Jisung nem volt elég figyelmes, és egy kanyarban a lépcsőnél nekiütközött Minhonak. Sajnos Minho volt a rosszabbik helyzetben, így hátraesett, és nem a leggördülékenyebb módon a lépcső alján kötött ki.
A folyósón lévő tanárok azonnal odasiettek hozzá, illetve pár diák is kiszállingózott az osztályból a csattanást hallva.
– Mi történt? – közeledtek Jisung barátai is.
A tanárok felsegítették a padlóról a fiút, s kérdezgetni kezdtek. Egyik sem látta, hogy pontosan hogyan is történt a dolog.
– Hogyan estél le? – kérdezte a tesi tanár, aki Jisung osztályának az órájára sietett éppen.
– Én... – kezdte Minho, s felpillantott Jisungra, aki még mindig sokkosan állt a lépcső tetején.
– Ő lökött le? – kérdezte a tanár.
– Azt ugye tudjátok, hogyha azt mondja, hogy Jisung lökte le, akkor most nagyot hazudik? Jisung sosem tenne ilyet! – súgta oda Felix Seungminnak, aki helyeslően bólogatott, s Minhot nézte szúró szemekkel, pont mint Jisung össze barátja.
– Minho! Hogyan estél le? – kérdezte a másik tanár.
– Én megcsúsztam tanárúr! – nézett el Jisungról az idősebb. – A cipőm talpa megcsúszott a márványlépcsőn! Sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam!
– Figyelhetnél jobban is! – forgatott szemet az egyik tanár, míg a másik egy hatalmasat sóhajtott.
– Ki kíséri be Minhot az orvosi rendelőbe? – nézett körbe a diáktársaságon a tesitanár.
Az összes diák kerülte a férfi tekintetét, s cipőjüket nézték, vagy egymással kezdtek beszélgetni. Minho szemei égtek a könnyektől, de ő mégis mosolygott.
– Nem szükséges, majd egyedül megyek. – nézett a tanáraira, majd bicegve indult el a rendelő felé.
– Én megyek veled! – kiáltotta el magát Jisung, s leszaladt a lépcsőn.
– Jis, inkább gyere órára! – szólt rá Felix.
– Igen, az fontosabb! Ma a kedvencedet játszuk tesin! – mondta Jeongin.
– De... – nézett Minho után a kisebb.
– Han, gyere órára! – sóhajtott a tesitanár, miután Changbin megkérte, hogy feltétlül hívja Jisungot az órájára.
– Megyek... – hajtotta le a fejét Jisung, s barátai után kullogott.
Minho csak remegő ajkait beharapva ült le az orvosi rendelő előtti székre, s várta, hogy az előtte lévő kijöjjön onnan.
[...]
Mint kiderült, Minhonak nem esett nagyobb bántódása pár zúzódásnál. Másnap ment is iskolába, persze a balesetek, és az emberek elkerülése érdekében már reggel hétkor a padjaban ült.
Éppen mobilozott, amikor egy értesítése jött.
Anya
Hol a picsában vagy te hülyegyerek?! Apádnak nem hoztál a boltból cigit! Azonnal gyere vissza, és hozz cigit és kenyeret!
Minho
Nem tudok, már suliban vagyok, a kapus nem fog kiengedni.
Anya
Csak gyere haza...
Minho sóhajtva zárta be az alkalmazást, s padjára bújva sírta el magát. Nem elég, hogy a suliban senkije sincs, még otthon a szülei is folyton piszkálják.
🥀Let Me Love Him!🥀
Start from the beginning
