Ami rejlik a szived mögött (Bakugou x Reader)

10. Rész

Elérkezett az a bizonyos jövőhét. Gyomorideggel keltem fel. Mikor lementem Momo elkezdet aggódni, hogy miért reszketnek a kezeim.

-Drágám minden okés? Ne szóljunk a tanároknak? Nem kéne Szanitéciához ellátogatnod?- ugrált körülöttem, mintha az anyám lenne.

-Nyugi Momo-san! Csak ideges vagyok. Nem szeretnék egy pár személlyel találkozni a volt osztályomból.

-Oh... biztos jó indokkal nem akarsz velük találkozni. Amúgy nem kell aggódni mert nem jönnek végül.

Nekem itt elpattant a cérna- MI AZ, HOGY NEM JÖNNEK? HAMÁR A MULT HETET VÉGIG STRESSZELTEM AKKOR JELENJENEK MÁR MEG, HOGY A JÓ ÉLET BASSZA MEG ŐKET!- kezdtem nagyon begurulni.

Momo csak ijedten nézett rám. Mina is közben megjelent és végig hallgatta a kiakadásom.

-Kezdesz túlsok időt tölteni Bakugouval. Lassan átveszed a viselkedését- nevetett rajtam.

Én itt elpirultam. De egyből össze is szedtem magamat- Nekem nem kell Bakugou ahhoz, hogy ilyen legyek. Falun nőttem fel, nekem anyanyelvem a káromkodás- húztam ki magam büszkén.

-Azért vagytok, ilyen jól meg?- könyökölt Mina az asztalra velem szembe.

-Összejöhetnétek már végre!- szolt oda Jiro is. Nem tudom, hogyan került ide, ilyen észrevétlenül.

-Ugyan már Jiro! Bakugou csak az egyik legjobb haverom- legyintettem.

-Na és Kirishimával mi a helyzet? Ő is nagyon közel áll hozzád- szolt oda Mina.

Kezdtem szégyellni magam. Lehet nem kéne fiúkkal barátkoznom, mert sokan nem hisznek a fiú-lány barátságban, még akkor is miután elmesélem ennek az okát, ahogy már velük is megtettem. Hát na, ha valakit ship-elsz valakivel, akkor semmi nem állíthat meg- Ő is az egyik legjobb fiú barátom.

-Na és én?- jelent meg Mineta.

-Te vagy a legnagyobb szerelme- jelentette ki Jiro.

-Tényleg?- kezdet el örülni a szőlőfejű.

-NEM!- mondtuk egyszerre. Tudtam, hogy ekkorát nem hazudnának rólam, hogy pont Mineta az én szerelmem. Nekem egy nagy, erős és kemény férfi kell. Olyan, aki mellett harcolhatok.

-(Név)!- hallottam meg két fiú hangot. Megfordultam, csak Bakugou és Kiri volt az- Jössz már?

Tényleg. Mostanában együtt megyünk suliba. Úgy ahogy régen, mielőtt Bakugou megbántott. Felálltam, elköszöntem a lányoktól és már ott is voltam a két fiú mellett. Bakugou vállán volt a táskám és semmiért se akarta volna odaadni.

-Legalább azt nézzem meg, hogy jól bepakoltál-e.

-SZERINTED BALFASZ VAGYOK? MÉG SZÉP, HOGY MINDENT BEPAKOLTAM.

-DE HA EGY FÜZETEM IS HIÁNYOZNI FOG, ÉN FELÁLLOK AZ ÓRA KÖZEPÉN, ODAMEGYEK OSZT FEJBEBASZLAK!- ordítottam én is rá.

-Srácok! HOGY bírtok korán reggel ordibálni?- tette fel a kérdést Kaminari.

-TE NE SZOLJÁL BELE, HOGY MIKOR ORDÍTUNK KISÜLT AGYÚ!- kezdet el robbantásokat idézni a markában.

Beértünk a terembe. Bakugou letette a táskámat és elment a saját helyére. Én átnéztem a táskámat. Tényleg benne volt minden. Ah, pedig hozzá akartam valamit vágni. Neeem, szeretem én Bakugout. Nem bántom, ha nem muszáj. Elkezdtem kuncogni a saját gondolataimon.

Közben Aizawa sensei bejött. Szokásosan felálltunk majd engedélyt megkapva leültünk.

-Osztály! Mivel a HGT iskola nem akarta az összes tanulóját áthozatni hozzánk ezért cserediák programot hirdettünk ki egymás között. Kérlek gyere be- emelte meg a hangját az utolsó mondatra, hogy kihalasztódjon. Bejött egy srác... nem akármilyen srác- Ő Toshiro Dai, a HGT iskola cserediákja.