Érzelmek fogságában | mia cara I.

négy

– Jó, bocs – vonja meg a vállát, és közömbösségétől sírni támad kedvem, pedig tudom, hogy nem eshetek szét egy halom ember előtt.

Hálát adok az égnek, amikor megjelenik a tanár, és elkezdődik az óra. Bár nehezen tudok csak koncentrálni az agyamat elborító gondolatok sokaságától, mégis minden erőmmel azon vagyok, hogy összpontosítsak, és hogy ne zuhanjak letargikus állapotba.

✧

Megszólal a csengő, a teremből kisétáló tanárt pedig az a lány váltja. Hosszú fekete haja a derekát verdesi, miniszoknyát és egy fekete corset topot visel, szájában a rágóját csattogtatja.

– Szia, édes – lép oda Rowan asztalához, és egy hosszú csókra húzza magához fiút.

– Menjetek szobára – hallom magam körül az epés megjegyzéseket, miközben a többiek jóformán menekülnek ki a teremből, én azonban képtelen vagyok megmozdulni.

Szinte megbabonázva meredek rájuk, s bár az agyamban egy hang megállás nélkül azt ismételgeti, hogy szedjem össze a dolgaimat, és húzzak el, testem mintha a székhez lenne szögezve.

Rögtön elkapom a tekintetem, amikor a lány észreveszi, hogy figyelem őket. Lassan a padomhoz sétál, és két kezével megtámasztja magát, ahogyan kissé lejjebb hajol, hogy a szemembe tudjon nézni; pillantásomat ugyanis lesütöm, nem bírom a jelenlétét.

– Sajnálom, hogy rájött, én jobb vagyok nálad. – A türkizkék szempár az enyémekbe fúródik, hideg tekintetétől megdermed bensőm. Gúnyos szavai apránként fúródnak belém. – De van benne pozitívum – folytatja, vörös ajkaival formázva szavait –, a sírás növeszti a szempillákat.

Rám kacsint, majd otthagy, és Rowanbe karolva tipeg ki a teremből.

Magam elé meredve ülök a helyemen, és hagyom, hogy íriszeim elhomályosuljanak a könnyeimtől. Az agyam megállás nélkül az előbb elhangzott mondatokat ismételgeti, úgy érzem, megőrülök a folytonos körforgástól.

Hirtelen mozgást hallok magam mögül, mire összerezzenek. Szuper, akkor ezek szerint nemcsak Rowan volt tanúja a megalázásomnak, hanem még valaki.
Matteo.

– Jaj, istenem, még ez is – suttogom magam elé, ügyelve arra, hogy hangomat ne hallja a terem túlsó feléből.

Fejemet a karomra hajtom, és lehunyom a szemem. Eszméletlenül nagy fáradtság tör rám, úgy érzem, nem lennék képes túlélni az elkövetkező órákat.

– Hé, jól vagy? – Előresétál, és megáll az asztalomnál, a hangja szokatlanul gyengéd, aggodalmaskodó. Örülnék neki, ha a kérdezősködés helyett inkább eltűnne, főleg azok után, amiket a fejemhez vágott óra előtt.

– Hagyjál – motyogom halkan, óvatosan felpillantva, és tekintetünk egy másodperc töredékére összekapcsolódik.

Közelebb lép, valószínűleg feltűnik neki, hogy szemeim pirosak az elfojtott könnyektől.

– Megverjem neked?

A halvány mosoly alkotta vonásokat gondosan leplezve rázom meg a fejem, ezzel ellenezve a javaslatot, pedig a lelkem mélyén legszívesebben rábólintanék.

– Mel? – hallom meg Ellie hangját, mire azonnal felpattanok.

Barátnőm feje jelenik meg az ajtónyílásban, és besétálva a terembe megáll előttem.

– Mehetünk? – érdeklődik, miközben oda sem figyelve int Matteónak.

Bólintok, Ellie a karomat megragadva húz ki a teremből.

– Minden oké? Hogy ment? – kezd el kérdezősködni, míg a folyosón haladva igyekszünk a következő óránkra.

– Minden rendben volt – vágom rá, nem is gondolkozva a válaszon, és magam is megpróbálom elhinni szavaimat. – Rám sem nézett, teljesen ignorált – folytatom, gondosan elhallgatva mindazt, ami az órán történt.

– A többiek sem piszkáltak?

Megrázom a fejem, és mosolyt erőltetek az arcomra, magamban tartva könnyeimet, amelyek újból és újból kikívánkoznak, valahányszor csak az érzéseimről kell beszélnem. Meg úgy az utóbbi időben valahogyan mindig.

Ellie megsimítja a karom, és mélyen a szemembe néz. Nem bírom állni a pillantását, de ő betudja a történteknek ezt a mozdulatot. Csevegni kezd, és a hangjába vidámságot csempészve próbál felvidítani, és elterelni a figyelmem, ami, bár nem feltétlenül sikerül neki, azért értékelem a próbálkozását.

_________________________

to be continued
12/22

•

kedves olvasóim!
úgy érzem, kissé beindultak az események, újabb szereplőkkel gazdagodott a könyv. köszönöm nektek, hogy itt voltatok, és remélem, elnyerte tetszéseteket a mai rész is.

következő fejezet pénteken!

további platformok
instagram: ddorciiwrites
tiktok: ddorciiwrites

sok puszi <3