szobában élvezik egymás társaságát így elő veszem a bőröndöm. Be pakolom a ruháim és le megyek, egyenesen a bejárati ajtó felé és ott hagyom a házat. Nem érdekelt az se, hogy ebből nagy baj lesz de nem birtam abban a házban maradni.
A közeli parkban meg álltam és le ültem egy padra, a bőröndömet magam elé vettem és rá döntöttem a fejem. Nem tudtam hova mehetnék hisz anyuékhoz nem mehetek vissza, Jungkook nagy birtokát meg nem tudom hol van így maradt a park. Nem tudom meddig ülhetem ott de egyszerűen nem akartam vissza menni. Nem vagyok az omegája,hogy hiányoljon... Csak egy gyűrű van az ujjamon amit a szüleink akartak. Ott kelet volna hagynom a gyűrűt is... Talán a szerelmének kéne hordania nem pedig nekem, Hiszen irántam semmit nem érez. Kényszeríteni meg nem fogom semmire, hisz az a legrosszabb.
-TAEHYUUUNG- halom meg a távolból Jungkook hangját és oda kapom a fejemet. Nem akartam el hinni így fogtam a bőröndöm és tovább álltam. Találtam egy kisebb hotelt ami nem volt olyan drága és ki fizetve egy szobát fel pakoltam. Itt nem fog meg találni és én is gondolkozom majd egy kicsit.
Jungkook szemszöge
mikor Jimin meg jelent és az ajkaimra mart nem bírtam vissza fogni magamat, még ha ezt Taehyung végig is nézte. Viszont amikor észre vettem, hogy Tae eltűnt hajamba tépve idegesen küldtem el Jimint aki először hisztizett de utána morogva le lépet. Nem érdekelt most ez meg kelet keresnem a férjem aki most ki tudja hol lehet. Mindenhol kerestem már a házban és a körül így el kezdtem távolodni mikor meg érzem kellemes orgona illatát egy padnál. Meg kelet volna jelölnöm akkor sokkal könnyebb lenne a megtalálása. Ennyire meg bántottam őt? Pedig tudja, hogy tőlem nem várhat többet.
Egész éjszaka kerestem és már kezdtem fel adni mikor meg látom az egyik hotel erkélyén. A szemei ki vannak sírva és remegve fogja a bögréjét. Annyira törékeny és most miattam ilyen a szívem össze szorul erre a látványra. Nem szeretek senkit meg bántani, olyan fiatal még az is látszik rajta senki nem volt még vele. Lehet én vagyok neki az első csalódás? Hajamba túrok és fel megyek lassan a lépcsőn. Meg keresem a szobáját és meg álok az ajtó előtt. be kopogok és várom, hogy kinyissa ami hamar meg történik. Rám emeli a tekintetét és be akarja csapni az ajtót de nem engedem neki.
-Elszöktél pedig senkihez nem tudsz menni- megyek be az ajtón és be csukom magam után
-Minek legyek ott? Te elvagy az omegáddal én pedig nem vagyok az...-El néz rólam.
-Akkor sincs jogod eh...-nem bírtam be fejezni mert hozzám vág egy párnát
-Neked meg nem volt jogod a nászutamat tönkre tenni de még arra sem voltál képes, hogy legalább meg dugj és elhitess velem bármit- Emeli meg a hangját- Én nem vagyok az omegád ez igaz de a férjed vagyok. A gyereked anyja én leszek nem pedig más, szóval igen annyit el vártam volna, hogy legalább ebben az egy hétben velem legyél-Halkul el a végére.
Nagyon lassan elé megyek és derekánál magamhoz rántva szemébe nézek. El vörösödnek szemeim és ki engedve nyakára hajolva meg jelölöm ami belőle egy fájdalmas sikolyt vált ki. Ki engedem puha bőrét ajkaim közül ő pedig karjaim közé ájul.
-Nem engedem el azt aki az enyém...-Veszem fel ölembe, és haza viszem.
