Érzelmek fogságában | mia cara I.

tizenhét

A semmi eléggé nyíltan a tudomásomra adja gondolatait.

– Nem értesz egyet, és nem tudod, hogyan mond meg – mondom ki helyette a szavakat, mire megrázza a fejét.

– Én...

– El, nem gond – nyugtatom. – Tényleg.

– Nem hiszem, hogy csak a barátod akar lenni – tör ki belőle, majd a tekintetemet látva a hajába túr. – Neked nem egyértelmű?

Megrázom a fejem, és az autó műszerfalát tanulmányozom. Hazudok neki. Bennem is már előtört az érzés, mégis igyekeztem mélyen magamba temetni, hogy ne kelljen róla tudomást vennem.

– Egyszerűen nem áll össze a kép – kezdi, megigazítva a csuklóján a karkötőit. – Meg akar csókolni, és miután visszautasítod, kijelenti, hogy legyetek barátok. Nekem ebből az jön le, hogy csak azért akarja ezt, hogy... legyen oka veled lenni. Különben tisztára félreérthető lenne ez az egész, amiért állandóan együtt lógtok, és ő is hoz suliba, ezért kellett neki egy „kapaszkodó". És ez a ti barátságotok.

Elégedetten fejezi be a monológját, és amíg én magam elé bámulva próbálom összerakni magamban a szavait, addig ő a kormányom dobol a körmeivel.

– Ne haragudj, de szerintem ez abszurd.

A szemembe néz, de nem szól egy szót sem.
Egy örökkévalóságnak tűnik, amíg egymást bámuljuk, míg végül nem bírom, és megtöröm a szemkontaktust. Ezzel pedig elismerem magamban azt is, hogy igaza van.

– Figyelj, Mel – kezdi halkan –, lehet, hogy ez így sok egyszerre, de te is tudod, hogy van benne valami, amit az imént mondtam. Szerintem tetszel neki. Teljesen lejön abból, ahogyan rád néz. Ahogyan viselkedik veled. Nem úgy szólít, ahogyan mindenki más. Nem olvastál egy romantikus könyvet sem? – húzza halvány mosolyra a száját.

– Inkább azt mondanám, hogy ő olvasott túl sokat – viszonzom a mosolyát.

Ellie bólint, és folytatja.

– Te nem akarsz kapcsolatot, Matteo viszont, szerintem – teszi hozzá gyorsan –, igen. Találtatok egy közös pontot, így lettetek barátok. Neki ez jó, mert bár nem jártok, mégis együtt lóghattok meg minden, neked pedig... – akad el, és a szemembe néz –, na, ezt például nem tudom.

Vállat vonok, és kerülöm a szemkontaktust, de nem tágít.

– Egész idáig Matteóról beszéltünk, de neki világosak a szándékai. Akin viszont nem tudok kiigazodni, az te vagy – szegezi rám a mutatóujját, és kíváncsian méreget.

– Lehet, hogy én is akarok azért valamit – nyögöm ki. – Nem kapcsolatot, hanem...

– Hanem? – próbálja meg kiszedni belőlem a szavakat.

– Nem tudom, hogyan fogalmazzam meg – tárom szét a karom. – Több mint barátság, kevesebb mint kapcsolat. Valami, ami a kettő között van.

Bólint, majd pár másodperc múlva megszólal.

– Szerintem ez nem igazságos Matteóval szemben – közli velem nyíltan, és bár igyekszik kíméletesen fogalmazni, valahogyan nem sikerül neki. – Mármint, tudod, hogy ő többet akar, viszont te... játszadozol vele, mert neked meg ahhoz van kedved.