Én és a legjobb barátom

16.

Eléggé izgultam, pedig nem is engem vizsgálnak mindjárt meg. Nagyon féltettem, hogy esetleg a komolyabban megsérült a keze. Láthatóan Rufus nem volt annyira ideges mint én, és az anyukája. Rufra néztem, aki csak a lábait nézte, nyugodt volt. Vagy csak jól titkolja, hogy ő is ideges. El volt bambulva, nem nézett fel még a nagy mozgásra se, pedig nagy nyüzsgés volt a kórház folyosóján. Egyenletesen vette a levegőt, amíg én kapkodtam. A haja homlokába borult, és lefedte csupasz bőrét. Az orrán és az arcán, csillogtak a halvány szeplői.

-Jól vagyok Laney. Nem kell így bámulnod.-Suttogta és felnézett a szemeimbe, egy halvány mosollyal a száján.

-Nem is bámullak.-Ráztam a fejem. Rufus mindentudóan bólintott, és az ép kezével a hajába túrt.

-Persze.-Jelentek meg a gödröcskéi a szája mellett. A francba is, hogy mennyire cuki lett tőle.

-Ott jön apukád.-Mondta Lauren, és felpattant. Apu jobbról, a folyosó végéről indult el felénk.-Beszélek vele.-Mondta a nő, és megindult apukám felé.

-Amúgy van videó, az esésemről...átküldjem?

-Ki videózta le?-Ráncoltam a szemöldökömet értetlenül.

-Egyik lány, Luna. Most küldte át, neked is átdobom. Ha esetleg érdekelne...-Mondta egyre halkabban.

-Te is tudod, hogy érdekel, mivel rólad szól.-Suttogtam, és inkább elszakítottam a tekintetem róla, és a közeledő szüleiket néztem.

-Sziasztok.-Jött oda apu, oldalán Laurennel.

-Helló.

-Szia apu.-Álltam fel, és gyengéden megöleltem, átkarolta a vállam és megpuszilta a fejem.

-Mi lett veled Rufus?-Kérdezte apukám.

-Nem sikerült egy trükk.-Mondta lazán, mintha mi sem történt volna.
Apu behívta, és megvizsgálta Rufot, majd elküldte röntgenre. Nem tört el csak megzúzódott. Kicsit megnyugodtam. De láttam, hogy mennyire is fáj neki.

-Pikk-pakk meggyógyul, csak pihentetned kell.-Mondta, majd rám nézett.-Megvársz drágám? És akkor mehetünk együtt haza.-Mosolygott szelíden apa.

-Persze megvárlak.-Mondtam.

-Jolvan, mi mentünk.-Mondta Lauren, és a táskájában kezdte el pakolni a röntgen leletet. És közben a telefonja is csörögni kezdett. Addig Ruf, közelebb lépett hozzám és a szabad kezével magához húzott, és szorosan átölelt. Egy pillanatra meglepetten álltam, majd én is átöleltem.

-Köszi Laney, hogy eljöttél értem, és hogy ott voltál velem.-Suttogta a hajamba. A meleg levegő cirógatta a fejbőrömet.

-Tudod, hogy nem kell megköszönnöd, ez alap.-Suttogtam a fülébe.

-Tudom, de akkor is. Köszönöm.-Elengedett, de nem lépett el tőlem, helyette az ajkait az arcomra nyomta, és egy rövid puszit adott. Mire teljesen elpirultam és csak álltam előtte, nem tudtam mit mondani. Rufus hátrébb lépett.-Szia Lan.-Mosolygott önelégűlten, és az anyukájához fordult, aki épp Toddal beszélt telefonon.

-Szia.-Suttogtam. Intettek egyet és elmentek. Megfordultam és apura néztem, aki elfolytott mosollyal nézett engem. A fejével jelzett, hogy kövessem. Bementünk a rendelőjébe, segítettem neki összeszedni a cuccait. Átöltözött, megfogta a táskáját, és váltott pár szót a váltós kollégájával. Majd kezet fogtak és elindultunk ki az épületből. A folyosón sorra köszöntek a betegek, akik még vacsora előtt jöttek vizsgálatra, vagy épp egy-egy papírért. A kijáratnál apu beszélt még a portással, majd kimentünk a friss levegőre.