Érzelmek fogságában | mia cara I.

tizenhat

– Oké, akkor gyere. Már itt várok vagy tíz perce.

– Mindjárt.

A vállamra akasztom a vászontáskámat, és a tenyerembe zárva a telefont megszakítom a hívást. Ellie még a délelőtt felvetette, hogy lemehetnénk a partra, mert nagyon meleget mondtak mára, és mivel szerencsére a suliból már csak pár hét van hátra, eléggé lazán veszik a dolgokat. Alig tanulunk már, és leckét is egyre ritkábban kapunk, aminek nagyon örülök, mert úgy érzem, rettentően hosszú tanév áll mögöttünk. Itt az ideje a nyári szünetnek és a pihenésnek.

Elköszönök anyutól, majd a strandpapucsomban kisétálok Ellie-hez, aki nem kapcsolta le a motrot, így megcsap a légkondi, ami teljesen belengi az egész járművet. Ellie bikinifelsőben és hosszú fehér szoknyában üldögél, haját kontyba tűzte. A feje tetejére tolja a napszemüvegét, amint elhelyezkedem mellette, és rám kacsint.

– Mehetünk?

– De még mennyire – vigyorgok rá.

Régen tapasztalt izgalom lesz úrrá rajtam, és elönt a boldogság láthatatlan hulláma. Alig várom már, hogy a vízben elmerülve kikapcsolódjak, és egy pillanatra elfelejtsem minden gondolatomat.

– Csöndes vagy. Minden oké? – érdeklődik Ellie, miközben leparkol egy szabad helyre, és leállítja a motrot.

– Kivételesen igen – felelem őszintén, majd kipattanok az autóból. – Gyere, vár a tenger!

Egészen a partig szaladunk, majd kissé kifulladva állunk meg, és nézünk körbe. Nincsenek annyira sokan, viszont felismerek jó pár diákot a suliból, így Ellie-t szándékosan a másik irányba húzom. Szerencsére Rowanéket nem látom, és nagyon remélem, nem is jönnek; ha látnám a barátnőjét bikiniben, valószínűleg soha többé nem néznék tükörbe.

Lepakoljuk a holminkat, majd a tenger felé vesszük az irányt.

– Jaj, ez nagyon hideg – szisszenek fel, miközben egyre befelé haladunk a vízben.

– Gyere már, azt hiszem, azok ott Deanék – mutat előre El, és a kezét bevizezve igyekszik magát hozzászoktatni a tenger hőmérsékletéhez.

– Az meg ott Matteo, nem? – teszem a szemem elé a kezem, ahol a kábé derékig érő vízben egy fiú álldogál háttal nekünk.

– Aha, talán – hunyorog Ellie.

– Mindjárt jövök – határozom el magam egy pillanat alatt, mire a barátnőm vigyorogva pillant felém.

– Mit tervezel?

– Mindjárt meglátod – kacsintok rá, és lassan lépkedve elindulok a vízben.

– Oké, én megnézem Deant – indul el Ellie a másik irányba a pasija után.

Igyekszem nem túl sok zajt csapni, és mivel a part szinte visszhangzik az emberek zajától, Matteo nem észleli, hogy mögé érek. Két kezemmel nagyot taszítok rajta, mire előrebukik a vízben, de nem esik el, az egyensúlyát megtartva fordul hátra.

– Mi a szar... – kezdi, majd amikor meglát engem, elneveti magát. – Ams?

– Véletlen volt – vigyorgok rá, és mivel tudom, hogy nem hagyja annyiban, hátat fordítva neki igyekszem eltávolodni tőle.