Én és a legjobb barátom

28.

A szívem a torkomban dobogott, amikor átléptem az iskola kapuját. Mély levegőt vettem, és óvatosan lépkedtem a bejárat felé. Rufus biztatás képpen megszorította a kezemet, és felkísért az irodába. Megfogta az arcom és adott egy puszit a homlokomra.

-A teremben leszek.-Suttogta.

-Oké, köszi, hogy fel kísértél.

-Semmiség. Siess vissza.-Sóhajtotta és elengedett.
Rufus vissza sétált a termünköz, én meg az igazgatói iroda ajtajához léptem, és kopogtam egyet. Szinte azonnal kinyílt az ajtó. Az igazgató helyettes asszony állt előttem. Kedvesen betessékelt, és jobbra mutatott. Ott ült Kamilla és az anyukája. Kamilla olyan gyilkos tekintettel nézett rám, hogy autómatikusan a padlót kezdtem el nézni. Az igazgató egy üres székre mutatott, hogy üljek le. Elfoglaltam a széket, és elkezdtem lehámozni magamról a kabátot. Görcsösen cipzároztam ki, és bújtam ki belőle. Az igazgató megköszörűlte a torkát és elkezdett engem is beavatni abba amit megbeszéltek Kamillával.
Kamilla mindent bevallott, nem próbálta eltitkolni az igazságot. A büntetése az, hogy kap egy osztályfőnökit, és igazgatóit is. És délután maradnia kell egy hétig, segíteni a takarítónőnek felmosni a padlót. Ezt tuti az igazgató helyettes taláta ki.
Végezetül annyit kértek Kamillától, hogy kérjen tőlem bocsánatot. Amíg az igazgató úr, Kamilla anyukájával beszélt, addig Kamilla rám nézett.

-Tudod hihetetlen, hogy ennyi volt.-Mondta.

-Ennyi?-Kérdeztem összezavarodva.

-A barátságunk...évekig legjobb barátok voltunk.-Sóhajtott, nekem pedig egyből ketté repedt a szívem.-Nem hiszem el, hogy ezt tetted. Szemét voltam veled. De te? Olyat tettél amit egy barátnő soha nem tenne meg. Összejöttél Rufussal. Azzal a Rufussal, akiért évek óta oda vagyok. Hogy tehetted?

-Kamilla...én tényleg szeretem.

-És engem? Hol maradt az, hogy azt nézed nekem mi a jó? Még azt sem mondtad el, hogy tetszik neked. Végig titkolóztál.
Azt hittem igazi barátnők vagyunk, akik mindent megbeszélnek, de kiderült nem. Mert te Rufust választottad a barátságunk helyett. Egy fiút.-Suttogta. Nagyon fájtak a szavai. Tényleg közeli barátok voltunk. De olyat, hogy Rufust választottam hülyeség. Nem direkt szerettem belé, és nem akartam elvenni előle. De mi a kapcsolatunk előtt is, folyton együtt voltunk.

-Nem én irányítom az érzéseimet...tényleg sajnálom, hogy nem mondtam el, hogy tetszik nekem Rufus. De ha ilyen jó barátnő vagy, akkor egyszerűen miért nem beszéltük meg? Miért nem jöttél át, hívtál fel? Helyette bunkóztál és bezártál a szertárba, úgy, hogy szerintem nem érdemeltem meg.

-A szertárosért, bocsánatot kérek. Nem volt szép, de semmi mást nem sajnálok.-Mondta őszintén, mire bólintottam.-Ha egyszer szakítotok Rufussal, ne nekem gyere sírni. Engem ugyan nem fog érdekelni. Mert szívem, nem tart örökké. Ő Rufus Collins, minden lány a kezét adná érte. Szerinted hányan lesznek még versenyben?-Nevetett gúnyosan.

-Köszi...-Motyogtam, elkezdtem összeszedni a cuccaimat. Az igazgató még egyszer bocsánatot kért tőlem a történtek miatt, majd mondta, hogy mehetek vissza órára. A matek már javában zajlott amikor beléptem az ajtó. Mindenki kíváncsian figyelt engem, csak Rufus szemében csillogott az aggodalom. A tanárnő tudta, hogy az irodában voltam. Nem mondott ezért semmit a késésre, inkább a helyemre parancsolt és kérte, hogy kapcsolódjak be az órába.

-Mi volt?-Kérdezte rögtön Rufus.

-Szünetben elmesélem.-Suttogtam.

-Oké, de azért jól vagy?-Kérdezte és óvatosan megsimogatta a lábamat. Egyből elöntött a melegség, és az összetört szívem átmelegedetett. Most vesztettem el az egyik legrégibb barátnőmet. De egyben óriásit is csalódtam benne.

-Nem vagyok jól.-Suttogtam és vállat vontam. Sóhajtva kezdtem el másloni a lemaradást, és próbáltam elterelni a gondolataim Kamilla hülye szavairól.
Az órát végig bambúltam kábé, szünetbe Rufus felém fordult és várta, hogy megszólaljak.-Olyan bunkó volt.-Suttogtam.

-Mit mondott?

-A fő probléma te vagy.-Húztam óvatos mosolyra a számat. Rufus szeme kikerekedtek, de utána átgondoltan amit mondtam, és bólintott.

-Igen, ezt gondoltam.-Mondta, és egy csokit vett elő. Kibontotta és ketté törte, a nagyobbik részt felém nyújtotta. Mikor tétováztam, a kezembe nyomta.

-Köszi.-Mosolyogtam.-Szóval hát, az a baj, hogy nem voltam figyelemmel vele szemben. Ő is szeretett téged, de én mégis elvettelek előle.-Mondtam ki és olyan nevetségesen éreztem magam.

-Hát ez, rohadt kellemetlen érzés.-Mondta Rufus, és az arca elpirult, halkan felkuncogtam, és folytattam.

-Még nekem. Kamilla egy fontos barátnőm volt, de túl irigy. Mert miért nem örül a boldogságomnak? Én tényleg nagyon sajnálom, hogy neki is tetszel, és velem vagy...

-Komolyan sajnálod, hogy együtt vagyunk?-Ráncolta a szemöldökét, mire megráztam a fejem.

-Nem, dehogy. Nagyon boldog vagyok. Csak tudod én az a fajta vagyok, aki feláldozza magát más boldogságáért. És igen, én szerettem Kamillat, és nem akartam ezt tenni, hogy ennyire rosszul érezze magát. Csak ha tovább elfolytom az érzéseimet irántad, akkor meg én nem lennék boldog. Én miért nem lehetek önző?

-Laney...nem vagy önző, csak azért mert ki merted mondani amit érzel. Ne legyen ez miatt rossz kedved, és főleg lelkiismeret furdalásod ne, mert Kamilla évekig próbálkozott. Ha akartam volna akkor rég összejöttünk volna. De én, soha semmit nem éreztem iránta...szóval ha úgy nézzük, te hagytál időt nekem és Kamillának. Sőt év elején megkértél, hogy randizzak vele. Ő meg, egyből csak féltékeny rád.

-Azt mondta, ha szakítunk ne menjek neki sírni.-Rufus felnevetett, és megrázta a fejét.

-Miért szakítanánk?-Nevetett.

-Mert...mert majd jönnek szebb, csinosabb lányok...

-Jézusom Laney, nem vagy normális! Ennyi erővel majd jönnek, helyesebb izmosabb srácok.-Forgatta a szemeit.

-Nekem nem kell más!-Suttogtam.

-Hidd el nekem sem. Laney tavaly óta azt várom, hogy velem legyél. Jönnek majd fiatalabb, és jobb deszkás lányok mit te.-Mosolygott, mire tátva maradt a szám.-De még egy Delaney Anderson nem lesz, és nekem te kellesz. Gyönyörű vagy, kedves, és ami a legfontosabb, csak az enyém.-Fejezte be, őszintén nem tudtam megszólalni. Éreztem ahogy az egész arcom elpirul. Egy barátnőmbe került a szerelem. De talán Kamilla nem is volt igazi barát, ha nem örül a boldogságomnak.

-Szeretlek Rufus.-Suttogtam.

-Én is szeretlek Lan.-Hajolt közelebb és megpuszilta az arcomat.

-Köszönöm, hogy mindig segítesz.

-Mit szólnál, ha ma ott aludnál nálunk?-Kérdezte óvatosan.

-Benne vagyok, úgy is dolgozik apu. Szóval egyedül lennék. De tudod mi az ára, ha nálatok alszok?

-Na mi?-Mosolygott megvillantva a kedvenc gödröcskémet.

-Disneyt nézünk.

-Biztos nem.-Rázta a fejét.

-Dee, ráadásul a Hercegnő és a békát!-Jelentettem ki.

--------------------------------------------------------------
Sziasztok! Itt a legújjabb rész. Remélem tetszik. Köszönöm a sok kedves kommentet. Nagyon hálás vagyok azért, hogy még mindig érdekel titeket egy újabb rész.
  Puszi. B♡